Csak óvatosan a féligazságokkal!

A New York Times-ban vasárnap megjelent (az interjú végén ismertetendő) cikk szerint a Egészségügyi Világszervezet (WHO) budapesti irodájának a vezetője egy – a lap által megszerzett – titkos diplomáciai levélben azt állította, hogy a járvány nálunk már március elején az úgynevezett „community transmission” státuszába került. Pontosan ez mit jelent? 

Nem mindegy? Ennek egyszerűen nincs semmi jelenetősége, ez csak lovagolás a szavakon. A lényeg az, hogy nem ismerjük a valós tényeket, adatokat, mivel a kormány ezeket nem tárja elénk. Nem tudjuk, hogy valójában hányan fertőződtek meg, hányan kerültek kórházba, hányan vannak súlyos állapotban, sőt – Kásler miniszter levelének köszönhetően –  leálltak a boncolások, kérdőjelessé vált a halotti bizonyítványok pontossága. Semmi hiteles adathoz nem jutunk. Felteszem én a kérdést: ilyen körülmények között, milyen jelentősége van annak, hogyan hívjuk a jelen állapotot? Akkor mihez tudunk mi, lakosok igazodni? Mi lehet a támpontunk?

Az a fontos, hogy a környezetünkben vannak-e betegek, a kórházakban megfelelően el tudnak-e látni, ha arra kerül a sor, van-e megfelelő személyzet, eszköz, gyógyszer. De még ezeket sem tudjuk. Itt ülök látótávolságra a János Kórháztól és a Kútvölgyitől, de semmi információm nincs még ezekről sem.

Ön szerint miért nem fektet erre súlyt a kormányzati kommunikáció?

Ezt talán tőlük kellene megkérdezni.

Próbáljuk, de rendre nem kapunk válaszokat. Másutt egyébként mi a gyakorlat?

Mondok egy példát. Most jutott a kezembe az angol intenzív terápiás társaságnak küldött adatokból készült beszámoló. Ebből mindent meg lehet tudni arról, hogyan kezelik a járványt. Olyan mélységű adatokkal, mint a betegek életkora, vagy akár a testsúlya, valamint a mostani adatok összehasonlítása a két évvel ezelőtti vírusos tüdőgyulladások vonatkozó adataival. S ezt folyamatosan készítik.

Nálunk is jelennek most már adatok az elhunytakról. Nem, életkor, alapbetegség bontásban, sorszámmal. Ezekből viszont nagyon furcsa dolgok derülnek ki. Például az, hogy egy 86 éves férfi alapbetegsége csontrendszeri elváltozás volt. Ez most komoly?

Ez az egész botrányos. Mégpedig több szempontból is. Az egyik, hogy a halál oka nem szerepel a statisztikában. Ott kellene szerepelnie, hogy vírusos tüdőgyulladásban hunyt el az illető, ami szövődményes szívelégtelenséggel, veseelégtelenséggel stb. párosult. Olyan nincs, hogy valaki cukorbetegségtől vagy csontrendszeri elváltozástól hunyt el, koronavírus-betegként. Botrányos az is, hogy tizedik betegként jelentették be az angol diplomata halálát, érdekes módon most pedig a 7-es sorszámmal ellátott betegre illik az akkor megadott nem és kor. Hogyan került fel a hetedik helyre? – kérdem én. S akkor arról a botrányos vetületéről még nem is beszéltem, hogy az angol külügyminisztérium úgy tudja, hogy semmilyen alapbetegsége nem volt a diplomatának. A hasnyálmirigy-gyulladás lélegeztetés során, sokkos állapotban szövődményként is kialakulhat, ami pedig az alkoholos májkárosodást illeti, erről annyit tudok mondani, hogy ő is valószínűleg annyira volt alkoholista, mint mondjuk én. És ha már itt tartunk: hol vannak a név nélküli esetismertetések? Legalább az orvosoknak kellene ilyeneket közölniük. Lehet persze, hogy az orvosoknak nemigen van erre kapacitásuk, de az is elképzelhető, hogy eleve megtiltották nekik az információk kiadását.

Mit gondol arról a hírről, hogy az Alkaloida Zrt.-nek van egy olyan hatóanyaga, amelyből a koronavírus tüneteit enyhítő gyógyszert tudna készíteni? Ön szerint is reménykeltő?

Hatszáz féle gyógyszert vizsgálnak a világon, naponta többféle csodaszerről kapok magam is értesítést és olvasok. Lehet, bármelyikük hatásos, segíthet, csak még azt az egy szert nem ismerjük, ami biztosan segít. Ez persze minden betegségnél így van. Kétségtelen, hogy ebben az esetben egy olyan hatóanyagról beszélünk, amiből van Magyarországon raktárkészlet.  Vannak közlemények, amelyek szerint jó a szer erre, mások szerint nem annyira. Ami lényeg, van és olcsó, ami nagyon lényeges szempont. Viszont igen sok a mellékhatása, nem egyértelmű az adagolása, s az sem, hogy mi az optimális időpontja a kúra megkezdésének. Egy dologra azonban szeretném felhívni a figyelmet: nem szabad otthon szedni! Kórházi kezelésre szorulóknak szabad csak szedniük! Nem szabad kapkodni ezzel sem. Sajnos sokan bevásároltak belőle, így nem lehet elégszer és elég hangosan mondani, hogy nem szabad otthon elkezdeni szedni!

Van egy további reménysugár, amiről nagyon széles körben szó van már: ez az a bizonyos BCG-oltás, ami állítólag valamifajta védettséget ad a koronavírus-fertőzéssel szemben. Legalábbis – térképeken is láthattuk már  – statisztikailag kimutatták, hogy ahol kiterjedt a lakosság beoltottsága (s nálunk 1954 óta minden csecsemőnek kötelező megkapnia), ott kevéssé arat a járvány.

Ez is csak vágyálom! Semmi közvetlen biológiai hatása nincs. Valószínűleg rengeteg más statisztikai összefüggést is lehet találni, ha keresünk. Statisztikailag mindent és az ellenkezőjét is be lehet bizonyítani. Van, aki arra hivatkozik, hogy a gyermekágyi láznál a kézmosás is epidemiológiai vizsgálaton alapulva alakult ki, annak sem volt tudományos alapja. Majd kiderül, hogy van-e összefüggés és milyen. De azt azért nem árt tudni, hogy gyerekkori tuberkulózis, és tuberkulózisos agyhártyagyulladás megakadályozását szolgálja, a hatása pedig húsz éves korra elmúlik. Az biztos, hogy beavatkozik az immunrendszerbe, de arra semmi bizonyíték nincs, hogy megvédi az országokat súlyosabb járványtól. Arról már nem is szólva, hogy a járvány még nem zajlott le, korai a következtetéseket levonni.

Van olyan intézkedés, ami Ön szerint kézenfekvő és hatásos lenne a járvány tompítására, s amelyeket a kormány elmulasztott eddig?

Például annak a tisztázását, hogy munkahelyi balesetnek számít, ha egy egészségügyi dolgozó megfertőződik a koronavírussal. Hogy ne kelljen nekik utólag perelni kártérítésért.

És a megelőzésben, gyógyításban?

Tömeges vizsgálatot kellene kezdeni reprezentatív mintán keresztül – minimum egy tízezres mintán – az átfertőződötteket keresve, amit az ellenanyag megléte kimutat. Ezt három-négyhetente el kellene végezni. Ezekből lehetne levonni a szükséges intézkedéseket, azt, hogy kell-e szigorítani, illetve enyhíteni. Hiszen minél több az átfertőződött, annál kisebb a kockázata, hogy többen betegszenek meg. Ebből amúgy az is következik, hogy az ellenanyaggal már rendelkezőknek önként kellene jelentkezniük plazmaferezisre, az ellenanyagból a súlyos betegeket lehetne gyógyítani. S ha lenne bennünk szolidaritás, akkor másoknak is adhatnánk belőle. Ahogy például a csehek már fogadnak a franciáktól betegeket, miután náluk a kórházak nincsenek még túlterhelve. Ezt mi is megcsinálhatnánk, ki kellene használni, hogy nem egyszerre sújtja az egyes országokat a járvány.

Egy friss hírre is rákérdeznék: mit szól ahhoz, hogy a parkolást mától ingyenessé tették? Ez mennyiben befolyásolja – akár pro, akár kontra – a járványt? A 444.hu szerint ma a fővárosban tíz százalékkal nagyobb volt a forgalom, mint egy hete.

Nem lehet tudni, milyen következménye lesz. Nem hiszem, hogy többen indulnak el hazulról munkába, de az lehet, hogy többen mennek autóval. A kormány célja többes ezzel és az ilyen intézkedések bejelentésével: egyrészt azt demonstrálja magáról, hogy mindenható, bele tud szólni minden és mindenki életébe, s az már csak hab számára a tortáján, hogy a települések nagyot buknak az intézkedésével. De arra már elfelejtenek kitérni, hogy hányan vesztik el emiatt a munkahelyüket.