Eltörléskultúra és pusztító relativizmus
A német bulvárhírek közt arra a példátlan esetre kaptam fel a fejem, melynek során egy tévés tehetségkutató egyik zsűritagját a show producerei utólag kiszerkesztették a műsorból.
Ha elhangzik a zsűritag neve, kinémítják, ha feltűnik az alakja, felismerhetetlenségig homályosítják. Annyira kapzsik, hogy nem veszik fel újra ezeket a részeket, politikailag viszont annyira korrektek, hogy a korábban általuk választott zsűritag létezésének minden nyomát kitörölik. Neki ugyanis az volt a dolga, hogy gyémánttorkú karaoke-hercegnőkkel közölje, belőlük lesz a következő Christina Aguilera, nem pedig az, hogy vírusszkeptikus nézeteinek oly ízléstelenül adjon hangot, hogy a karanténba zárkózó Németországot mindjárt koncentrációs táborhoz hasonlítsa. Bármit is mondott a német zsűritag a versenyzőkre, bármennyire haszontalan és ostoba tanácsokat adott nekik, bármilyen elvtelenül szolgálta ki a sztárgyár-reality élményét, gyalázatos precedenst teremt, hogy kitörlik őt a nyilvánosságból, csak mert írt egy ostoba bejegyzést a Twitteren.
Az én fülemet ez a mondás speciel semmivel sem sértette jobban, mint az, amelyben Arnold Schwarzenegger a Capitolium ostroma kapcsán egészen a kristályéjszakáig ment a kellő párhuzamért. Beértem volna azzal, ha a Black Lives Matter-mozgalom rendbontásaiban látja meg az eset előképét, és nem a nemzetiszocializmust relativizálja.
Aztán rájöttem, hogy ez fele annyira sem izgalmas és tanulságos, mint a germán Playboy formabontó és civilizációs tabukat ledöntő fotósorozata, ahol egy német színésznő meg a huszonhárom éves lánya együtt kínálják fel testüket maszturbációs objektum gyanánt kanos férfiaknak. Elkeserítő látni, hogy a pornóiparban egyre általánosabb lány és [nevelő]apja, fiú és [nevelő]anyja, valamint mostohatestvérek és vérfertőző testvérek közti szexuális helyzet már a mainstream szórakoztatásban is felüti a fejét.
Az identitáspolitika nemcsak az ideológiákat számolja fel – már az erkölcsi felháborodás elől is elszívja a levegőt. Amint feltűnik bármi, ami nem annyira átélhető, mint a politikai reality, mindenki félrenéz, és érdekesebb élményt keres.
