Európai Parlament: egy újabb döntés, amely lebeg a politikai térben

Mit jelent a „közvetlen jogi következménye nélküli állásfoglalás”? 

Lényegében az EP egy közvetlenül választott politikai, népképviseleti testület, amely folyamatos tevékenységi kényszerben van. Ez azt jelenti, hogy a képviselők kötelességüknek érzik, hogy hozzászóljanak mindenhez, amit az európai emberek fontosnak és érdekesnek tartanak. Még akkor is, ha az a probléma nem tartozik szűken az európai szervezetek hatáskörébe. Az ilyen nyilatkozatokkal, állásfoglalásokkal az Európai Parlament csak a maga álláspontját fogalmazza meg, csupán a véleményét fejezi ki. Ezért nincs az ilyen dokumentumoknak közvetlen, kötelező hatásuk semmire. Nem több, mint a szavazásban résztvevő képviselők politikai nézőpontja. 

Lehet egy ilyen dokumentumnak bármilyen hatása a magyar kormány álláspontjára? 

Gyakorlatilag nem sok. Az a magyar kormányt a legkevésbé sem szokta zavarni, ha az EP Brüsszelben vagy Strasbourgban mondjuk jogállamisági vagy egyéb húsba vágó témákban kiad valamilyen állásfoglalást. Ilyenkor valamelyik képviselője kiáll a pódiumra és elmondja, hogy nálunk minden rendben van ezekben a kérdésekben, nincs semmi látnivaló, tessék továbbmenni. Legfeljebb olyan következményei lehetnek ezeknek a politikai nyilatkozatoknak, amelyek egy újabb fenyegetést, vagy nyomást indíthatnak el a felsőbb, döntéshozó körökben – mondjuk a miniszterelnökök gondolkodásában a Tanácsban –, aminek később komolyabb kihatása lehet az ország amúgy sem felhőtlen uniós kapcsolataira.  

A héten jelentették be, hogy Magyarország kilép a Nemzetközi Büntetőbíróságból. Az izraeli miniszterelnök érkezése előtt foglalkozott ezzel a kérdéssel is az EP.

A Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos állásfoglalás is ugyanabba a kategóriába tartozik, mint a korábban említett emberjogi nyilatkozat. Lebeg a politikai térben. Mert az Európai Parlamentnek az amúgy csak papíron létező uniós külpolitikára sincs semmiféle érdemi hatása. Ebben az ügyben is csak annyi történt, hogy a politikusok elmondták, ők mit gondolnak. 

Áttételesen sem lehet politikai nyomásértékük ezeknek a nyilatkozatoknak? 

Áttételesen persze később, valamikor, lehet egy ilyen hatás, de az mindig csak utólag derül ki. A magam részéről e téren pesszimista vagyok, korábban nem nagyon láttam erre példát. Sőt, minden ilyen EP-állásfoglalás a magyar belpolitikai kommunikációban Orbán Viktor „átfogalmazásában” jelenik meg. Részét képezi azoknak a kamu csatáknak, amelyekben a magyar miniszterelnök igyekszik magát kurucosan lefesteni. Ellene, ellenünk van az egész világ, meg Brüsszel, meg az Európai Parlament... Nem sok értelmük van ezeknek a kijelentéseknek, de a Fidesz-kommunikáció idehaza föltölti belpolitikai tartalommal. Jogilag mindez csak egy következmények nélküli lufi. 

Ezt nyilván látják az Európai Unió tagállamainak a vezetői is, akik a Tanácsban ülnek. Ők sem figyelmek a „nép szavára”, amit az EP fogalmaz meg?

Ők is inkább a saját parlamentjeikre, meg a saját országuk lakosságának véleményére figyelnek jobban, mint az Európai Parlamentére. Nyilván nem hagyják teljesen figyelmen kívül, de közvetlen befolyásolási ereje az ő gondolkodásukra sincs az EP-nek. Ennek ellenére, nem zárható ki, hogy a tagállami kormánytagok fejében akár nyomot hagyhatnak ezek a dokumentumok., de a Tanács tagjainak esetében mégsem gondolnám. 

A mostani nemzetközi és hazai viharokat valójában a Pride betiltása váltotta ki. Utcai tüntetések, hídfoglalások történnek. Nem túl nagy ár egy néhány órás rendezvényért?

A Pride körüli felháborodás nem elsősorban a gyülekezési jog korlátozásáról szól, ennél sokkal fontosabb a döntés diszkriminációs vonzata. Mert ez az a pont, ahol az uniós vezetés fogást találhat a magyar kormányon: minden olyan lépés, ami a diszkriminációról, valamiféle megkülönböztetésről szól, az már uniós hatáskörbe vonható téma. Ennek megfelelően, lehetnek következményei, mert ha az Európai Bizottság úgy dönt, hogy emiatt is kötelezettségszegési eljárást indít – ami szerintem várható –, akkor azt biztos, hogy nem az Európai Parlament tiltakozása miatt fogja megtenni. Ha ez a lépés bekövetkezik, akkor a Bizottság a magyar kormány döntését nem a gyülekezési jog sérelme miatt fogja újabb kötelezettségszegés tárgyává tenni, hanem mert a háttérben diszkriminációt tapasztal. Gyakran halljuk szemrehányásként a fideszes politikusoktól, hogy az Európai Parlament a 2006-os utcai atrocitások alkalmával miért nem hallatta a szavát? Azért, mert 2006-ban nem egy meleg felvonulást verték szét a rendőrök, hanem konkrétan olyan zavargások miatt korlátozták a gyülekezéshez való jogot, aminek utcai randalírozás, rombolás, kukák és autók felgyújtása, a Kossuth tér elfoglalása volt az előzménye. Ez tényleg nem tartozott az EP hatáskörébe.

Várhatóan nagyobb vihart kavarnak majd Brüsszelben a nemzetközi Büntető Bírósággal (ICC) kapcsolatos fejlemények? 

Jogi következménye önmagában nem biztos, hogy most lesz, mert egy állam bármikor kiléphet a nemzetközi Büntető Bíróságból, az nem lehet kérdés. Ennek van egy menete, amit be kell tartani. Amikor bejelenti az állam, hogy kilép egy ilyen nemzetközi szerződésből, akkor a magyar Alaptörvény szerinti főszabály szerint azt egy országgyűlési szavazásnak kell megerősítenie. Majd meglátjuk, hogy Orbán Viktor ebben mit lép. Bízik-e abban, hogy a mögötte álló akárhány „bátor képviselő” a parlamentben elég bátor lesz egy ilyen szavazáshoz? Ez első jogi probléma. Ha sikerül egy ilyen döntést meghozni, akkor is csak egy évvel utána szűnik meg a tagságunk. Orbán Netanjahu meghívásával most járja el az „esőtáncot”, de nem veszi észre, hogy a sivatag már régen kiszáradt. Ez megint egy olyan „kétarcú” lépés, amire már számos példát láttunk korábban is. Azt mondjuk, ennek a bíróságnak a döntését nem vesszük figyelembe, de minden más bírói döntést maximálisan tisztelünk. És amikor az Európai Unió Bírósága 2024 júniusában 200 millió eurós átalánybírságot szabott ki Magyarországra, mert a kormány nem hajtotta végre a menekültügyi szabályokkal kapcsolatos korábbi ítéletet? Ezt a döntést sem vettük tudomásul. Nem életszerűek a magyar érvek. Várhatóan egy újabb jogállamisági eljárással kerülünk szembe, amely könnyen újra megnyithatja, vagy fölerősítheti a 2018 óta „beakadt”, 7. cikk szerint eljárást.  Eddig szünetelt, mert a Tanácsban nem volt meg a döntéshez szükséges négyötödös többség, de nem lennék meglepve, ha a korábbi vétóink, akadékoskodásunk után most ez is összeállna. És azt sem szabad elfelejteni, ki tudja, mi lesz egy év múlva? A kilépési folyamatból is bármikor vissza lehet lépni, akkor újra megerősíthetjük a tagságunkat abban a szerencsétlen római statútumban is, amelyet 1998-ban fogadtak el, és amely létrehozta a Nemzetközi Büntetőbíróságot. De ezt a kérdést most tegyük félre.