Eddig egy ügyű volt Orbán kampánya, a mostanin sok húron kényszerül játszani

„Migránsok, migráns hadak dörömbölnek Európa szinte minden ajtaján. Tehát dörömbölnek a szárazföldi útvonalat lezáró ajtókon és dörömbölnek a tengeri útvonalat lezáró ajtókon is..” – ezzel vezette fel szokásos péntek reggeli Kossuth rádiós „interjújában” a migráns-tematikát Orbán Viktor, aki a soha meg nem szűnő, de hosszabb ideje elég lagymatag kormányzati migránsozásnak ezzel új fejezetet nyitott, egyértelműen megmutatva: a választási kampány egyik témájává kívánja azt tenni. Mondott még más „érdekeset” is: például, hogy „én keményíteni is szeretném a magyar álláspontot... azt mondanám, hogy nemcsak az illegális migrációt kell elutasítani, hanem...mondjuk, két évig nemcsak illegális, hanem semmilyen migrációt ne engedjünk”. Majd kifejtette hogy  miért „nincs jó migráció, csak rossz migráció van... .”

A jelek szerint Orbánék nagyon ráfordultak a jövő évi választásokra. Csak a héten három érdekes kampányelemet emeltek be a közbeszédbe: először belengették a gyermeket nevelők idei szja-befizetéseinek a jövő év eleji visszafizetését, majd kilátásba helyezték a minimálbér megemelését, ma reggel pedig Orbán megfújta a harci kürtöt a migráns-kérdésben. S közben folyik a soha meg nem szűnő gyucsányozás. Tényleg így akar nyerni Orbán? Tényleg bízik abban, hogy pénzzel megveheti, illetve ráijesztéssel magához kötheti a magyarokat? Működhet-e ez a stratégia? – kérdeztük Szentpéteri Nagy Richardtól.

A megváltozott pártszerkezet nem kedvez a Fidesznek

A politológus, alkotmányjogász elsőként leszögezte, hogy a migráció tényleg a XXI. század egyik fő és súlyos problémája, amit az elkövetkező választásokon, még húsz év múlva is elő lehet venni. „Ezzel valóban egyre inkább foglalkozni kell, de nem kampányszerűen, nem úgy, ahogy Orbán teszi, akit egyértelműen csak az motivál ebben is, hogy megnyerje jövőre az országgyűlési választást” – szögezte le. De – mint a vele folytatott beszélgetésből kiderült – a mostani kampányban nincs egyetlen jó témája a Fidesznek, amellyel ellensúlyozni tudná a számára kedvezőtlenül megváltozott pártszerkezet hatásait. Ugyanis az Orbán győzelmét eddig biztosító pártszerkezet a Fidesz számára aggasztó módon megváltozott azzal, hogy a Jobbik idővel balra került a kormányzópárttól. 

A 2018-as választáson Orbán még meg tudta akadályozni az összefogást, akkor még azzal foglalkozott, hogy összekeverje a lapokat az ellenzéki oldalon. Ugyanazokkal az emberekkel bomlasztott, mint négy évvel korábban, 2014-ben tette, mindenki be volt dobva, s láttuk is az eredményt: nem léptették egymás javára vissza a pártok a jelöltjeiket, stb. – fejtegette az elemző. Mint felidézte: Orbán 2010-ben (pontosabban egy-két évvel korábban) komoly szerepet játszott az LMP és Jobbik létrejöttében, miként az SZDSZ és az MDF megszüntetésében is. Ennek köszönhetően, 2014-ben Orbán számára kiváló volt a pártszerkezet: ugyan a Jobbik akkora már bemozdult egy kissé a közép felé, de még mindig jobbra állt Fidesztől. 

Orbán már nem tudja megakadályozni az összefogást

Ez azonban megváltozott 2018-ra: a Jobbik akkorra átkerült a Fidesztől balra eső területre. De az ellenzék akkor még nem vonta le a szükséges következtetést, pedig egy hónappal az országgyűlési választás előtt Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi győzelme már megmutatta a modell sikerét. Az összes baloldali párt és a Jobbik is őt támogatta, és a politikán kívülről érkezett jobboldali hithű keresztény Márki-Zay le is győzte a Fidesz jelöltjét. „Ez pedig megmutatta Orbánnak, hogy nagyon veszélyes játék a számára az ellenzék összefogása”, amit egyébként mára az ellenzéki választó már elfogad („kivéve budapesti liberális értelmiség egy részét”). 

„Szerintem egyébként az ellenzék akár nyugodtan egységesülhetne is, de sajnos még nem tart ott, ahol kellene, mármint, hogy egy pártba tömörüljön, ugyanakkor a közös listáig és a közös miniszterelnök-jelöltig már eljutott” – mondta, hozzátéve: „ezt a blokkot nagyon nehéz lesz megverni, nem véletlenül van gondban a Fidesz, amely ugyan mindent megtett, hogy megakadályozza, de Orbán ezt az egyet nem tudta elintézni, mert ugyan megszerezte a médiafölényt, meg tudta változtatni a saját érdeke szerint a választási törvényt, de nem tudott mit kezdeni a Márki-Zay Péter 2018-as győzelme által fémjelzett modellel.”

2018-ban még sikerült bekavarni

Ilyen helyzetben kell a választási kampánynak üzeneteket kitalálni. 2014-ben a fő üzenet a rezsicsökkentés volt, ami nagyon jó taktikának bizonyult ugyan, bár mégsem ez hozta el a győzelmet, akkor még a számára kedvező pártszerkezet volt a nyerő – mutatott rá Szentpéteri. 2018-ban a migránsozás lett a fő üzenet, mert bár Orbán számára valós volt a migráns-téma kifulladásának veszélye (2015-től kezdődően a csapból is ez folyt már), de miután nem volt más téma, ezt kellett működtetni, „s még úgy, ahogy, de be is jött”. 

Merthogy a választások előtt egy hónappal Márki-Zay példája megmutatta, hogy egy egységes ellenzék le tudja győzni a Fidesz jelöltjét, a szűk időben a kormányzópártnak még sikerült mindent annyira jól összekavarnia, hogy nem jött létre a szükséges összefogás – mutatott rá, példaként hozva fel Szél Bernadett miniszterelnök-jelöltségét és azt, hogy az LMP-sek ugyan találkoztak Gyurcsánnyal, de csak egy benzinkútnál, illetve, hogy Vona nem lépett vissza, stb. „Mert bár az ellenzék pártjai akkor már szerkezetileg egy oldalon voltak, s megvolt a jó modell is, de mégsem fogtak össze” – szögezte le, hozzátéve: közben azért még működgetett a migránsozás is, nem annyira jól, azonban még ki lehetett húzni vele. 

2019-ben azután az önkormányzati választásokon már jöttek „érdekes” eredmények, most pedig összefogott az ellenzék, „bár nem úgy, ahogy kellene, mert még szűklátókörű és lefizetett, de azért lesz közös lista, közös miniszterelnök-jelölt”.

Gyurcsányozás, migránsozás, osztogatás...

Ebben a helyzetben pedig kellenek a Fidesznek a kampánytémák. A párt a 2018-as választás óta sok mindennel kísérletezett, még tavaly, a járvány előtt elővette a környezetvédelmi tematikát, ami azonban nem ment. Utána – lengyel mintára – megpróbálta behozni a másság tematikáját, de nálunk ennek nincs akkora hatása. Mindeközben persze kezelni kellett a járványt, s ennek mentén ment az irdatlan hazudozás, majd ismét felerősítették a gyurcsányozást, „ami érdekes fegyver: ma már nem nagyon hat, ha mindenről Gyurcsány jut az eszükbe, s ha kell, ha nem sulykolják”. Merthogy az ellenzéki választót ez nem zavarja, sőt, nevetségesnek és szánalmasnak tartja, egyszerűen nem érdekli, túl van már rajta, s úgy van vele: Gyurcsány van és kész. De a fideszes választók számára sem Gyurcsány a legnagyobb probléma a párt kormányzásának a 11. évében. 

És így ismét erősödik a migránsozás. 

Nem találtak jobbat

Meglátjuk persze, hogy két-három hónap múlva is migránsozni fog-e a kormány. Mindenesetre ez azt mutatja, hogy nem sikerült jobbat kitalálniuk. Orbán nem foglalkozott a pártszerkezettel, minden bizonnyal belement abba a játszmába, s belenyugodott, hogy az összefogással szemben kell megmérettetnie magát, egy az egyben. „Úgy tűnik, akként van vele, hogy játsszuk le a meccset”, ami azonban kétesélyes. 

„Bár akár igazságos versenyt is hozhatna a két jelölt, két nagy tömb megmérettetése (persze néhány apróval mellettük), már ha nem lejtene ennyire a pálya Fidesz felé” – mutatott rá a politológus, aki szerint  azonban ez most kockázatos Orbán számára, s csodálkozik is, hogy felvállalja, „de láthatóan nem tudtak mit kezdeni a pártszerkezet átalakulásával, nem ezzel foglalkozott, pedig a győzelemhez ez kellett volna, most pedig kénytelen-kelletlen elfogadja a helyzetet. Legalábbis eddig nem nyúlt a választási rendszerhez, amit persze év végéig még megtehet”. 

Nincs egy nagy ügy, több kisebb van 

Ami pedig a választási kampányt illeti, nem csak a migránsozás a része, ott van az osztogatás is – a nyugdíjasoktól kezdve a 25 éven aluli fiatalokon át, a gyerekeket nevelőkig, számos választói csoportnak lebegtettek be kisebb-nagyobb, de mindenképpen propagandacélból kiaknázható osztogatást – ezek szerint Orbán is látja, hogy anélkül nem megy? – vetettük fel, megkérdezve a politológust, mennyire működhet a választási osztogatás és költségvetés? „Működhet, bár az is igaz, hogy a választók már megismerték a Fidesz kormányzását, úgyhogy szerintem ez is kétesélyes” – mondta, hozzátéve, „Kétségbeesett próbálkozást látok, természetesen benne van az is a pakliban, hogy nyernek, miközben tény, hogy van egy ellenfél, akivel szemben fel kell venni a harcot”.

Mindenesetre ebben a kampányban Orbán több húron próbál játszani: ott van a gyurcsányozás, az osztogatás, a migránsozás, a másság elleni hergelés. „A megelőző választások egy ügyűek voltak, Orbán egy húron játszott, de a mostani kampányban sok a húr, s mindegyiken próbál játszani. Rossz hír a számára, hogy nincs egyetlen nagy ügy, ez ugyanis zavart jelez, s azt, hogy nem találta meg az átalakult pártszerkezet ellenszerét.”