Egyelőre nem tiltják ki a mobilokat a magyar iskolákból

Gillian Keegan döntéséről Rétvári Bence, a Belügyminisztérium (BM) parlamenti államtitkára is beszámolt Facebook-oldalán, emiatt merült fel a kérdés, hogy vajon a magyar kormány tervez-e hasonló lépést?

Az Index megkeresésére a tárca azt írta: „A mobiltelefon a mindennapi élet szerves része, és ez alól az iskolai környezet sem kivétel."

Ebből tehát arra lehet következtetni, hogy a hazai oktatásirányítás nem tervez radikális változtatást, az okoseszközöknek helyük van a köznevelési intézményekben, még akkor is, ha léteznek olyan aggályok, amelyek szerint „a mobil elektronikai eszközök negatívan befolyásolhatják a gyermekek társas és szociális viszonyait, vagy káros hatással lehetnek verbális kommunikációjukra”.

„Ezzel szemben olyan kutatások, vélemények is napvilágot láttak, hogy bizonyos »mobiletikett« ismeretével és használatával ugyanezek hasznos, a tanulást segítő, színesítő eszközei lehetnek az oktatásnak” – mutatott rá a BM, amely emlékeztetett: Magyarországon a köznevelési intézmények saját házirendjükben dönthetnek a digitális mobil eszközök tanórai és azon kívüli használatáról.

Bozai Ákos, az Adom Diákmozgalom szóvivője az Indexnek elmondta, tapasztalataik szerint a kérdés leginkább tanárfüggő, könnyen lehet, hogy ami az egyik órán még belefér, a másikon már nem megengedett.

„Van olyan pedagógus, aki úgy érzi, nem tud ellene mit tenni, akit nem érdekel az adott tantárgy, nyugodtan nyomkodhatja a telefonját, ha nem zavar másokat. Ezzel szemben más tanárok zéró toleranciát alkalmaznak, amint észreveszik, hogy valaki mobilozik, elveszik a készüléket, kiküldik a tanulót, vagy más szankciót alkalmaznak” – árulta el az Indexnek Bozai Ákos, aki azon az állásponton van, hogy a digitális eszközökben sok lehetőség rejlik, azokat akár oktatási célokra is lehetne használni, és miután közel sincs minden iskola laptoppal vagy táblagéppel felszerelve, előállhat olyan helyzet, amikor egy telefon kifejezetten jól jöhet.

„Ugyanakkor nem lehetünk álszentek, nyilvánvaló, hogy sok diák a közösségi médián lóg az órák alatt is. Ezért kellene bevezetni egy olyan egységes szabályozási módszert, amellyel lekövethető, mire használják a tanulók az iskolai wifihálózatot, nem mindegy ugyanis, hogy a PDF-ben letöltött tankönyvet nyitják meg vagy a Messengert" – mutatott rá a szervezet szóvivője, hozzátéve, hogy a kérdést hosszú távon mindenképpen napirendre tűzik.

A teljes tiltást a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) elnöke sem szorgalmazná. Horváth Péter úgy fogalmazott: „Az eszközök így vagy úgy, de mindenképp bejutnak az intézményekbe, a zéró tolerancia helyett inkább az optimális használatra kellene törekedni.”

Kijelentésével arra utalt: a mobiltelefonok alkalmasak arra, hogy a diákok segédanyagokat, feladatgyűjteményeket töltsenek le, így azok becipelése, sokszorosítása könnyedén elkerülhető.

Bizonyára sokan emlékeznek még azokra az időkre, amikor a tanárok a könyveket, illetve a padok alatt folyó levelezést kobozták el. Horváth Péter úgy véli, minden kornak megvolt a maga nehézsége, a pedagógusoknak mindig is meg kellett küzdeni a tanulók figyelméért, jóllehet, ez ma hatványozottan így van.

„Én is látom, hogy a diákok egy részét teljesen beszippantotta az online világ, a telefonok jelenléte komoly gondot jelent az órákon. Ezzel együtt a kialakult helyzetet mindenképpen a helyi viszonyoknak megfelelően kell kezelni. Ott, ahol már léptek ebben a kérdésben, biztosan jó okkal tették, de szigorú központi előírást nem javasolnék" – mondta az NPK elnöke, majd megjegyezte: az általa vezetett intézményben, a győri Révai Miklós Gimnáziumban egyelőre annyit rögzítettek a házirendben, hogy a mobilokat csak és kizárólag a tanórához kapcsolódóan lehet használni.