Gazdaságpolitikai kihívások tömkelege vár az új kormányra
Miközben az elmúlt napokban egyre több szó esik arról, hogy a jövő évi országgyűlési választásokon Orbán leváltására induló összefogott ellenzéknek milyen azonnali teendői lesznek az alkotmányosság helyreállítása érdekében, jóval kevesebb figyelem irányul arra, hogy gazdaságpolitikai téren mi vár – a remény szerinti – új kormányra. Ezen a téren is elkezdődött és folyik azonban a munka. Most jelent meg például a V21 két tagja – Bod Péter Ákos és Nagy Zoltán – által jegyzett „Az új kormány gazdaságpolitikai teendői” címet viselő írás.
A szakszerű, helyenként nehéz olvasmány a 2022 tavaszán esedékes országgyűlési választások előtt egy évvel, csokorba szedi az új kormány gazdasági teendőit, s egyben figyelmeztet arra, hogy „választási siker esetén kizárólag törvényes eszközökkel, azoknak viszont alapos és határozott alkalmazásával állítsák helyre a szélesen értelmezett államapparátus jogállami normák szerinti működését”. Mint írják: a mostani válság következményeinek felszámolásához esélyt nyújtanak az európai uniós válságkezelési alapok; igénybevételük és hatékony felhasználásuk érdekében hazánknak csatlakoznia kell a közös ügyészséghez, meg kell kezdeni a közös valuta átvételének folyamatát, és egyértelműen ki kell nyilvánítani az euró-atlanti szövetséghez való tartozásunk melletti elkötelezettséget.
Leltár az út állomásairól
A szerzők szinte felsorolás-szerűen végigveszik a jogállamiság gyengítésének és az ország lerablásának 2010-től máig tartó, s a választások közeledtével csak gyorsuló folyamatát, majd megállapítja, hogy ugyan a hatalommegosztás európai normáitól elkanyarodó folyamatot észlelték az uniós intézmények és szövetséges partnereink, ám érdemi beavatkozás tőlük nem várható.
A „leltárkészítés” részeként külön kitérnek arra, hogyan használták ki Orbánék a járványügyi veszélyhelyzet kihirdetését a hatalmuk további koncentrálására, kihasználva a külső figyelem elfordulását, a magyar emberek mindennapi gondjainak sokasodását, illetve az ellenzéki erők leszűkített mozgásterét. Néhány „tétel” ebből (kiemelés tőlünk): a munkát keresőket és cégek zömét magukra hagyták; óriási összegű vállalati transzferekkel terhelték meg az államháztartást; a rekordhiány finanszírozására ismét felvettek devizahiteleket, de nem vették igénybe a kedvezőbb, ám transzparenciát igénylő európai hiteleket („Ez annál is különösebb, mert a kormány a keleti nyitás jelszavával ismét nagy méretű és költséges külföldi projektek felé fordult, amelyek súlyos pénzügyi terheket helyeznek a következő generációra, továbbá károsítják a szövetségeseinkhez fűződő viszonyt.”)
Drámai adatok
Az államháztartás hiánya 2020-ban – a járványügyi védekezéshez nem köthető költekezésekkel együtt – meghaladta a bruttó hazai termék nyolc százalékát. A tervek szerint 2021-ben is nagy lesz a deficit: a GDP 7,5 százalékára tervezik, gazdaságilag indokolatlanul, immár növekvő gazdaság mellett. A tervek szerint a hiány 2022-ben, a választás évében is meghaladja az elfogadott európai mértéket (a konvergencia-program szerint a hiány 5,9 százalék lenne, a három százalékos GDP-arányos limit helyett).
A 2020-2022 során bekövetkező állami eladósodás emelkedő kamatteherrel jár, miközben komoly mulasztások és halasztások gyűltek fel az államháztartásban. Az egészségügy példa ez utóbbira („miközben versenysportra és presztízsrendezvényekre valóban meghökkentő mértékű közpénzek mennek el”). Az önkormányzatokra terhelt közfeladatokhoz is mainál sokkal több forrást kellene rendelni. A digitális felkészültségünk is rosszul vizsgázott s azonnali forrásigényt támaszt a járványidőszak során súlyosbodó elszegényedésnek és a nyugdíjrendszer aránytalanságainak a kezelése.
Nehéz számba venni az „örökséget”
A 2022-ben hivatalba lépő kormányra váró gazdasági örökség számbavételét nehezíti, hogy nem ismerjük a nemzetközi és üzleti szerződésekben vállalt kötelezettségeket. Közöttük vannak gigaberuházások, mint a Paks2, a Belgrád-Budapest kínai vasút, a Fudan Egyetem felépítése, továbbá jelentős üzleti elkötelezettségek, hirdetési és szponzorációs ügyek. Nem ismeretesek az állami vagyont, valamint az állami társaságokat érintő szerződések, koncessziós ügyek sem. A kormányváltáskor igen bonyolult átvételi eljárásokkal kell majd – ha egyáltalán lehetséges – tisztázni és rendezni a közvagyon állapotát. A közalapítványi formába (ellentételezés nélkül) kivitt állami tulajdonok, valamint a központi bank alapítványainak ügye is a következő kormányra vár.
A magyar államnak az idetelepült vállalatokkal kötött úgynevezett stratégiai megállapodásai is még ismeretlen tartalmú elkötelezettségeket, adókedvezményeket tartalmaznak.
Még súlyosabbnak és a közérdekre nézve hátrányosabbak azok a kiszervezések, amelyeket „a szűk hatalmi kör által foglyul ejtett magyar állam követett el azzal, hogy kulcsiparágakat engedett át személyesen kiválasztott gazdasági szereplőknek (gázszolgáltatás, informatika, építőipar, bankszektor)” – mutatnak rá a szerzők. A magyar állam hatékonyság-csökkenése és költségessége is bebizonyosodott a járvány idején.
Nem maradhat el a felelősségre vonás
Nem segít, sőt, súlyos politikai konfliktusokat vetít előre az a legutóbbi manőver, amellyel a kormánypártok parlamenti döntései nyomán az állami bevételek elterelésének és vagyonok kiszervezésének újabb hulláma indul be, szűk egy évvel a 2022-ben esedékes választások előtt. A közpénzek kivonásának törvényesítéséért a megszavazó képviselők politikai felelősséggel tartoznak; e vonatkozásban a választási eredmények mutatják majd meg a felelősségre vonás érvényesíthetőségét.
Az államigazgatásnak is megvan azonban a felelőssége azokban a nagyszámú esetekben, amelyeknél megsértették a döntés idején fennálló törvényeket és normákat. Az új kormányra marad a feladat, hogy a közszolgálat jogszerű, szakszerű működési rendjét helyreállítsa – mutat rá a V21 két tagja által jegyzett írás.
