Dán nagyító alatt a magyarországi jogállamiság
Ha elvennék Magyarország szavazati jogát az Európai Unióban, azzal kiesne a közösség belső köreiből, amit még Orbán Viktor sem engedhetne meg magának. Így reagált az unió soros elnökségét jelenleg betöltő Dánia erről szóló terveire Jeszenszky Géza korábbi külügyminiszter, aki jól ismeri a skandináv országokat, a nemzetközi politikában érvényesíthető nyomásgyakorló erejüket. Márpedig a dán kormány több tagja is felvetette ezt a lehetőséget annak kapcsán, hogy úgy értékelik, Magyarország még mindig megsérti az alapvető értékeket. Marie Bjerre, az ország európai uniós ügyekkel foglalkozó minisztere jelezte, minden politikai és gyakorlati megoldást megvizsgálnak Ukrajna uniós csatlakozási folyamatának előmozdítására is, és megkeresik, miként lehet korlátozni az uniós jogokat megsértő országok esetében a brüsszeli forrásokhoz való hozzáférést. Ez amolyan „lányomnak mondom, menyem értsen belőle” kijelentés, hiszen köztudott, hogy Magyarországnak címezték.
Kell aggódnia a magyar kormánynak a dán uniós elnökség tervei miatt?
Minden skandináv ország rendkívül korrekt, becsületes, jó szándékú. Ezt nemcsak a norvégiai tapasztalataim, hanem történelmi ismereteim alapján is állíthatom. Dánia jelenlegi kormánya kimagaslóan józan magatartást mutat, beleértve azt is, ahogyan reagálnak a Grönlandot fenyegető amerikai okkupációs követelésekre. Külön öröm számomra, hogy figyelnek Közép-Európára, és figyelnek Magyarországra is…
Ez a „figyelem” az, ami miatt talán aggódnunk kellene. Nem így látja?
Dánia példamutatóan demokratikus ország, ebből következően ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Unió is ilyen országcsoport legyen. Ebből jelenleg kilóg Magyarország, és valamivel kisebb mértékben Szlovákia is. Nagyon helyes és érthető törekvésnek tartom, ha az unió egységének megőrzése érdekében valaki megpróbálja Magyarországot móresre tanítani. Ez hogyan sikerülhet? Az egy másik kérdés. Tartok attól, hogy nehéz elképzelni olyan brüsszeli nyomást, ami mondjuk a magyar kormánynak akkora fájdalmat okozna, hogy váratlanul meghátrál. Erre csak akkor számíthatnánk, ha a magyar nép maga tenne idehaza a politikai változásokért.
Lehet Dániának olyan nemzetközi tekintélye, amivel meg tudja győzni a 7-es cikk életbeléptetésének szükségességéről azokat is, akik eddig ellenálltak?
Nem, ezt nem hiszem. Azt gondolom, arra biztosan lesz erejük, hogy Magyarországot szigorú megfigyelés alatt tartsák. s nagyítóval kövessenek minden olyan lépést, amely sérti a jogállamisági normákat. Természetesen az eddigi eszközök közül továbbra is fönnáll elsősorban a szankciók lehetősége. A jövő tavaszi választásokig ebben semmi jóra nem számíthat az Orbán kormány, mert a dánokat januárban felváltó következő elnökség sem változtat majd ezen. A „trojka rendszer” működik, a távozó elnöknek a következő etapban is tekintélyes szerepe marad. Én azt hiszem, hogy erre fognak koncentrálni, végül is ezek a megszorítások a leghatékonyabb eszközök ahhoz, hogy a jövő tavaszi korrekt választások után az Orbán rendszer esetleg elveszítse a hatalmát.
Úgy tűnik, hogy az uniónak más eszköze az anyagi szankciókon kívül, nem igen van. Vagy lát valami más lehetőséget is?
Nem vagyok különösebb specialistája az unió belső mechanizmusainak. Nem ismerem ilyen mélységében az uniós jog lehetőségeit, de az a két eszköz, amiről eddig már említést tettem – a pénz, illetve a szavazati jog megvonása – elég erős „fegyver” lehet arra, hogy a realitások talaján álló bármelyik kormányzatot jobb belátásra lehessen bírni. Ez a mi esetünkben is működhetne, föltéve, ha a magyar kormány, pusztán büszkeségből, nem mondaná azt, hogy „köszönjük, nekünk nem kellenek a támogatások. Ha már nem érezzük jól magunkat egy olyan társaságban, ahonnan kinéznek minket, annak hátat tudtunk fordítani, ahogyan megtettük a Néppárttal is”.
Annak mégsem voltak olyan következményei, mintha az uniónak fordítanánk hátat.
Annak lehetett alternatívája, de egy ilyen lépésnek? Nincs hova menni. Lehet szeretni Putyin Oroszországát, lehet szeretni Kínát, az ottani rendőrállamot, de a magyar gazdaság összeomlik a nyugati piacai, a vámmentes szabadkereskedelem előnyei nélkül.
A korábbinál keményebb szankciók sorozata az ellenzék oldalára fordíthatná idehaza a politikai erőviszonyokat. Ezzel Brüsszel nem adna erős érveket azoknak a kezébe, akik a szuverenitásunkat féltik?
Az egy örök dilemma, hogy a korbács vagy a mézesmadzag hatékonyabb. Azt gondolom, a jelen esetben pontosan a szavazati jog esetleges megvonása lehet a Damoklesz kardja, amire a magyar kormány kénytelen figyelni. Különösen az előttünk álló nagyon fontos választás küszöbén. A szavazati jogának elvesztésével Magyarország gyakorlatilag kiesne az Európai Unió belső köreiből, amit nem engedhet meg magának még Orbán Viktor sem. Mára olyan állapotba került idehaza a jogállamiság, amivel 2025-ben egyetlen országot, de minket sem vennének be az európai népek elit klubjába.
Az, hogy Ukrajna uniós tagságát nem támogatjuk, egy dolog. De mi bajunk lehet Moldova felvételével?
Ami a bővítési folyamatot illeti, abban nem is annyira a dán elnökség tekintélye, sokkal inkább a nemzetközi sajtó és persze a kormányok gyakorolhatnak nyomást a folyamat gyorsítására. A magyar ellenkampánynak nem sok alapja van, mert Ukrajnát nem egyik napról a másikra vennék fel az Európai Unióba. Moldova felvételét földrajzi fekvése miatt Ukrajna nélkül fizikailag is nehéz volna elképzelni. Moldova nehéz helyzetben van. Moldova minden támogatást megérdemelne. ha valaki, én ezt nagyon jól tudom, hiszen annak idején, az ország függetlenné válásakor, én kezdeményeztem a kétoldalú diplomáciai kapcsolatok felvételét. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagjaként is jártam náluk, és nemcsak az ottani borokról szereztem, mély benyomásokat, hanem arról is, hogy román nyelvük ellenére, a magyargyűlöletnek még a nyomaival sem találkoztam. A Moldovával ápolt jó kapcsolatok a magyar-román viszonynak is hasznára lehetnének.
