Fleck Zoltán: nem kormányváltásra van szükség, hanem az egész rendszer cseréjére
Magyarországon a kormány biankó csekket kapott a parlamenttől és mindenki mástól arra, hogy lényegében rendeleti kormányzást vezessen be, és azt gyakorolja is. Fleck Zoltán jogszociológus szerint az ellenzéknek nem lenne szabad asszisztálni ahhoz a jogalkotáshoz, ami folyik, az ugyanis csak nyers hatalomgyakorlás. Amit tehet, hogy egyértelműen, határozottan azt kommunikálja: nem kormányváltásra, hanem az egész rendszer lecserélésére van szükség, mert halálos veszélyben van az ország a jövője szempontjából.
– Az elmúlt három évben négy hónap híján mindig valamiféle veszélyhelyzet volt Magyarországon. A veszélyhelyzet bevezetésével a magyar kormány rátalált az aranytojást tojó tyúkra?
– Ez nem egy tyúk, hanem egy vérfarkas. Tulajdonképp állandósult, normálissá vált a rendkívüli állapot. Ami azt jelenti, hogy a kormány biankó csekket kapott a parlamenttől és mindenki mástól arra, hogy lényegében rendeleti kormányzást vezessen be, és azt gyakorolja is. Gyakorlatilag nincsen korlátja, úgyhogy inkább furkósbot és gépágyú, mintsem valamilyen kedves állat.
– Egyszerre többféle veszélyhelyzet is érvényben van. Most éppen a migrációs veszélyhelyzet meghosszabbítására készülnek újabb fél évvel. Ezek nyilvánvalóan politikai döntések, de miért jó a kormánynak az állandósult veszélyhelyzet?
– Meg tudja spórolni a parlamentben még azt a minimális vitát is, ami egy-egy törvény, vagy bonyolultabb jogalkotási feladat köré szerveződhetne az ellenzék egészével. Bármennyire megosztott is az ellenzék, és bármennyire is korlátozottak a parlamenti jogosultságok, az mégis csak egy nyilvános fórum. Most lényegében nincs vita a törvényhozás fölött, a kormány bármit megtehet. Mint tudjuk, a költségvetést is rendelettel módosíthatja. Még a túlnyomó politikai többség birtokában is megspórolja azt a minimális vitát, ami kellemetlen lehet neki. Másrészt – mint minden autoriter rendszer – előbb-utóbb félni kezd. Mindenre fel vannak készülve, a fegyverek fel vannak töltve, természetesen képletes értelemben. Minden eshetőség adott arra, hogy egy tömeges sztrájkot, tömeges demonstrációt, egy kitartó ellenkezést bármilyen okból olyan módon értelmezzen a kormányzat, hogy az alkalmas a rendkívüli állapot bevezetésére. Ez most jogilag lehetséges.
– Anyagilag miért éri meg a veszélyhelyzet alatti működés, milyen anyagi hasznot remélhetnek tőle? Használják-e anyagi haszonszerzésre a politikusok a veszélyhelyzetet?
– Jobban el lehet takarni vele a mindenféle pénzlopást. Ha a veszélyhelyzetet úgy fogjuk fel, ahogy valójában van, akkor minden rendkívüli jogi helyzet azzal jár, hogy korlátozzák az ellenőrzött hatalmak működését. Ma lényegében de facto nem működik semmilyen kormányzati ellenőrző, kontrolláló intézmény. A rendkívüli jogi helyzet egyébként jogiassá teszi, jogiasítja ezt a már korábban ténylegesen kialakult helyzetet. Vagyis senkinek nem lehetnek érvei amellett, hogy – mondjuk –, tessék nyilvánosságra hozni bizonyos adatokat, mert ezek korlátozva vannak. Én nem gondolom, hogy ennek egyetlen egy oka lenne a pénzlopás megkönnyítése, de ez nyilvánvalóan domináns szerepet játszik a kormányzatban. A másik ok az valószínűleg a félelem. A kettő együtt elég veszélyes. Amit meg hozott a konyhára, az az egyszerű, közvetlen, direkt, centralizált egyszemélyi kormányzás, és döntéshozás minden ügyben.
– Tavaly 267 kormányrendeletet hirdettek ki különböző veszélyhelyzetekre hivatkozva, ez az összes jogszabály 18,5 százaléka, a kormányrendeletek 41,5 százaléka volt. Mennyire nélkülözi a jog működését maga a veszélyhelyzet?
– Az Orbán-kormány nagyon jó abban, hogy jogiasítja a korlátlan hatalom gyakorlását. Ezek a jogalkotási szintek, a kormányrendeletek, a miniszteri rendeletek törvény alatti szintek, csak akkor jogállamiak, ha megfelelő törvényi kontroll mellett működnek. Vagyis, ha alkotmánybírósági kontroll mellett működik, és a parlament képes ezeket kontrollálni. Ez nálunk teljesen illúzió, és lényegében nem működik. Ami a kérdésében rejlik, az a rendszer nagy fokú szétziláltsága. Nagyon is súlyos koherenciaproblémák vannak a joggal akkor, ha alsóbb szinteken hozzák meg a lényeges szabályokat.
– Mit tehet ebben a helyzetben az ellenzék?
– Az ellenzék azt teheti, hogy egyértelműen, határozottan azt kommunikálja: nem kormányváltásra, hanem az egész rendszer lecserélésére van szükség, mert halálos veszélyben van az ország jövője. Vagyis ne próbáljanak meg asszisztálni ahhoz a jogalkotáshoz, ami folyik. Ez nem jogalkotás, hanem nyers hatalomgyakorlás, és csak legitimálják. Ez egyébként most jól kiderül az Európai Unió által megkövetelt törvényhozási termékekben. Ez azonban csak homok a szemben, ha ehhez az ellenzék asszisztál, akkor megérdemli.
