Demeter elvtárs 23 milliárdért hangolja újra a magyar popkultúrát
Demeter Szilárdnak megint tervei vannak. A Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója, aki tavaly Soros Györgyöt liberális Führernek nevezte, és a rá jellemző finom megközelítésben azt állította, hogy a zsidó származású magyar-amerikai milliárdos számára Európa egy gázkamra, most a popkultúra megújításán munkálkodik. Nem kevés pénzből hajtaná végre ezt a mestertervet: 23 milliárd forintot kap a feladatra.
Demeter Szilárd nem ma kezdte a gondolkodást a magyar popkultúra megújításáról. Tavaly decemberben interjút adott a Kontra.hu-nak, s akkor arról beszélt, hogy „a mi kultúránk attól erős, mert sokszínű. Helye van benne mindenkinek, aki értéket teremt, vagy hordoz.. a baj inkább az lehet, hogy ő nem kér engedélyt a balliberálisoktól a döntéseihez és cselekedeteihez, sőt, folyamatosan megkérdőjelezi a több évtizedes véleménymonopóliumukat, és azt, hogy ők mondják meg, mi a teljesítmény".
Azóta eltelt negyed év, és kiderült, hogy Demeter nem ült tétlenül a babérjain. Sőt, azt kell mondanunk, hogy az akkor elvetett mag most szárba szökkent. „Egy olyan ügynökséget akarnak létrehozni, amely egységbe szervezi a Kárpát-medencei magyar kulturális teret” – mondta Demeter Szilárd, a Mandinernek adott interjúban. „Emellett egy könnyűzenei központot is felállítanak, amelyre 23 milliárd forintos támogatásból hangolhatja újra a magyar popkultúrát.”
A „világraszóló popkulturális és társművészeti központot” öt éven belül a Hajógyár és a Zichy-kastély együttesében húznák fel.
Szép és nagy ívű gondolatok. Vannak persze kérdések. Nem a 23 milliárd forint, mert az a ma Magyarországon nem tétel. Igaz, másra nincs elég pénz, például a szegény családok megsegítésére, a nehéz helyzetbe került, és csődbe jutott vállalkozások valódi támogatására, de ezek nem is prioritások ebben a vírusos magyar valóságban.
Ne legyünk tehát anyagiasak, engedjük el a 23 milliárdot. Demeter elvtárs jó elvtárs, ha neki víziója van, valamint megújítási szándéka, valamint minden más, ami NER-kompatibilis, függetlenül attól, van-e értelme, akkor az adófizető polgároknak az a dolguk, hogy segítsék őt álmai beteljesítésében.
Hanem hát, mint említettük, vannak kérdések. Például adódik az adekvát, hogy mit jelent egységbe szervezni a Kárpát-medencei magyar kultúrális teret? Van-e ennek a megfogalmazásnak bármilyen értelme, és ha igen, akkor – Karinthyval szólva – miért nem. Vagyis, mi a célja a felállítandó popkulturális központnak? Mit fognak ott csinálni és kicsodák?
Annak idején, amikor a pop-zene elődjeként ismert beatzene hódító útjára indult, Angliában sem a Beatlesnek, sem a Rolling Stonesnak nem volt popkulturális központja. Mint ahogy idehaza sem az Illésnek, a Metrónak, vagy, teszem azt,, az Omegának. Jó, nem is vitték sokra, talán, mert már az induláskor kellett volna valaki, aki megmondja nekik a tutit. Hogy jól van fiúk, fiatalok vagytok és ügyesek, csak ne így legyetek ügyesek és ne így legyetek fiatalok.
A pop-zene elődjeként ismert beat lázadás volt a szülők generációja, és úgy általában a fennálló rend ellen. S bár azóta változott a világ, nem a Demeter Szilárdok dolga, hogy újrahangolják a popkultúrát. Mely utóbbi éppen attól az, ami, hogy sem hangolni, sem újrahangolni nem szükséges. A zenészek már Demeter Szilárd elvtárs néhai pártállami elődje, Tóth Dezső miniszterhelyettes elvtárs nélkül is nagyon jól tudták, hogy mi a dolguk. A közönség pedig azt, hogy mire vevő.
Hasonló a helyzet a Kárpát-medencei magyar kulturális térrel is. Ha van rá igény, viszik, mint a cukrot és magától is virágozni fog, ahogy a csövön kifér. Ha nincs rá igény, csak Demeter elvtárs és a 23 milliárd forintja tartja életben, akkor olyan lesz, mint amilyen Magyar-Szovjet Baráti Társaság volt annak idején. Kedves, mosolyogtató, és nem ártott sokat senkinek.
Igaz, nem is használt.
