Egy új kormánynak aknák között kell lavíroznia

– Elkerülhetők, semlegesíthetők-e ezek az elhelyezett csapdák?

– Meglátásom szerint a legérzékenyebb és az elsők között eltávolítandó aknákat az Orbán-rezsim a jogrendszer területén helyezte el. A jogtudósok körében már jó ideje arról folyik a vita, hogy egy esetlegesen belépő új kormány milyen lépéseket tehet a magyarországi viszonyok megváltoztatásra.

– Nevezzük ezt a demokrácia visszaállításának?

– Fogalmazhatunk így is. Ebben kétféle álláspont alakult ki: az egyiket még Vörös Imre fogalmazta meg 2012-ben, amikor azt állította, hogy Magyarországon nincs jogállapot, az Alaptörvény illegitim, a megváltoztatása éppen ezért nem igényel kétharmados többséget. A másik álláspont szerint mégis jogállamiság van, amit lebontani is csak jogállami módszerekkel, azaz kétharmados többséggel lehet.

– Az ön álláspontja?

– Ezt a vitát a jogtudósoknak és az alkotmányjogászoknak kell eldönteniük. Politológusként azt én is látom, hogy ha ebben nem születik érdembeli megállapodás, akkor egy belépő új kormány bilincsbe verve lenne kénytelen irányítani az országot. Nagyon kínos és nehéz helyzet lenne, ha érdemben nem lehetne hozzányúlni az érvényes jogszabályokhoz.

– Az úgynevezett „mélyállamról” beszélünk, amelyet a Fidesz kiépített?

– Párhuzamos és mélyállamról egyaránt szoktak beszélni, amit nem is lehet egyik napról a másikra felszámolni. Az a kérdés, hogy a jelenlegi kleptokrácia hogyan ellenőrizhető és miként szerezhetők vissza az ellopott, átjátszott vagyonok.

– Az elmúlt harminc évben minden kormány számonkérést ígért, de egyik sem jutott ezzel semmire.

– Valóban kudarcot vallott minden korábbi elszámoltatási kísérlet. Most is fennáll ennek a veszélye, ami azzal járhat, hogy egy új kormány kénytelen lesz tehetetlenül nézni majd a fejleményeket. Számos elemzés készült, amelyekből kiderült, hogy a társadalom minden fontos területére rátették a kezüket a fideszes oligarchák. Gondolja végig: ha meghirdetnek egy közbeszerzést, kik jöhetnek szóba nyertesként? Csak a Fidesz által felpumpált cégek tudnak majd sikerrel pályázni, és akkor ott folytatódnak a lenyúlások, ahol korábban. Ez is egy gazdasági akna.

– Politikai téren is meg lesz kötve a kezük?

– Ebben optimistább vagyok. Azok a bebetonozottnak hitt vezetők, akikre Orbán Viktor örökül akarja hagyni a maga államát, már nem annyira megkerülhetetlenek. Gondoljon csak a korábbi legfelső bíróra, hogyan menesztették! De akár meg is kerülhetők – mondjuk – a régiek helyébe lépő új intézmények létrehozásával. De erre nem akarok tippeket adni. Szóval, nem ezek az igazi jogi, politikai korlátok.

– Hanem?

– Egy monolitikus állam jött létre, amely azonban még nem tudta lenyelni az önkormányzatokat, a rájuk vonatkozó szabályok nem tartoznak a sarkalatos törvények sorába. És ott van Magyarországon három nagy, de belül hét részre osztott régió, amelynek normális működése ma nem felel meg az uniós elvárásoknak. Egy új kormány kezében ez fontos eszköz lehet a társadalom demokratizálásakor. Az eszköztárban ott van a politikai kommunikáció, a média is, amelyről lesújtó véleményt szerzett a hazai sajtóviszonyokat vizsgáló minden nemzetközi bizottság. Ha marad ez a kormány, még sok borsot törhetnek az orra alá, ha leváltják, komoly fegyverre tehet szert az új hatalom saját politikai imázsának kialakításához. És ne feledjük: Németországban új, baloldali-liberális-zöld kormány alakul, amely egyáltalán nem lesz annyira elnéző Orbán viselt dolgai iránt, mint Angela Merkel kormánya volt. Ők már most túl puhának látják Ursula von der Leyen vezetési módszereit is.

– Úgy gondolja, „kintről” is kaphat segítséget egy megkötött kezű új magyar kormányzat?

– A „külső segítségnek” van némi rossz felhangja, de az Európai Uniótól kapott segítség nem mondható annak. Mi azon belül vagyunk. Azt sem tartanám ördögtől valónak, hogy a Vörös Imre által megfogalmazott jogállamisági kifogásokat a magukévá teszik és születik ebben a kérdésben egy állásfoglalás. Csak az a kérdés, ez mennyire lesz kemény vagy engedékeny.

– Ez csak feltételezés?

– Szerintem több annál. Már fogalmazzák, írják. Egyrészt Nyugaton már elég erős népi nyomás alatt állnak a kormányok, hogy ne pénzeljék tovább a korrupt magyarokat, akiknek a vezető körei ebből híznak. Ez nem titok, kimondják. Másrészt elegük van abból, hogy Orbán ott akadályozza az unió mindennapos működését, ahol teheti. Gondoljon csak a legutóbbi „bosszúra”: Magyarország vétója miatt közös zárónyilatkozat elfogadása nélkül ért véget az Európai Gazdasági Térséghez (EGT) tartozó országok brüsszeli tanácsülése.

– Brüsszelben vannak, akik ezt úgy látják: öngólt lőtt. Rákényszerítette a szervezetet, hogy a konszenzuális döntések helyett, a minősített többség véleménye alapján is megszülethessenek fontos döntések, mondjuk a 7. cikk szerinti eljárásban.

– Ez is igaz.

– Emiatt gondolja, hogy egy új politikai formáció számíthat az unió rokonszenvére?

– Abban mindenképpen, hogy kifogást emeljenek az Alaptörvény jogszerűsége és ezzel összefüggésben egy sor jogállamisági probléma miatt.

– Annak idején Antall miniszterelnök, amikor bizonyos döntéseit kifogásolták, a bírálatokat azzal hárította: tetszettek volna forradalmat csinálni. Ez lett volna a megoldás?

– Ez soha nem megoldás. Most is vannak bizonyos belső mozgások, elégedetlenségek, amelyek az ellenzéket kormányra emelhetik. Nem kell ehhez az uniótól várni segítséget. Meggyőződésem, hogy 2022 tavaszán mindenképpen lesz Magyarországon valamilyen pozitív változás, de az elásott politikai, gazdasági, jogi aknák miatt nem lesz felhőtlen időszak. Orbán Viktor a győzelme érdekében hihetetlen mértékű pénzosztásba kezdett, fűt-fát ígért, nyakig eladósította az országot. Ha arra számít, hogy jövőre ő nyer, akkor ez kamikáze akció. Ha veszít, és azt gondolja, jöhet utána a vízözön, akkor nagyobb válságba taszít minket, mint amilyen 2008-ban volt. Márki-Zaynak valahol igaza van, amikor gazdasági téren hűteni próbálja a kedélyeket, nem akar ígérgetni sem, pedig egy választás idején ezt elvárná a nép. Sok mindenhová kellene pénzt adni, de Orbánék alighanem összeomlás-közeli állapotot hagynak majd maguk után.

– Megszorítások jöhetnek?

– Senki sem tudja, valójában milyen állapotban van az ország. A Fidesz már most „alapozza” a későbbi kampányát: megmondja, mi várható a baloldaltól, ha kormányra kerül. Akármilyen fiskális döntésekre kényszerül a kormány, annak gazdasági terhei majd kizárólag az orbáni politikai számlájára írhatók.

– Ebben is segíthet az unió? Egy új hatalomnak kifizethetik azokat a súlyos milliárdokat, amiket a jelenlegi kormány nem kapott meg, és amik pótlására felvette a hiteleket?

.– Az uniós döntések lassan születnek. Az elmaradt pénzek esetében egy új kormánytól is joggal várják el, mondja meg, mire akarja elkölteni azokat. Igazuk van. Előkészülni lehet erre, de ez sem megy egyik napról a másikra. Lehet, hogy néhány uniós vezető majd valamilyen rendkívüli segélyt javasol, ahogyan tették korábban mondjuk Görögország esetében, de ennek is sokféle ára lehet.

– Egy teljesen üres kincstár esetén nem lesz elégedetlen új kormányával nép? Az Orbánnak vakon hívő tömegek mit szólnak majd ehhez?

– Erre határozat válaszom van: 2006-ban a zavargásokat a Gyurcsány kormány rosszul kezelte. Nem modernizálta a rendőrséget, nem tanította meg az állományt tömegoszlatásra…

– Mert korábban senki nem gondolt ilyen durva tüntetésekre.

– Az egész „hitelességi válságot” rosszul kezelte a kormány. De most nem gondolom, hogy ilyen helyzet lenne. Nem zárok ki egyfajta népi elégedetlenséget. Orbán sem olyan ember, aki csak úgy elfogadja a bukását. Kitelik tőle, hogy itt-ott mozgósítja majd az embereit. Én ezt a kétfajta elégedetlenséget nem említeném egy sorban, noha ez elő van készítve, be van programozva. Ugyanakkor van másik hárommillió ember, aki nem így gondolkodik. Bevallom, nem tudom pontosan, miről mit gondol az ország többsége, mert az utóbbi időben a hazai közvélemény-kutatás nem tudta követni a gyors változásokat és kettészakadt.

– Ön szerint a magyarokban megérett a demokrácia igénye?

– Sokakban igen, van, akiben nem. A magánvéleményemre kíváncsi? Nem tudom „tudományosan” alátámasztani, de biztos vagyok benne, hogy a magyar közvélemény sokat tanult az előző évek pokoljárásából. Nagyon mélyen van már az elégedetlenség, az orbáni „varázslat” sokak – főleg a fiatalok – szemében elmúlt. Különösen a fiatal értelmiség szeretne egy szabadabb, demokratikus légkörű országban élni, hogy ezt a vágyát ne külföldön kelljen megvalósítania. Elege van abból is, amit a kormány az egyetemek, az oktatás, a kultúra gyarmatosításával, átideologizálásával megkísérel. Szerencsére az ilyen paradigmaváltás nem megy egyik napról a másikra. Ha tavasszal kormányváltás lesz, könnyen vissza lehet majd szerezni a gondolkodás, a tanulás szabadságát.