Fleck Zoltán: a Kúria elnöke a legkártékonyabb az alkotmányosságra
A rendszerváltás után is számos olyan közjogi szereplő maradt a helyén, akinek korábbi működése komoly kérdéseket vet fel – mondta Fleck Zoltán jogszociológus a KlikkTV Centerpálya című műsorában. Szerinte az alkotmánybírák, a Kúria elnöke vagy éppen az ombudsman esetében nem egyszerűen jogtechnikai kérdésről van szó, hanem arról, hogy a politikai döntéshozóknak világosan meg kellene indokolniuk, miért tartják őket alkalmasnak feladatuk ellátására.
Nem jogtechnikai megoldással kellett volna rendezni
Fleck Zoltán szerint az alkotmánybírák esetében nem lett volna elegendő a 70 éves nyugdíjkorhatár visszaállításával rendezni a kérdést. Mint mondta, nem arról van szó, hogy egy politikai rendszerváltás után „minden közjogi, hatalmi tényezőt” indoklás nélkül el kellene távolítani, hanem arról, hogy ahol világosan megállapítható, hogy valaki nem látta el alkotmányos kötelezettségét, ott ezt politikai döntéssel és megfelelő indoklással kell kimondani.
A jogszociológus úgy véli, az alkotmánybírák esetében azt kellett volna rögzíteni, hogy nem látták el megfelelően alapvető alkotmányos funkciójukat, ezért egy demokratikus rendszer alkotmánybírósága nem tud velük együttműködni. Hasonló elv alapján lehetne megvizsgálni más közjogi tisztségviselők helyzetét is. Fleck külön kiemelte a Kúria elnökét, Varga Zs. Andrást, akit európai jogállamisági jelentések is az alkotmányos értékek szempontjából problémás szereplőként neveztek meg.
Azt viszont határozottan elutasította, hogy a Kúria elnökének eltávolítását magukra a bírákra bízzák. Szerinte ez nem a bírói autonómia erősítése lenne, hanem éppen a bírói kar politizálása, hiszen egy politikai döntés következményeinek kezelését adnák át a bíróságoknak. „A jogalkotó tette oda, a politikai döntés volt, hogy lehelyezték, akkor legyen szíves a politikai hatalom megfelelő indokkal eltávolítani” – fogalmazott.
Türelmetlenség és átláthatóság
A beszélgetésben szóba került az is, hogy a kormányváltás után miért tűnik lassúnak a változás. Fleck szerint a társadalmi türelmetlenség érthető, hiszen 16 év után sokan azt várták, hogy az új politikai korszak első napjaiban gyorsan megtörténnek a legfontosabb változások. Ugyanakkor szerinte azt is figyelembe kell venni, hogy egy állami rendszer, annak intézményei és szabályozása lassan mozdul.
A jogszociológus szerint a bizalom megőrzésének egyik legfontosabb eszköze a sokkal nagyobb átláthatóság és társadalmi bevonás lenne. Ezzel kapcsolatban az Unger Anna kinevezése körüli vitát hozta példaként. Nem elsősorban a személyt kifogásolja, hanem azt, hogy a nyilvánosság nem ismeri a döntéshez vezető folyamatot, például azt, hogyan pontozták a pályázókat és milyen szempontok alapján született meg a döntés.
Fleck szerint az elmúlt időszakban több fontos közjogi pozíció betöltése is valódi társadalmi vitát váltott ki, miközben ilyen kérdésekről korábban hosszú éveken keresztül alig lehetett nyilvánosan beszélni. Szerinte éppen ez az egyik fontos változás: „Olyasmiről vitatkozunk élénken a társadalom nagyon széles rétegeiben, amiről minimum 16 éve egyszer sem.”
A társadalmi részvételnek azonban szerinte intézményesített formát kellene adni. Egy fontos közjogi tisztségre pályázókat nyilvános vitákban lehetne bemutatni, a szakmai szempontokat pedig előre ismertetni. Nem arról van szó, hogy a társadalom választaná ki a tisztségviselőket, hanem arról, hogy mindenki számára világos legyen, milyen kritériumok alapján született a politikai döntés.
Hat év egy jogerős ítéletig
Fleck Zoltán szerint a jogállami működés egyik súlyos problémája az igazságszolgáltatás leterheltsége. Ezt különösen érzékennyé teszik azok az ügyek, amelyekben politikusokhoz vagy politikailag jelentős szereplőkhöz kapcsolódó gazdasági bűncselekmények gyanúja merül fel. A bizalom szempontjából ezeknek az ügyeknek ésszerű időn belül kellene lezárulniuk.
Az Unger Anna által említett hatéves időtartam, amely alatt akár jogerős ítélet is születhet egy ügyben, nagy vitát váltott ki. Fleck példaként felidézte Simon Gábor ügyét: az MSZP egykori alelnökét 2014 februárjában, a választási kampány közepén bilincsben vitték el a kamerák előtt, az ügyben azonban 2026 szeptemberében sincs jogerős ítélet. A jogszociológus szerint ez jól mutatja, milyen hosszúra nyúlhatnak az eljárások.
Úgy vélte, önmagában kevés lenne, ha a jogalkotó új eljárási határidőket vezetne be, vagy egyszerűen több pénzt adna a bíróságoknak. A probléma ennél összetettebb, hiszen a bíróságok leterheltsége szervezési, igazgatási és vezetői kérdéseket is felvet. A fővárosi bíróságok különösen nagy terhelés alatt állnak, ezért egy kiemelt ügy gyorsabb lezárásához az intézményi feltételeket is meg kellene teremteni.
Fleck a móri ügyet is példaként említette arra, milyen veszélyekkel járhat, ha egy bíró olyan ügyben kénytelen döntést hozni, amelyhez nem kap megfelelő intézményi segítséget. Szerinte egy országos jelentőségű ügy esetében indokolt lehet, hogy az eljáró bírót mentesítsék más ügyeinek jelentős része alól, és legyen elegendő ideje a több száz oldalas nyomozati anyagok és vádiratok alapos feldolgozására. „Ez nem azt jelenti, hogy a költségvetésben néhány milliárddal többet adok a bíróságnak” – mondta, hozzátéve, hogy önmagában az eljárási határidők megváltoztatása sem oldja meg a problémát.
