Európa nem tud mit kezdeni a magyarokkal

A magyar igazságügyi miniszter nem tagadta meg önmagát és megbízóját – a miniszterelnököt – sem. Legújabb Facebook-bejegyzését a következő mondattal zárta: „Mi mindig meg fogjuk védeni a magyar érdekeket, mert a haza minden előtt”. Varga Judit többek között így ünnepelte, hogy az Európai Unió Bírósága megállapította, a magyar reklámadó nem sérti az uniós jogot. Vagyis a közterhek megfelelnek az Európai Uniónak az állami támogatásra vonatkozó szabályaival.

Mindezt lehet nagy győzelemnek tekinteni, de gyakorlatilag nincs jelentősége, hiszen a reklámadót már 2015-ben megváltoztatták és az a diszkriminatív jellege, ami miatt az Európai Bizottság úgy találta, hogy közbe kell lépni, megszűnt. Így kommentálta a fejleményeket a Hírklikknek a Mérték Médiaelemző Központ vezetője. Polyák Gábor szerint azonban fontos felidézni, hogy valójában mi történt, mert arról persze egy szó sincs az ítéletben.

A 2014-ben bevezetett magyar reklámadóban a magasabb adókulcsot gyakorlatilag csak az RTL Klubra alkalmazták. Durván nekimentek a csatornának, a végén már az összes reklámbevételük 50 százalékát be kellett fizetniük – és csak nekik. Ám az RTL azon kevés intézmények közé tartozott, amelyek felvették a kesztyűt a kormánnyal szemben. Eljárást is indítottak, miközben a német kormány részéről nagyon erős politikai nyomás nehezedett a magyar kormányra. Így lényegében másfél éven belül megoldódott az ügy, megszűnt a brutális, nagyon szembetűnő diszkrimináció, ami miatt az Európai Bizottság úgy találta, hogy közbe kell lépnie. De nemcsak ez volt a probléma. Miközben a szabályozás konkrétan egyetlen céget sújtott, egy másikat viszont mentesített a fizetés alól. Utóbbi az a TV2 volt, amelyet akkor szintén állami hitelből vásárolt meg Andy Vajna. A cél egyértelmű volt: igyekeztek gyengíteni az RTL Klub versenyhelyzetét.

Mindezt – mondhatnánk: természetesen – nem tartalmazza a mostani ítélet. E döntés gyengéje, hogy a problémát kizárólag jogi szempontból vizsgálja – mondta Polyák Gábor. Majd hozzátette: addig reménytelennek látja a helyzetet, amíg az európai döntéshozók pusztán jogelméleti vitát folytatnak adóügyi kérdésekben, Nagyon lassú és életidegen az a döntéshozatal, amelyet az Európai Bizottság és a Bíróság sok esetben produkál. Hiába születnek néha elmarasztaló döntések, azok is olyanok, amiket nagyon könnyen sikernek lehet értelmezni, vagy egyszerűen ki lehet játszani. Ha pedig a magyar kormány végre sem hajtja őket, akkor Brüsszelben csak néznek, és nem nagyon tudnak mit kezdeni ezzel a gazemberséggel.

A médiajogász úgy fogalmazott, a legfontosabb az, hogy az Európai Unió szervei még mindig úgy tekintik Orbán Viktort, mint egy késsel-villával enni képes európai vezetőt. Nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy Magyarország afféle illiberális mintaország lett. Adott esetben csak azt nézik meg, mi van a törvénybe írva. Egy európai jogász számára – ha nem veszi figyelembe a politikai hátteret – egy-egy megoldás elfogadhatónak látszik. Ezzel pedig bátorítják a kormányt, hogy joginak látszó politikai intézkedéseket hozzon. Ebben viszont a Fidesz az utóbbi években már rengeteg tapasztalatot szerzett.

Az Európai Bíróság mostani ítélete elvileg nem generál újabb, a korábbihoz hasonlóan diszkriminatív lépéseket. De természetesen nem is zárja ki, hogy e döntés után a magyar kormány lényegében bármit megtehessen – vélte a médiajogász. Hiszen lehetnek hosszú távú következmények abban a gazdaságpolitikában, amit a Fidesz folytat: elképzelhetők újabb különadók, vagy célzott adók. Lengyelország a magyar példa alapján már kísérletezett hasonlóval.

Az Európai Bíróságon ezek után könnyen átmehet egy olyan törvény, amely hasonlít a korábbira, csak már figyelembe veszi a jogelméleti buktatókat. Európa ugyanis tökéletesen felkészületlen egy olyan kormányzattal szemben, amely semmibe veszi a demokratikus játékszabályokat. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez nem európai gondolkodás, hanem olyan értéksemleges, távolságtartó világlátás, amely gyakorlatilag elengedi a demokráciát – fejezte be elemzését Polyák Gábor.