Csúnya játszma a szuverenitásvédelmi törvénycsomag körül

A héten az eredeti tervektől eltérően plenáris ülést tart a parlament, amelyen máris elkezdik a kedden benyújtott szuverenitásvédelmi törvény és a hozzá kapcsolódó Alaptörvény-módosítás általános vitáját. Mindkét jogszabályról még decemberben szavaznának. Miért ennyire sürgős ez a Fidesznek? 

Ezt nem tudom megmondani. Érdemes lenne ehhez hozzánézni a nemzeti konzultációs kérdőívet, mert abban mintha lenne olyan kérdés, ami azt vetítené előre, hogy a nemzeti konzultációs folyamat lezárulta után akarnak csak zárószavazást a szuverenitásvédelminek nevezett törvényről. Én azt gondolom, hogy elindítják a folyamatot, tesztelik a magyarországi, valamint a külföldi - Európai Uniós - közvéleményt, a döntéshozókat, hogy ki mennyire vevő erre az újabb provokációra. Hiszen olyan sokszor láttuk már, hogy próbálnak kész helyzeteket teremteni, miközben bizonyos témákkal folyamatosan fenntartják a feszültséget. Amikor az ellenségkeresés intenzív szakasza zajlott pár éve, akkor próbálkoztak a hajléktalanokkal, időről időre téma a melegközösség, vagy épp a börtönviseltek köre, és nyilván mérik, nézik, figyelik, hogyan reagál erre a társadalom. A melegközösségre jobban rezonált, arra inkább vevő volt a számukra fontos közönség, a hajléktalanokat és a börtönviselteket elengedték ilyen szempontból. Tehát nincs hajléktalan ellenes kampány, eltűnt az ügyvédlobbi elleni kampány, amelyik a túlzsúfoltsági panaszokkal nyer folyamatosan Strasbourgban. Ez is egy ilyen megoldás lehet, erős a gumicsont-effektusa a szuverenitásvédelminek nevezett törvénycsomag rendelkezései zömének. Azzal, hogy hamar nekiindulnak a parlamenti folyamatnak, gondolom jelezni akarják: ez nem csak egy gyenge kísérlet, hanem ők eltökéltek, elhatározottak. De ez önmagában még nem jelenti azt, hogy ebben a formában megszavazzák. Egyébként amúgy ebben a formában technikai értelemben sem kivitelezhető ez a törvényszöveg. 

A szuverenitásvédelmi törvény részletei kedden este megjelentek a parlament.hu-n. Ebből kiderül, hogy a szuverenitás védelmére Magyarországon külön intézményt, Szuverenitásvédelmi Hivatalt hoznának létre. Ez vizsgálja majd a külföldi beavatkozásokra utaló folyamatokat, de lesz egy kutatóintézete is. Mit fognak ezek csinálni? Van-e erre nemzetközi példa?

Ilyenről nem tudunk, ez nyilván értelmezhetetlen is. A szuverenitást persze minden országban elég sok hatóságnak kell védenie, de amit ez az új hivatal tenne, az értelmezhetetlen. Az elmúlt napokban sokszor elmondtam és leírtam, hogy mi itt a probléma, most csak egy aspektusra szeretném felhívni a figyelmet. Ha ez a hivatal megindítja a maga vizsgálati eljárását, akkor bárkitől bármilyen iratot, adatot, információt, felvilágosítást bekérhet, illetve megszerezhet, megismerhet. Ez nonszensz, ilyen erős jogosítványa még a nyomozóhatóságnak meg az ügyészségnek sincs, ha bűncselekmény gyanújával vizsgálódik. Hiszen a tanúvallomást például meg lehet tagadni, és az olyan iratot lefoglalás útján sem lehet elvinni, ami olyan adatot tartalmazna, amire nézve a tanúvallomást meg lehet tagadni. Tehát vannak korlátai az ügyészi, nyomozóhatósági megismerésnek. Egy csomó esetben az ügyészség meg a nyomozóhatóság csak a bíró előzetes engedélye alapján indíthatja meg a vizsgálatát, vagy viheti el az információt, tarthat lefoglalást. Ezek a korlátok erre a hatóságra nem vonatkoznának. Ez egy teljesen parttalan, értelmezhetetlen rendelkezés, nem tudni, hogy mi célt szolgál, ahogy azt sem, hogyan lehet kivitelezni.  

Hasonlít egy kicsit az Államvédelmi Hatósághoz (ÁVH)?

Nem, azért az más volt. Annak a funkciói nagyobbrészt a rendőrségbe és a titkosszolgálatokba öröklődtek át. Tény: a náci és sztálinista mintájú diktatúrákra jellemző totális elhárítás, totális megfigyelés állama hatalmazza fel ilyen parttalanul és korlátlanul a hatóságait arra, hogy mindenféle, a rezsim szempontjából kockázatot jelentő veszélyeket tárjon föl, és azokkal küzdjön meg. De ennek a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak – ha létre is jön, akár ebben a formában is – igazából csak tejfogai lesznek. Hiszen vizsgálódhat ugyan, meg írhat jelentéseket, amikben bármiféle szemenszedett hazugságokat is összehordhat, és még attól is védve van, hogy jogorvoslattal éljenek a működése meg a megállapításai ellen azok, akikre nézve ezeket megfogalmazza, de szankciókat nem alkalmazhat. Tehát nem fog senkit letartóztatni, bírságot kiszabni rá. Úgyhogy ez nem Államvédelmi Hatóság. Az más kérdés, hogy rezsimvédelmi funkciói lesznek, de ez papírtigris.

Az lehet, ha valakit elkezd vizsgálni, azt véletlenül elküldik a munkahelyéről, véletlenül nem veszik föl új munkahelyre, véletlenül máshogy lehetetlenítik el az életét. Ez lenne a rezsimvédelem? 

Azt még nem tudjuk, hogy ez megtörténik-e. Nyilván van egy ilyen megfélemlítő üzenete az egész szabályozási ötletnek. Ha létrejön ez a hivatal, akkor a megnyilvánulásaival, a vizsgálódásaival ráterelheti valakire a gyanút, kabátlopási ügybe keverheti azokat, akikre nézve eljárást folytat. Nem örülünk annak, hogy ez is megtörténhet, hiszen lehet vegzálni embereket, szervezeteket, cégeket és civileket is. Nem akarom én kisebbíteni a helyzet súlyosságát, de tartom, hogy papírtigris lesz ez. Egy olyan papírtigris, amelyiknek a lerajzolt látványa ijesztő képet fog nyújtani. 

Orbán Viktor a Magyar Diaszpóra Tanács tagjainak arról beszélt, hogy az előttünk álló 10-15 év a szuverenitás védelméről fog szólni, nemcsak Magyarországon, hanem a világ számos más térségében is. Mint mondta, nagy vita várható az Országgyűlés elé kerülő szuverenitásvédelmi törvényről, de világos tilalmakat kell felállítanunk ahhoz, hogy ne lehessen külföldi pénzzel befolyásolni a magyar választásokat…

Ezek politikai lózungok. Nem is szeretném Orbán Viktor szavait kommentálni, egyébként sem szoktuk. A helyzet az, hogy az egy politikai mondás, hogy itt a szuverenitásvédelem, meg a szuverenitás kérdése lesz napirenden. Ez egy jól hangzó kategória, de, ha őszinték akarunk lenni, mindig a szuverenitás van napirenden. A szuverenitás az politikai értelemben nagyon leegyszerűsítve egyfajta mozgásszabadságot, vagy cselekvési szabadságot jelent, hogy az állam, a kormány megválasztott vezetői mennyire bírnak befolyással a saját országuk ügyeinek az intézésében. Mondjuk, ha olyan adópolitikát szeretnének, ami a családokat, vagy a kisvállalkozásokat preferálja, akkor azt keresztül tudják-e vinni, vagy egy ilyen adópolitika arra ösztönzi a jelentős külföldi befektetőket, hogy kivonják a befektetéseiket azért, hogy ne használják az itteni profitjukat újra befektetésre, és akkor megbontják, megborítják annak az államnak a gazdaságpolitikáját. Vagyis, hogy hol döntenek a súlyos, fontos kérdésekben. Annak van-e nagyobb súlya, hogy a magyar kormány, a magyar költségvetés mit dönt, vagy mondjuk egy külföldi befektetői csoport, amelyik jelentősen érintett Magyarországon, ha úgy dönt, hogy áthelyezi a termelést, vagy a befektetései súlypontját más országba, és ezért eladja a magyar érdekeltségeit. A kérdés az, hogy nagyobb súllyal esik-e a latba, mert jobban megrázza a magyar gazdaságot, mint a kormány döntése.  Ha szuverenitásvédelemről beszél a kormány, akkor itt nem azon kellene filozofálnia, hogy vannak-e külföldről finanszírozott civil, vagy politikai tevékenységek. Azt kéne inkább megnézni, hogy mondjuk az orosz, vagy kínai kitettség milyen mértékű a magyar gazdaságban. Vagy mondjuk az orosz energia függőség, amiről - mint a mákonyról - nem hajlandó lejönni a magyar kormány, az mennyire szorítja keretek, korlátok közé a magyar szuverenitást. Egyébként a kormány és annak feje ezektől a meg nem nevezett idegen és külföldi finanszírozóktól félti a magyar politikai szuverenitást, az azonban ezek szerint egyáltalán nem izgatja, hogy állami megrendelésre Le Pen asszonyt jelentős banki támogatásban, pénzügyi hitelben részesítette az akkor még MKB néven futó magyar bank, és jelentős a magyar kormánypolitika aktivizmusa is a szomszédos, magyar lakta területekkel is rendelkező országokban. Ez a „magunk szemében a gerendát se, mások szemében a szálkát is” - effektus lehet. Miközben – tetszik, vagy sem –, abban igaza van a kormánynak, illetve a szabályozónak, amelyik jelen esetben formailag a Fidesz-frakció, hogy a politikai tevékenység, a kampánytevékenység külföldi finanszírozása bajos, az egy nagy kitettség. A Transparency International Magyarország ezt mindig is ekként értelmezte. De ez most annak a következménye, hogy a kormány a belföldi finanszírozást ellehetetlenítette. Miközben pedig az egész magyar politika-finanszírozást gatyába kellene rázni, a kormányoldal szereplői ezt nem teszik meg, csak a saját démoni félelmeikkel küzdenek, mert nem bírják elviselni azt, hogy van olyan pénzcsap, amit nem ők nyitnak és zárnak. A mások által nyújtott, és általuk nem kontrollált finanszírozást meg akarják tiltani, mert félnek az ellenzéki összefogástól. Lám, minden korlátozás és karanténba szorítás ellenére még mindig tudott ’22-ben számottevő forrást felhajtani az ellenzék. És annak ellenére, hogy ez teljesen eredménytelen és kudarcos volt a ’22-es országgyűlési választásoknál, az önkormányzati választásoknál a kormány még ennyit sem akar kockáztatni. Tehát, még ennél jobban is bezárja a finanszírozási lehetőségeket. Vagyis tönkreteszi a politikafinanszírozás amúgy is nagyon rossz területét és kereteit, de a maga működését teljes egészében az állami költségvetés lenyúlására alapozza, majd az egyébként tényleg elítélendő, és nagyon problémás ellenzéki finanszírozási modellre meg rásüti, hogy az meg rossz. Ez egy csúnya játszma.