Egy összeroncsolt ország derbije
Érzékelhetően nem tud mit kezdeni az előválasztással a Fidesz. Most például, Fekete-Győr András bejelentkezése kapcsán, Hollik Istvánon keresztül visszatért a korábbi kommunikációjához. Ahhoz, amit még a főpolgármester-jelölt kiválasztása idején használt, vagyis ahhoz, amikor roncsderbinek nevezte az ellenzék innovatív lépését. A kifejezést akkor „találták” ki, amikor Karácsony Gergely és Horváth Csaba mérkőzött egymással, és akkor sem tudtak ellépni tőle, amikor később megjelent a színen Kálmán Olga, Kerpel-Fronius Gábor és más, bizonytalan indíttatású versenyző is. Az így kialakult küzdelmet sokmindennek lehetett nevezni, de roncsderbinek semmiképp. Kiderült ugyanis, hogy az előválasztás intézménye igenis érdekelte a budapestieket, megmozgatta a szavazók egy részét, de komoly médiaérdeklődést is biztosított. Bármennyire is igyekezett lebecsülni, helyenként megalázni a résztvevőket a Fidesz, nyomában az őt mindenben kiszolgáló médiával, az újítás áttörést eredményezett.
Nem véletlen, hogy ma már minden, magára valamit is adó szakértő elismeri: az előválasztás komoly lehetőséget nyitott az ellenzék számára. Akárhogy is viszonyul hozzá a hatalom: elkerülhetetlenül bekerül az érdeklődés középpontjába, témát ad, figyelmet érdemel. Kiváltképp most, amikor már reális lehetőséggé vált a kormánypárt leváltása, amikor az emberek többségének elege van az orbáni rezsimből. A választók – túljutva pártérzelmeiken – hajlandóak arra szavazni, aki elhozza számukra a váltást. És igen, fontossá vált az is, hogy ki milyen programmal vág neki a kampánynak, milyen terveket akar megvalósítani, ha miniszterelnök lesz. Vasárnap Fekete-Győr András lépett színre, és mutatta fel a Momentum miniszterelnök-jelöltjeként kormányzati elképzeléseit. És – nyilván – hasonlóan tesz majd a többi jelölt is, feltehetően Karácsony Gergely, Márki-Zay Péter, Dobrev Klára, Jakab Péter, Pálinkás József, illetve mindazok, akik beszállnak a harcba.
Tekintélyes névsor és külön-külön lehet eltérő vélemény a szereplőkről, elővehetik újra Karácsony „alkalmatlanságát”, vagy éppen Dobrev Gyurcsánynézását, esetleg támadhatják Jakabot, hogy nem elég náci, mint elődei voltak – de összességében ostobaság és politikai vakság versengésüket roncsderbinek nevezni. Csak azt mutatja, hogy a Fidesz valóban leragadt valahol a második kétharmados győzelme környékén, nem találja a rezsicsökkentés és a migránsozás után az újabb varázsszert, amellyel becsaphatja a választókat. Kiváltképp most vált ez számukra kínossá, amikor tíz év bőség és szerencse után, utolérte újra a világot egy válság, és tíz év után, amikor a hazai ellenzék rájött végre arra, hogy csak együtt, közösen képes a Fidesz korlátlan pénz-és médiahengerével szemben fellépni. De az együtt nem jelenhet teljes homogenizálást, a szereplők és pártjaik nem akarnak eltűnni a süllyesztőben; ennek elkerülését szolgálja többek között az előválasztás. Ami persze nem csodafegyver, de lehetőség, lehetőség arra, hogy ráirányítsa a figyelmet az ellenzékre, illetve elvonja a fókuszt a Fideszről.
Hollik István mostani megszólalása csak kisebb mértékben minősíti a szóvivőt, sokkal inkább mutatja meg – immár sokadszor –, hogy ez a párt, ez a hatalom, mennyire nem tiszteli sem az ellenfeleit, sem a választókat. Hogy ez a párt nem képes csak a régi panelekben gondolkodni, azokat használni. Ahogy Orbán Viktor is immár csak arra képes, hogy a Parlamentben, amikor már az ellenzék nem kap szót, másfél-két évtizeddel ezelőtti ügyekkel támadjon. A miniszterelnök a betárolt papírokból, illetve azok felolvasásából (!) kikövetkeztethetően csak ezekre az attakokra készül, újat már nem tud előhúzni a tarsolyából, vagy mások tarsolyából. Nyugodtan kimondhatjuk: Orbán, a Fidesz és a kormány-média együttesen ma már a politikai közbeszéd legnagyobb szennyezői, minden tisztelet hiányzik belőlük, csak végletesen és végletes szavakat használva tudnak gondolkodni másokról. Nekik mindenki roncs, aki nem ők.
Ők, akik már csak roncsolni tudnak.
