Csintalan Sándor: én azért úgy elnézném már, hogy a Lölőt elvigyék bilincsben

Csintalan szerint az elemzők félnek a hatalomtól

Csintalan Sándor indulatosan beszélt arról, ahogyan szerinte a magyar közélet az elmúlt években működött. A politikai elemzők jelentős részét azért bírálta, mert úgy látja, sokan igyekeznek minden helyzetből úgy kijönni, hogy később se lehessen számon kérni rajtuk korábbi állításaikat. Szerinte a magyar elemzők „nem szabadok”, mert félnek attól, hogy mit hoz a jövő, és általában mindenkitől tartanak, „aki a hatalom közelébe kerülhet”. Csintalan szerint ez vezet az olyan elemzésekhez, amelyekben mindenre egyszerre lehet igent és nemet mondani, így az elemzőnek később sem kell vállalnia a véleménye következményeit.

A műsorban ennél tágabb kérdésként került elő a politika és az erkölcs kapcsolata is. Csintalan szerint téves az a megközelítés, amely szerint az erkölcsi értékeknek és a politikának nincs közük egymáshoz, hiszen minden politikai döntés emberek életéről és a közösség működéséről szól. Úgy véli, ezért nemcsak az számít, milyen erkölcsi premisszákból indul ki egy politikus, hanem az is, hogy ezekből milyen konkrét cselekedetek következnek.

Ebből kiindulva kemény kritikát fogalmazott meg az Orbán-korszak önmagát nemzeti, konzervatív és keresztény politikaként meghatározó rendszerével szemben. Szerinte ezek a jelzők a kormányzás következtében hiteltelenné váltak. A nemzeti politika kapcsán különösen súlyosnak nevezte azt, amit ő az orosz érdekekhez való közeledésként értelmez, miközben a kereszténységre való hivatkozást is szembeállította a korrupció vádjával. Megfogalmazása szerint a Tízparancsolat és a politikai gyakorlat között olyan ellentmondás alakult ki, amelyet már nehéz figyelmen kívül hagyni.

„Orbán nem fog nyugton maradni”

A beszélgetés egyik legerősebb állítása az volt, hogy Csintalan szerint Orbán Viktor veresége nem jelenti azt, hogy a korábbi miniszterelnök visszavonulna a politikától. Bár hangsúlyozta, hogy választási eredményeket nem lehet előre megjósolni, Orbán politikai gondolkodását és az általa felépített rendszer működését hosszú ideje figyeli. Ebből arra következtet, hogy a Fideszben a revans gondolata erősen jelen van.

„A pasi nem fog nyugton maradni” – fogalmazott Csintalan, aki szerint Orbán kommunikációjában is megjelent a visszavágás szándéka. Úgy látja, a Fidesz veresége után a párt fő sodra nem tudott új politikai irányt kialakítani, hanem inkább a revans felé mozdult. Szerinte ennek része az is, hogy a korábbi kormányzati döntéseket továbbra is helyesnek próbálják beállítani.

Csintalan különösen veszélyesnek tartja, ha a korábbi politikai rendszer működéséről megfeledkezik a közvélemény. Szerinte a rendeleti kormányzás fogalmát sokkal többet kellene használni a közbeszédben, mert ennek pontos jelentése és következménye könnyen kieshet a társadalom emlékezetéből. Úgy véli, az elmúlt 16 év történéseit nem lehet egyszerűen lezárni egy választással: a politikai döntések következményeit és tanulságait a nyilvánosság előtt is fel kell tárni.

Csintalan szerint az új politikai helyzet egyik paradoxona, hogy az ellenzéki frakciók ma lényegesen nagyobb parlamenti nyilvánossághoz jutnak, mint korábban. Úgy látja, az új rendszer kinyitotta előttük a politikai teret, miközben a korábbi parlamenti működésben a kormánypárti képviselők sokszor lényegében csak a szavazógombot nyomták meg. Szerinte éppen ezért fontos megérteni, mit jelentett a korábbi rendeleti kormányzás, és miért volt meghatározó a parlament szerepének háttérbe szorítása.

Vízhiány, akkumulátorgyárak és Bős–Nagymaros

Csintalan a politikai elszámoltatás kérdését sem kizárólag jogi, hanem történelmi és társadalmi szempontból közelítette meg. Szerinte természetes igény, hogy egy közösség egy politikai korszak lezárása után végiggondolja saját döntéseit és múltját. Ugyanakkor azt is fontosnak tartja, hogy az igazságtétel jogállami keretek között történjen. Mint mondta, lehetnek olyan indulatok, amelyek miatt egyesek azonnali büntetést szeretnének, de „nagyon fontos, hogy a jogállamisági normák azért be legyenek tartva”.

A korábbi politikai döntések közül Bős–Nagymaros ügyét különösen fontosnak tartja. Szerinte a magyar társadalomnak időnként a kínos kérdésekkel is szembe kell néznie, és nem szabad egy korábbi döntést pusztán azért elhallgatni, mert politikailag kellemetlen. A vízlépcső ügyét utólag olyan hibának nevezte, amelyből a jövőre nézve is tanulni kell. Szerinte egy ország akkor képes megfelelő döntéseket hozni, ha azt is elismeri, amikor korábban tévedett.

A vízválság kapcsán a Homokhátság helyzetét hozta fel példaként. Csintalan szerint már évek óta látható volt a probléma, miközben a vízgazdálkodásban korábban meghozott döntések következményei most egyre súlyosabban jelentkeznek. Azt állította, hogy a víz eltűnésével nemcsak a mezőgazdaság, hanem az állattartás is komoly veszélybe került. Ezzel összefüggésben élesen bírálta azt a politikai kommunikációt is, amely szerinte a jelenlegi víz- és energiaválság felelősségét kizárólag az emberekre próbálja áthárítani.

Az energiaválság mellett a gazdaságpolitika másik súlyos problémájaként beszélt az akkumulátorgyárakról és a Magyarországra települő ipari beruházásokról. Szerinte az elmúlt 16 évben az ország olyan iparágakat is befogadott, amelyeknek komoly környezeti következményei lehetnek, különösen a vízigény és a települések közelsége miatt. Úgy fogalmazott, hogy Magyarországot a globális munkaerőpiacon elsősorban olcsó, alacsonyan képzett munkaerővel próbálják versenyeztetni, amit katasztrofális iránynak tart.

A beszélgetés végén az államfőjelölés is szóba került. Csintalan azt mondta, ő Polgár Juditot tartotta volna saját jelöltjének, és szerinte Magyar Péter a jelölés ügyét „nagyon csúnyán elcseszte”. Úgy véli, egy ilyen kérdést nem lehet hirtelen, előkészítés nélkül kezelni, mert egy közéleti szereplő jelölése komoly politikai döntés. Csintalan ugyanakkor arról is beszélt, hogy az antiszemitizmus elleni fellépést nem szabad félelmek miatt háttérbe szorítani, és határozottan elutasította azokat a politikai irányzatokat, amelyek szerinte a szélsőjobboldali hagyományokat próbálják újra legitimálni.