Gábor György: ami a pészahban és a húsvétban közös
Nem véletlen, hogy időben általában közel van egymáshoz a keresztények húsvét és a zsidók pészah ünnepe (az idén például nagyon közel). Ezek változó időpontokban megtartott ünnepek, nem úgy, mint ahogy a keresztényeknél állandó időpont december 24-e, a karácsony. Ilyen értelemben véletlen, ha nagyon közel vannak egymáshoz, de mégsem véletlen – mondta a Hírklikknek Gábor György vallásfilozófus, aki választ is adott a rejtélyre.
A miértre a magyarázat nagyon messzire nyúlik vissza. A pészahnak egészen az ősidőkben – mint minden nép vallásában – volt egyfajta természeti jellege: a tavaszvárás. De ilyen volt az őszi nagy betakarítás ünnepe is. Ezeknek a természeti jellegű ünnepeknek a legtöbbje a zsidó hagyományban idővel történeti jelentést kapott. A tavasz ünnepe tulajdonképpen az egyiptomi szabadulás ünnepe lesz. A pészahnak egyébként több neve is van, kapott olyan mellékneveket, mint a szabadság ünnepe, a tavasz ünnepe. De ahogy a tavasz is végeredményben a felszabadulást jelenti, a növényvilág újra születését, ez az asszociáció kötődött hozzá.
Ez a zsidó ünnep a keresztény hagyományban – amely a zsidó hagyományhoz kötötte magát, hisz' a zsidó szent könyvet nem tagadta meg, és a keresztényeknél is egy az Isten – más. Ezzel a mássággal jelezte az önállóságát. Ezért ezt az ünnepet, amelyet tartalmában átdolgozott, saját ünnepeként, húsvétként vette át, ami Jézus keresztre feszítésével és feltámadásával más tartalmat kapott. De ugyanazt az ünnepkört tölti be.
Hasonló a helyzet a karácsony és hanuka esetében is, sokszor – nem mindig – nagyon közel esnek egymáshoz, és megint csak ugyanazt a távoli természeti ünnepkört jelenítik meg. A fény visszatérésére, a téli napfordulóra utal mindkettő. Vagyis, hogy attól kezdve egyre hosszabbak lesznek a nappalok, addig a sötétség erői győztek, akkortól a világosság erői győzik le a sötétség erőit. A téli napfordulótól elkezd nőni a nappali órák száma, és egyre világosabb lesz. Ezt jelképezi a hanuka-gyertya gyújtása, az, hogy az ünnepi gyertyatartón minden nap eggyel több gyertyát gyújtanak meg, jelezvén, nő a fényesség, a fényes napok száma.
Tulajdonképpen ugyanezt mondja a kereszténység is, hiszen Krisztus a világ világossága. Ott is megjelenik a fény, persze tudjuk, hogy más tartalommal. Nem véletlen, hogy azért valahol mégis csak azonos ünnepkört fed le mind a kettő.
A keresztényeknek miért a legnagyobb ünnepe a húsvét? Természetesen nagy ünnepük a születés, a kisded, a megváltó születése is, de azért a húsvét kiemelten a legnagyobb – ha szabad azt mondani, még a karácsonynál is nagyobb, mert az az igazi misztérium. Hiszen emberek születnek, ilyen értelemben a keresztény hitvilág számára csodás dolog Jézus megszületése, de az, hogy keresztre feszítik, és feltámad, az egész emberiséget, az emberiség bűneit váltja meg. Minden ember bűnét megváltja, és legyőzi a halált, hiszen feltámad. Ez a legnagyobb misztérium, a legnagyobb csoda, amiről tudunk.
A zsidók számára a pészah, a kivonulás, azért kiemelten fontos ünnep, mert a nép ekkor lesz szabad, ekkor rázza le magáról az egyiptomi rabságot, és így indul el az a folyamat, amely József vezetésével elvezeti a népet a Sínai-hegyhez (Szináj-hegyhez), ahol megkapják a törvényeket. A törvényeket csak szabad nép kaphatta meg. Egy rabszolganép csak elszenvedni tudja a törvényeket, azok nem az övéi, hanem a rabszolgatartóié. Csak egy szabad népnek jár törvény, és ehhez kellett megszabadítani a népet. Történészek, Bibliával foglalkozók szerint az Egyiptomból való kivonulás, és a Szináj-hegyhez való vándorlás, és a törvényadás alkotja meg a népet. Ettől lesz a zsidó nép néppé.
