A Fideszt már nem Magyar Péter, hanem a demográfia fenyegeti

A Fidesz 32. kongresszusának legnagyobb visszhangot kiváltó mondata kétségkívül Orbán Viktor kijelentése volt, amelyben a Tisza Pártot egy „bántalmazó kapcsolathoz” hasonlította. A KlikkTV Mélyvíz című műsorában Pék Szabolcs politikai elemző élesen bírálta a miniszterelnök szavait, amelyeket nemcsak politikailag, hanem emberileg is problematikusnak nevezett.

Szerinte különösen visszás, hogy Orbán Viktor ismét Varga Judit személyén keresztül próbál politikai üzenetet megfogalmazni. Az egykori igazságügyi miniszter évek óta visszavonult a közélettől, mégis rendszeresen előkerül a kormánypárti kommunikációban. „Háromhavonta újra előveszik, miközben ő már asztalosként dolgozik és nem vesz részt a politikában” – fogalmazott Pék, aki szerint az ilyen kijelentések nemcsak az érintett számára lehetnek kellemetlenek, hanem a családja számára is.

Az elemző ennél is tovább ment, amikor a Fidesz elmúlt másfél évtizedes politikáját a társadalmi konfliktusok tudatos gerjesztésével hozta összefüggésbe. Úgy vélte, különösen visszás, amikor a kormánypárt vezetői gyűlöletkeltésről vagy bántalmazásról beszélnek, miközben az elmúlt években számos társadalmi csoportot és politikai ellenfelet tettek célponttá. Pék szerint a hajléktalanoktól kezdve az újságírókon, civileken és ellenzéki politikusokon át egészen a kisebbségekig sokan tapasztalhatták meg a kormányzati kommunikáció kirekesztő logikáját.

Hatalomkoncentráció és örökös vezetés

A kongresszus egyik legérdekesebb mozzanatának Orbán Viktor önkritikusnak szánt megjegyzését nevezte, amikor a miniszterelnök arról beszélt, hogy a Fidesz „hatalompárttá” vált, és a hatékonyság minden más szempontot megelőzött. Pék szerint ezzel gyakorlatilag maga a pártelnök fogalmazta meg azt a kritikát, amelyet ellenfelei évek óta állítanak a Fideszről.

Az elemző szerint a párt működése egyre inkább a központosított hatalom logikáját követi. Ezt mutatja az elnökség kibővítése is, amelyet nem valódi nyitásként, hanem klasszikus hatalomtechnikai lépésként értelmezett. Mint fogalmazott, az ókori Rómától kezdve ismert módszer, hogy egy vezető úgy biztosítja befolyását egy testület fölött, hogy megnöveli annak létszámát, majd saját embereivel tölti fel.

Pék szerint a Fidesz történetének visszatérő eleme, hogy minden politikai helyzetre ugyanaz a válasz születik: még több hatalom Orbán Viktornak. Ezt jól mutatja az is, hogy a párt immár 32. kongresszusát tartotta meg ugyanazzal az elnökkel. Az elemző ironikusan megjegyezte: a Szovjetunió Kommunista Pártja összesen 28 kongresszust tartott fennállása alatt, ráadásul ott időnként vezetőváltásokra is sor került.

A kongresszus felszólalói között ugyanakkor akadtak olyanok, akik valódi problémákról beszéltek. Pék kiemelte Stumpf István, Hidvéghi Balázs és a kevésbé ismert Jankovics Tibor felszólalását. Különösen figyelemre méltónak nevezte Stumpf kijelentését, miszerint az egykori értékközösséget mára a profitmaximalizálás váltotta fel, illetve hogy a korrupció bizonyos formái a miniszterelnöki dolgozószoba közelébe is elértek.

Az elemző szerint ugyanakkor árulkodó, hogy a kritikusabb hangok nem a párt első vonalából érkeztek. A Fidesz meghatározó vezetői továbbra is a megszokott kommunikációs panelekhez nyúlnak. Deutsch Tamás vagy Kövér László megszólalásait Pék ennek megfelelően úgy értékelte: a párt továbbra is ugyanazzal a politikai nyelvezettel próbál válaszolni a kihívásokra, amely korábban sikeres volt, ma azonban egyre kevésbé működik.

A vereség okait sem látják

A kongresszus egyik központi eleme Orbán Viktor tízpontos értékelése volt arról, miért veszített támogatottságából a Fidesz. Pék szerint ezek a pontok pontosan megmutatják, hogy a pártvezetés továbbra sem érti a problémák lényegét.

Az elemző szerint a miniszterelnök szinte minden kérdést kommunikációs hibaként értelmez. A korrupciós ügyek kapcsán például nem azt tartja problémának, hogy ilyen ügyek egyáltalán felmerültek, hanem azt, hogy a párt nem adott rájuk kellően erős választ. „Pedig a jól elvégzett munka lett volna a legjobb kommunikáció” – fogalmazott.

Pék úgy látja, a Fidesz vezetése képtelen szembenézni azokkal a strukturális problémákkal, amelyek az egészségügy, az oktatás vagy a közlekedés területén jelentkeznek. Ehelyett továbbra is azt feltételezik, hogy minden politikai nehézség mögött kommunikációs vagy médiatechnikai okok állnak.

Különösen élesen bírálta a háborús kampányokat és az Ukrajna-ellenes kommunikációt. Szerinte a kormánypárt olyan félelemkeltő üzeneteket alkalmazott, amelyek hosszú távon nemcsak a magyar társadalom lelkiállapotát rombolták, hanem a kárpátaljai magyar közösség helyzetét is nehezítették. Miközben a Fidesz a határon túli magyarok védelmezőjeként lép fel, kommunikációjával olyan feszültségeket generált, amelyek végső soron éppen az ott élő magyarokat érinthették hátrányosan.

Pék szerint különösen beszédes, hogy a Tisza Párt néhány hét alatt képes volt olyan megállapodásokat elérni kisebbségvédelmi kérdésekben, amelyekről a Fidesz évekig azt állította, hogy lehetetlenek.

Öregedő párt, fogyó tábor

Az elemző szerint a Fidesz előtt álló legnagyobb kihívás már nem is politikai, hanem demográfiai természetű. Úgy véli, a párt társadalmi bázisa folyamatosan öregszik, miközben a fiatal generációk egyre kevésbé érzik magukénak a kormánypárt világképét.

Orbán Viktor ugyan a kongresszuson többször beszélt fiatalításról és megújulásról, Pék szerint ennek semmilyen kézzelfogható jele nem látható. A vezetés változatlan, az üzenetek változatlanok, a politikai reflexek pedig szintén ugyanazok maradtak.

Az elemző úgy fogalmazott: a Fidesz lassan ugyanabba a csapdába kerülhet, amely korábban az MSZP-t vagy később a Demokratikus Koalíciót is sújtotta. A párt identitása annyira összefonódott vezetőjével, hogy Orbán Viktor egyszerre jelenti a legnagyobb erőforrást és a legnagyobb akadályt. Ha marad, nehéz új választókat szerezni. Ha távozik, kérdéses, hogy egyben marad-e a politikai közösség.

Pék szerint a miniszterelnök maga is érzékeltette ezt, amikor kijelentette: „semmi kedvem megváltozni”. Az elemző úgy látja, ez a mondat valójában nemcsak személyes vallomás, hanem politikai diagnózis is. A Fidesz jelenlegi vezetése nemcsak nem akar, hanem talán már nem is tud változni.

A politikai elemző végkövetkeztetése szerint a kormánypárt egy olyan pályára került, ahol a valós problémák felismerése helyett továbbra is kommunikációs magyarázatokat keres. Ez rövid távon még összetarthatja a meglévő tábort, hosszabb távon azonban egyre nehezebbé teszi az új választók megszólítását. „Orbán Viktor problémája már régóta nem az ellenzék” – fogalmazott. „Hanem az, hogy folyamatosan a valósággal akar harcolni.”