Ez történt a héten – És ami Orbán heti PR-videójából kimaradt

Ha vasárnap este, akkor megjelenik Orbán Viktor Facebook-oldalán az „Ez történt a héten” videóleltár arról, hogy mit tart a kormányfő – pontosabban, a csapata – fontosnak kiemelni az éppen magunk mögött hagyott hét történései közül. A március 13.-19.-e közötti időszakot felölelő legfrissebb alkotás is a szokásos sémát követi: felvillanó képek, drámai zenei aláfestés és egy-egy, pár szavas szöveg. Ezeket rendre Orbánnak, a taglalt héten a honlapjára felkerült posztjaiból ollózzák egyébként össze, kiszűrve a legfrappánsabbnak vélteket. Olyannyira kizárólag PR-szempontok vezérlik a válogatást, hogy előre lehet már borítékolni, mi kerül bele az adott héten. Lássuk hát, mit tartott fontosnak a magunk mögött hagyott hétből kiemelni Orbán PR-csapata.

A sas leszállt – Látogatás Párizsban

Találkozó Macron elnökkel – Munkavacsora a francia elnökkel

Pizza és beszéd – Az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulója, azaz, a nemzeti ünnep

Március 15. Állami kitüntetések – A nemzeti ünnep

Talpra magyar! – A nemzeti ünnep

Március 15. – A nemzeti ünnep

Türk Tanács, a béke pártján – Látogatás Ankarában

Hajrá, Fradi! – Európa Liga mérkőzés, ami a Ferencváros kiesésével végződött (a visszavágón, Budapesten is 0:2 arányban vereséget szenvedett a német Leverkusentől.

Orbán Párizsban

A fentiek kiválóan demonstrálják az Orbánék által alkalmazott „műfaj” milyenségét: megtalálható ezekben az összefoglalókban több valóban nagyon fontos esemény is, ám a tálalás jelzi, kizárólag Orbán a miniszterelnök fényezése a cél. Vegyük például a hét első két „programpontját”, a miniszterelnök párizsi villámlátogatását. „A sas leszállt” – ez a frappánsnak szánt bejegyzés annyira megtetszhetett Orbánnak, hogy nem csak az adott napon, március 13.án használta, hanem az összefoglalóban is. 

Vajon ki emlékszik arra, hogy honnan ered ez a mondat? Nos, az amerikai Holdra szálláskor, 1969. július 20-án 16 óra 18 perckor Neil Armstrong űrhajós a következő mondattal tudatta recsegő hangon a világgal, hogy földet, pontosabban, holdat ért: „A Sas leszállt”. Ki-ki maga döntse el, melyik volt nagyobb teljesítmény.  Csak csendben jegyezzük meg, hogy kétélű ez a „frappáns” fegyver: nagyon könnyű ugyanis kifordítani ezt a pár szavas kijelentést, ahogy az egyik kommentelő meg is tette, azt biggyesztve a heti összefoglaló alá, hogy „A szarka leszállt”. 

Az pedig, hogy semmi kézzel foghatót nem tudott a stáb összevakarni a Macron-Orbán találkozóról? Nos, ez sem lehet véletlen, nem tudni ugyanis, hogy az miként zajlott, mivel ért véget, miután közös sajtótájékoztató nem volt utána, de még közös közleményt sem adtak ki, s nem is jelent meg róla semmi érdemi információ sem idehaza, sem Franciaországban. Nem véletlenül mondta a Hírklikknek Balázs Péter, a diplomáciában jártas „öreg róka” (korábbi külügyminiszter és uniós biztos), hogy a francia elnök valószínűleg Orbánnal is ugyanúgy bánik, mint ahogy Trumppal, egy furcsa lénnyel, akit ki kell ismerni és így túljárni az eszén. Vélhetően Orbánnal is ugyanúgy elhitette, hogy haverok, s kiszedett belőle mindent, amire csak kíváncsi volt. 

Orbán és a nemzeti ünnep

Legjelentősebb nemzeti ünnepünk, az 1848-as forradalom és szabadságharc Orbán heti összefoglalójában négy felvillanást is kiérdemelt. Egy pszichológus vélhetően tudományosan is meg tudná magyarázni, amit egy mezei újságíró is kiszúr: Orbánnak elsőre egy kifejezetten a számára (tiszteletére?) alkotott narancsos pizza jut az eszébe a nemzeti ünnepről, azzal vezeti be a beszédéről, az ünnepségekről, a megemlékezésekről és az állami kitüntetések átadásáról szóló videó-részt. 

S ha már a beszédnél tartunk: Orbán nem tudott mást adni, mint mi a lénye. Ahogy Szentpéteri Nagy Richard a Hírklikknek fogalmazott: egy semmitmondó beszédet hallhattunk, tele tárgyi tévedésekkel. Az alkotmányjogász, politológus rámutatott arra, hogy még a verssorokat sem tudta pontosan idézni. Azt már mi tesszük hozzá: ha valaki csak egy kicsit is ismeri Petőfi munkásságát, minimálisan is, de azért elgondolkodik azon, ki volt ő, milyen volt, milyen erkölcsi alapvetések mentén élt és alkotott, nos, az elborzad attól a Kiskőrösön elhangzott beszéd „frappáns” orbáni gondolatától: „De időnként mintha látnánk is, felrémlik a szemünk előtt. Látjuk, ahogy fellázad, amikor idegenek akarják megmondani a magyaroknak, hogyan éljenek. Látjuk, ahogy szembefordul a világ hatalmasaival, akik újra be akarják olvasztani a magyarokat egy európai szuperállamba. Látjuk, ahogy odakanyarítja a 12 pont elé, hogy legyen béke.” No comment...

Orbán a jó barátjánál

Az utóbbi idők orbáni „már nem is annyira ifjúkommunista” jelszava (tudják, „Egy a jelszónk a béke!”)  felemlegetése azért nem maradhat el a heti összefoglalóban sem – ezúttal az Ankarában tett látogatása kapcsán kerül elő, amikor a Türk Tanács ülése mentén tárgyalt Recep Tayip Erdoğan török elnökkel is. Azt már régóta tudjuk, hogy Orbán a keleti despoták körében érzi a legjobban magát (similis simile gaudet, azaz hasonló a hasonlónak örül), de eddig azt gondoltuk, hogy nem kis részt azért, mert ott felnéznek rá, s mint ilyet, példaképnek is tekintik. Nos, a példaképet követni szokták, s nem a példakép szokott másokat követni – ezúttal pedig pontosan ez történik. A hét végén Erdoğan jelezte, hogy kész aláírni Finnország NATO-csatlakozásának a dokumentumait, de továbbra sem hajlandó arra a svédek esetében. Mit tesz Isten? Egy napra rá egyszer csak kiderült, hogy a magyar parlament fideszes frakciója – a bátor kétharmad, amely már több, maga által szabott határidőt is megsértett – ezúttal csak a finn ratifikációra kész. Csak nem az történik, hogy Orbán, mint egy pincsikutya kullog a török elnök után? 

Ami kimaradt: védelmi gazdaság

A hét talán legtávolabbra mutató és legriasztóbb hazai történése egy kormányrendelet megjelenése volt a védelmi gazdaság tárgykörében. Az Orbán által szignózott, azonnal hatályba is lépett jogszabály (a Magyar Közlönyben a 79/2023. (III. 13.) kormányrendelet a nemzetgazdaság védelmi és biztonsági felkészítésének, mozgósításának, valamint a tartalékolás végrehajtásának szabályozásáról) kapcsán Ferber Katalin nemzetközileg elismert magyar közgazdász, gazdaságtörténész a Hírklikknek úgy fogalmazott, hogy ezzel Orbán átlépte a Rubicont. Felhívta egyben a figyelmet a veszélyre, amit az jelent, hogy egy nem demokratikus, már teljes egészében kiépített intézményrendszerre rakódhatnak rá a hadigazdálkodás követelményei. Nálunk nincs demokratikusan felépített, fékekkel és ellensúlyokkal ellátott demokratikus gazdasági, politikai, társadalmi intézményrendszer, s ha erre rátelepítjük a hadigazdálkodást, akkor nyilvánvaló, hogy a további szélsőségek irányába tolódik az ország működtetése. 

Ami kimaradt: infláció

Arra sem pazarolta a Facebook-felületet Orbán, hogy megemlítse a szomorú tényt: immár dokumentum is van arról, hogy nálunk a legmagasabb az infláció az Európai Unióban. Mint mi is megírtuk, az Eurostat által a magunk mögött hagyott héten közzétett jelentés szerint az éves alapon mért infláció februárban Magyarországon két és félszerese volt az uniós átlagnak, s 5,7 százalékponttal gyorsabb volt, mint az utánunk következő Lettországban. Amire viszont már tényleg csak a fejünket kapkodjuk: az infláció nálunk a romániainak majdnem a duplájára rúgott, s durván a háromszorosa volt a finnekénél. Talán még ennél is durvább, hogy a fogyasztói árak éves növekedési üteme meghaladta az Ukrajnában regisztrált 24,9 százalékot is.

Ami kimaradt: 400 körül a forint

Orbán elfeledkezett arról az aprócska tényről is, hogy a héten újfent bebizonyosodott: a magyar gazdaság állapota, a megingott befektetői bizalom és a politikai bizalomhiány következtében a térségben a külső hatásoknak leginkább kitett deviza a forint. A Silicon Valley Bank összeomlásával 2008 óta a legnagyobb bankcsőd rázta meg az Egyesült Államokat; majd óriási bajba jutott a svájci Credit Suisse, aminek a hírét a felvásárlásáról szóló gyors bejelentés követett. Mindennek természetesen az egész világon érződnek a hatásai, s ennek nyomán zuhant be ismét a forint is, amely a múlt héten öt százaléknyit veszített az erejéből az euróhoz képest. Másutt is gyengültek a devizák a térségben, de nem érték el a magyar pénzromlási ütemet. A pénzünk a hétfőt is 400 forint felett nyitotta...

Ami kimaradt: az EU-tagság támogatottsága

Azt sem tette a (Facebook)kirakatba Orbán, hogy megjelent egy újabb felmérés arról, mit gondolnak a magyarok az EU-tagságról. Ez nem véletlen, Számára ugyanis igencsak rossz hír lehet, hogy évek óta tartó uszítása ide, százmilliárdos propagandaköltései oda, a magyarok kitartanak az EU-tagság mellett. Mint a Hírklikk is beszámolt róla, a tavaly év végi mélypont után újra négyötödösnél nagyobb többség áll ki Magyarország EU-tagsága mellett. Még a fideszes szavazók 33 százaléka is teljes mértékben támogatja az EU-tagságot, 43 százalékuk pedig inkább támogatja. A megkérdezettek kétharmada pedig még akkor is a maradásra szavazna, ha Orbán Viktor a kilépés mellett kampányolna.