Dombos Tamás: nem félni kell az LMBTQ-emberektől, csak elfogadni, hogy ők is vannak

Ahogy arról a Hírklikk is beszámolt, Selmeczi Gabriella, a Fidesz frakcióvezető-helyettese szerint „durva provokáció és arculcsapása a jogrendszernek, hogy a Veszprémi Törvényszék döntése szerint transzneműek is élhetnek a Nők 40 nevű program korkedvezményes nyugdíj lehetőségével”. Sőt, a képviselő törvényt is módosítana, hogy transzneműek ne élhessenek a nők nyugdíjkedvezményével, valamint „ne lehessen egyetlen érzékenyített bíró sem abban a helyzetben, hogy ilyen döntést hozhasson. Ön szerint mi áll ennek a hátterében?

Én Selmeczi Gabriella tudatába, agyába, lelkébe nem látok bele, nem tudom, hogy miért javasolta ezt, de őszintén szólva, azért az elmúlt két-három évben Magyarországon zajlik egy egyértelmű homofób- és transzfób-kampány, hangulatkeltés, amibe tökéletesen beleilleszkedik a képviselő megnyilvánulása. Ez pedig arról tanúskodik, hogy abszolút nem érti ezt a kérdést, összevissza beszél. Hogy mi várható pontosan? Törvényjavaslatról még nincs szó, szöveget nem láttunk, azt, hogy tényleg lesz-e ebből törvényjavaslat, azt elfogadja-e az Országgyűlés, nem tudjuk. Az teljesen egyértelmű, hogy ez a veszprémi döntés – ahogy a közleményünkben is szerepelt – az Európai Unió Bírósága egy régebbi, másik ügyben született döntésének hazai átvitele. Tehát itt nem a bíró mondott ki valami új és furcsa dolgot, hanem egyszerűen azt mondta, ez az Európai Unió joga. Ennyi történt ebben az ügyben. Úgyhogy hiába fogad el a parlament vagy esetleg a kormány valamilyen más jogszabályt, az teljesen nyilvánvalóan uniós jogba fog ütközni, és végső soron újra kimondja majd róla az Európai Unió Bírósága, hogy ilyen formában az is jogellenes. Lehet, hogy emiatt mégsem fogadnak el egy ilyen jogszabályt. Nem tudom, hogy a kormány akar-e újabb frontot nyitni az Európai Unióval egy ilyen, évtizedek óta eldöntött kérdésben. Meglátjuk.

Ami igazán érdekes, hogy mi az, ami a magyar közvélemény egy részét ennyire zavarja ebben a témában, mi magyarázza a homofóbiát, a transzfóbiát?

Ezt én sem értem teljesen. Azt azért tudjuk, hogy a magyar társadalom sok szempontból elég konzervatív, a férfiak és nők szerepét tekintve pedig nagyon konzervatív. Nyilván ebbe illeszkedik bele, hogy akkor a nő az olyan legyen, mint a nő, feleljen meg a konzervatív nőszerepnek, a férfi meg legyen olyan, mint a férfiak 200 éve, és a férfiszerepnek feleljen meg. Csak ebbe egy kicsit bezavarnak a transzneműek, mert azt mutatják, hogy a biológia nem egy fátum, egy sorsszerűség, hanem vannak olyan emberek, akiknek a testük és a nemi identitásuk máshogy alakul. 

Mindig ilyen elutasító volt a magyar társadalom egy része ezzel a kérdéssel kapcsolatban?

Magyarországon évtizedeken keresztül volt erre jó megoldás, a transznemű emberek a nevüket és a nemüket megváltoztathatták. Ezt törölte el 2020 májusában az Országgyűlés. Szerencsére nem visszamenőleg, tehát akiknek korábban átírták az iratait, azoknak az irataiban továbbra is a nemi identitásuknak megfelelő új nem szerepel. Reméljük, hogy nem az lesz a kimenetele ennek az eljárásnak, hogy akkor itt emberek tucatjainak, százainak az iratait majd „visszaírják”. Hiszen ők évtizedek óta a nemi identitásuknak megfelelően élnek. Ha a kormány elkezdené az ő irataikat visszaállítani, az egészen durva jogsértés lenne. 

Mindig ilyen volt a magyar társadalom?

Igen. A kutatásokban mindig is azt láttuk, hogy európai összehasonlításban Magyarország nem az elfogadó országok közé tartozott ebben a kérdésben. Akár az olyan kérdésekben is elutasító volt, hogy szívesen laknának-e egy meleg vagy leszbikus szomszéd mellett, netán szívesen dolgoznának-e ilyen emberrel együtt. A különböző jogi kérdések kapcsán is – például, hogy támogatják-e az azonos neműek házasságát, vagy az örökbefogadást –, a magyar társadalom relatíve elutasító volt. Ami érdekes, hogy ez nem nagyon változott az elmúlt években, tehát hiába nyomja a kormány ezt a propagandát, azt nem látjuk, hogy hirtelen megugrott volna a homofób és transzfób emberek száma. Inkább azt látjuk, hogy polarizálódik a közvélemény, aki korábban egy kicsit negatív állásponton volt, az most már sokkal negatívabb állásponton van, és ennek hangot is ad. Amíg ez korábban nem volt annyira beszédtéma, azután, hogy a kormány központi beszédtémává tette a tavalyi választások előtt, és azóta is folyamatosan napirenden tartja, az emberek rá vannak kényszerítve, hogy állást foglaljanak az ügyben. Hiszen része a mindennapi beszédnek. Azok, akik korábban egy kicsit rejtőzködőbb módon voltak homofóbok, most Orbán Viktort követve mondják, hogy igen, ez elfogadhatatlan. Erre elég jó példa – néhány hete jött ki róla a bírósági döntés –, hogy egy leszbikus párt egy férfi a villamoson megfenyegetett késsel, azzal, hogy: „elvágom a nyakatokat, hagyjátok abba ezt a buzulást”, és a bíróságon azzal védekezett, hogy „kérem, de hát Orbán Viktor is ezt mondja, én csak ugyanazt gondolom, mint ő”. Ebből tényleg látszik az, hogy mit mond a politikai vezetés, és kifejezetten a miniszterelnök, azért hat arra, hogy az emberek hogyan gondolkodnak a mindennapokban. Nyilván azok esetében, akiknek eddig is volt valamilyen komoly előítéletük, arra most nagyon ráerősít a politika. 

Tudnak ez ellen valamilyen módon védekezni?

Részben próbálkozunk azzal, hogy tájékoztatjuk az embereket, beszélünk erről a témáról mi is, csak máshogy. Megalapozottan, valós tapasztalatokra és élethelyzetekre reagálva próbálunk beszélni róla, és megmutatni azt, hogy nem félni kell az LMBTQ-emberektől, csak elfogadni, hogy ők is a társadalom részei. Megmutatjuk, hogy sokszínű ez a magyar társadalom, és ez nem egy újdonság, mindig is sokszínű volt. Ezért nagyon fontos azt bemutatni, hogy írók, költők, politikusok, királyok, trónörökösök között is voltak azonos nemű személyekhez vonzódó emberek. Ez a fajta tudatosságnövelés, tájékoztatás mindenképpen szükséges. 

És eredményes? 

Ha megnézzük a friss közvélemény-kutatásokat, különösen a transznemű emberek kapcsán, akkor a magyarok 70 százaléka azt mondja, nekik lehetőséget kell nyújtani arra, hogy az irataikban átírják a nevüket és a nemüket. Ilyen szempontból a magyar társadalom több mint kétharmada a transznemű emberek pártját fogja. Úgy látszik, a kormány számára a maradék 30 százalék a fontos, ennek a közegnek kommunikál. Attól persze lehet tartani, hogy elmozdulnak ezek az arányok, de jelenleg a magyar társadalom 70 százaléka azt mondja, hogy az a 2020 májusában elfogadott, a nem jogi elismerését tiltó jogszabály az rossz. Ma már többen vannak azok, akik az azonos neműek házasságát, vagy gyermekvállalását is támogatják Magyarországon. Nem a többségé a kirekesztő hozzáállás. Hogy ennek ellenére, a kormány miért nyomatja ezt, az nyilván politika. Az is nagyon fontos, hogy kik azok, akik a magyar társadalmon belül elutasítóbbak. Következetesen minden kutatás azt mutatja, hogy az idősebb, vidéken élő, kevésbé képzett emberek azok, akik a legelutasítóbbak az LMBTQ emberekkel szemben. Azt is tudjuk, hogy bizony a kormány ma már elsősorban ezeknek a szavazócsoportoknak a szavazatára számíthat. Tehát nyilván feléjük kommunikál. Azok felé, akik nem olvasnak külföldi sajtót, csak a magyar, kormánypárti, állami médiát, és az azokban elhangzó szólamokat hallják. Őket nyilván meg lehet vezetni ilyen dolgokkal.

Lehet, hogy szentségtörő a kérdés, de nem az antiszemitizmust próbálja meg a kormány „helyettesíteni” ezzel? Vagyis mindig kell egy réteg, amelyiket lehet gyűlölni?

Abszolút. Teljesen egyetértünk abban, hogy a kormány logikája 2010 óta az, hogy keresnek egy ellenségképet, kineveznek valamilyen csoportot ellenségnek, ezek hol a migránsok voltak, hol a romák, hol a hajléktalanok, most legutóbb az LMBTQ közösségek. Utána hecckampány zajlik, és ahelyett, hogy az oktatás, az egészségügy, a magyar gazdaság vagy az infláció kérdéséről beszélgetnénk, elvonják a figyelmet, és ezt a témát dobják be gumicsontnak.