Nagy Bandó: Fábry Sándor részegen, ordenáré módon alázta Orbánt
|
2017. augusztus 14. 05:30
2017. aug. 14. 05:30
Nagy Bandó András nem rejti véka alá a véleményét, gondolatait, azokat rendszeresen publikálja. Legutóbbi írásában visszaemlékezik arra az időre, amikor megismerte a Fideszt.
"A Fidesz megalakulásakor épp interjút készített velem Várhelyi András, ő hozta a hírt az egyetemről, hogy összeálltak fiatalok, végre van egy párt, egy új párt, törés van az egypártrendszerben, ez fölér egy forradalommal.
Ezek a fiatalok mind liberálisok voltak, azaz szabadelvűek, nyitottak és becsületes szándékúak, öröm volt látni és hallani, hallgatni őket, közelebb jártam az ötvenhez, mint a negyvenhez, arra gondoltam, van remény, még az én életemben megváltozhat a világ, mássá lehet a rendszer, nem volt hiábavaló a sok-sok beszéd és írás, megérte jártatni a számat. Szurkolójukká lettem, tiszteltem őket, reményt láttam bennük."
"Ebben az időben Orbán Viktor (és kis csapata) liberális volt, ahogy ma harsogják eszetlen hívei és írásaim kommentelői: libsi! Bizony, kőkemény libsi, mindaddig, amíg Antall József és/vagy Boross Péter meg nem súgta neki, hogy ebben az országban liberálisként sosem fog hatalomra kerülni."
"Ő levedlette a bőrét, mássá lett, én maradtam, aki voltam. Légy az, aki vagy!, mondja az ógörög bölcselet. Hogy miért tette, tudható: mindenáron hatalmat akart, akár elvei föladása árán is."
"Ültem együtt Viktorral a szárszói találkozón, Farkasházy kertjében, a tüzet piszkálgatta egy bottal, mondogatta a magáét, libsi módra, persze, és vele együtt hallgattuk a márványrészeg Fábry ordenáré csesztetését, amivel a kis Viktort lealázta. Ma ez a Fábry a hajdani libsi Orbán kegyeltje és tányérnyalója, én maradtam a parázsnál, megörököltem a botot..."
Én ma rossz ember vagyok, kommunista és libsi, pedig hát el sem mozdultam eredeti őrhelyemről. 1978 óra írom és mondom a magamét, úgy maradtam szabadelvű, hogy még az SZDSZ-be sem léptem be, mert tudtam, róluk is lesz mondanivalóm, ahogy lett is.
"Kommunista" sem lettem, nemcsak a hajdani egy párthoz, hanem utódpártjához sem csatlakoztam, és úgy mondtam róluk véleményt, hogy írtam, amit tudtam, és két alkalommal voksaimmal segítettem a Fideszt. Így még inkább jogom volt a bírálatokhoz. "
Az eredeti írás ide kattintva olvasható.
Ezek a fiatalok mind liberálisok voltak, azaz szabadelvűek, nyitottak és becsületes szándékúak, öröm volt látni és hallani, hallgatni őket, közelebb jártam az ötvenhez, mint a negyvenhez, arra gondoltam, van remény, még az én életemben megváltozhat a világ, mássá lehet a rendszer, nem volt hiábavaló a sok-sok beszéd és írás, megérte jártatni a számat. Szurkolójukká lettem, tiszteltem őket, reményt láttam bennük."
"Ebben az időben Orbán Viktor (és kis csapata) liberális volt, ahogy ma harsogják eszetlen hívei és írásaim kommentelői: libsi! Bizony, kőkemény libsi, mindaddig, amíg Antall József és/vagy Boross Péter meg nem súgta neki, hogy ebben az országban liberálisként sosem fog hatalomra kerülni."
"Ő levedlette a bőrét, mássá lett, én maradtam, aki voltam. Légy az, aki vagy!, mondja az ógörög bölcselet. Hogy miért tette, tudható: mindenáron hatalmat akart, akár elvei föladása árán is."
"Ültem együtt Viktorral a szárszói találkozón, Farkasházy kertjében, a tüzet piszkálgatta egy bottal, mondogatta a magáét, libsi módra, persze, és vele együtt hallgattuk a márványrészeg Fábry ordenáré csesztetését, amivel a kis Viktort lealázta. Ma ez a Fábry a hajdani libsi Orbán kegyeltje és tányérnyalója, én maradtam a parázsnál, megörököltem a botot..."
Én ma rossz ember vagyok, kommunista és libsi, pedig hát el sem mozdultam eredeti őrhelyemről. 1978 óra írom és mondom a magamét, úgy maradtam szabadelvű, hogy még az SZDSZ-be sem léptem be, mert tudtam, róluk is lesz mondanivalóm, ahogy lett is.
"Kommunista" sem lettem, nemcsak a hajdani egy párthoz, hanem utódpártjához sem csatlakoztam, és úgy mondtam róluk véleményt, hogy írtam, amit tudtam, és két alkalommal voksaimmal segítettem a Fideszt. Így még inkább jogom volt a bírálatokhoz. "
Az eredeti írás ide kattintva olvasható.
