Göncz Kinga: a nárcisztikus politikus azért beszél csak a sajátjainak, mert nem tudja elviselni a negatív indulatokat

Minden látható vezetői szerep azzal jár együtt, hogy az ember személyisége háttérbe kerül és ő egy vegyítési felület lesz. Belelátnak jókat és rosszakat, idealizálják és leértékelik – mondta Göncz Kinga arról, milyen is lesz egy ember személyisége, ha vezetővé válik. „Mindenki, aki akármilyen kis körben vezető szerepben van, ezt valamilyen szinten megéli. A politika ennek felnagyított formája. Egy vezető általában személyes kapcsolatokban létezik, nemcsak a médiában és nemcsak távolról. A politikus sok ember számára csak egy kép és nagyon nehezen jön át a személyisége. Igen megterhelő tud lenni az, amit rávetítenek az emberre. Egyébként a túlértékelés még veszélyesebb, mint a gyűlölet és a támadások. Az egyik csapda politikusként az, hogy az ember elkezdi elhinni, hogy ő fantasztikus, aki csak azért nem jár a vízen, mert nem szeretne vízen járni, de ha megpróbálná, akkor egészen biztosan sikerülne neki.”

„Amiben Magyarország nagyon jó, hogy ebben a túlpörgetett, gyűlölködő hangulatban politikusként iszonyatos mennyiségű indulatot kap az ember és ezt néha személyesen is megéli.”

Akinek vannak nárcisztikus hajlamai, annak ez olyan, mint a drog, nem tud megválni ettől a szereptől, mert ez adja önértékelésének alapját, a folyamatos visszajelzést, hogy ő ilyen fantasztikus. Ha valaki viszont nárcisztikus személyiségként kiszáll a politikából, akkor nagyon sokszor jön egy depresszív reakció, ott kiderül ugyanis, hogy a visszajelzés csak a szerepnek szólt – tette hozzá a szakember a KlikkTv Tíz című műsorában.

„Tulajdonképpen ezért hajlamosak a politikusok csak a saját híveiknek beszélni, mert nem tudják elviselni a negatív indulatokat.”

Göncz Kinga egykori külügyérként egy szóval jellemezte a mai külpolitikát. „Borzasztó. Azért, mert az ember megtapasztalta, hogy iszonyúan sok múlik a személyes kapcsolatokon és az ember elfogadottságán a külpolitikában is. Az egészen világos volt, hogy az ember a külügyminiszter kollégáival olyan kapcsolatban kell legyen, hogy akár a hivatalos tárgyaláson túl is felhívhassa őket, megbeszélhessen dolgokat. Nagyon sok minden informálisan dől el ebben a körben és igen sok miden múlik azon, hogy az ember tud-e jóindulatú támogatót, barátot szerezni.

„Ezt most a magyar külpolitika teljes egészében eljátszotta.”

„Ott ülnek a kormány képviselői az asztalnál, ahol ki van írva, hogy Magyarország, de nekem nagyon erős kétségeim vannak afelől, hogy mennyire tudnak részt venni ezeken az informális megbeszéléseken és ez azt jelenti, hogy valaki mennyire tud Magyarország érvényesítésében eredményeket elérni.”

A despotákkal való barátkozásról Göncz Kinga azt gondolja, egyértelműen egyéni érdekeket szolgál, nem az ország érdekét. „Úgy veszünk fel kölcsönöket, hogy azok ellenőrizetlenül elkölthetőek és a hatalom megőrzésére fordíthatóak.”

Göncz Kinga emlékeztetett arra, hogy volt egy pillanat, amikor ő is azt hitte, jó esélyei vannak Orbánnak tudatosan kiépíteni egy ellenhatalmat, ellentábort, amellyel szembe lépni kell az uniónak.

„Ez volt az a pillanat, amikor az EPP-ből kitették vagy éppen kivált. Tarthatatlan volt a helyzet. Akkor nagyon nagy mellénnyel kezdett bele, hogy ő most tárgyal mindazokkal a frakciókkal, amelyek az euroszkeptikus, jobboldali, részben független oldalon állnak és összehozza ezeket, akár odáig, hogy egy blokkoló kisebbséget tudjanak képezni az Európai Parlamentben, aztán erről mély csönd lett. Láttam több cikket arról, hogy egészen másképp gondolkoznak azok, akikről Orbán azt hitte, hogy potenciális szövetségesek.”

„Magyarország nem tartozik a nagy és meghatározó országok közé, még mindig új tagállamként van nyilvántartva. Úgy gondolom, az, hogy Orbán vezetésével vagy befolyásával jöjjön létre egy ilyen frakció, együttműködés, arra nincs most remény. Nem fogadják el.”

Orbán nem nagyobbra nőtt mint Magyarország, hanem bosszantóbbra – fogalmazott. „Ha a cél az volt, hogy jó sok borsot lehessen számos partner orra alá törni, akkor bosszantóbbra nőtt. Azt lehet látni, hogy azok, akik potenciális szövetségesek, akik tanulnának Orbántól – nem kevesen vannak egyébként –, sorra eltűnnek, megbuknak, lelepleződnek, merthogy azokban az országokban, amelyekre számíthatott volna Orbán – legalábbis bizonyos pártokra ezekben az országokban –, ott működik a nyilvánosság és a demokrácia kontrollja.”

„Látni lehet, hogy a lengyelek Oroszországgal való viszonya egész más, a csehek őrzik azt az imidzset, hogy ők nem olyanok, mint a magyar kormány, a szlovákok teljesen más útra léptek, nemcsak az euró bevezetésével, azzal, hogy olyan demokratikus hagyományokat építenek, amikről mi csak álmodnák, azt gondolom, a szlovéneknél is egy epizód a jelenlegi kormányzás. Ezek nem hosszú távú szövetségesek.”

Rámutatott, az Orbán-kormány nagyon erősen támogatja a nyugat-balkáni bővítést, mert abban reménykedik, hogy azok az országok partnerek lehetnek, de ez nagyon messze van még.

Az esetleges kormányváltás utáni külpolitikai lépésekről azt mondta, „nagyon erősen azt képviselem és mondom is azoknak, akik ebben a vitában részt vesznek – hogy mi legyen az alkotmánnyal és mi legyen a megoldás, ami segít lebontani ezt a bebetonozott orbáni világot –, ezt nem elég a választás után, hanem már most kell kezdeni elmondani Európában. Hogy itt formális jogállami megoldás nem lesz, hanem csak olyan, amelyik segít abban, hogy ezeket az előretolt helyőrségeket, illetve ennek az anyagi hátterét le lehessen bontani.”

„Az ellenzék el is kezdte előkészíteni a terepet Európában ebből a szempontból, mert ugyan sok mindenki számára megkönnyebbülés lesz, hogy új kormány van, de némi zavart fog okozni, mert ezt az egész helyzetet még mindig nagyon nehezen értik Európában, hogy a formális jogállamiság mennyiben különbözik egy lényegi, demokratikus berendezkedéstől.”