Gosztonyi Gábor: a kormány gátat vetne a pedagógusok társadalmi támogatottságának
„Attól, hogy már az ötödik Orbán-kormány van hatalmon, a 12 éve folyó taktika és stratégia továbbra is él. Az éj leple alatt adnak ki olyan Magyar Közlönyöket, amelyekben hihetetlenül fontos jogszabályváltozások vannak” -–nyilatkozta a Hírklikknek Gosztonyi Gábor, a PSZ alelnöke, amikor arról kérdeztük, hogy miért írta alá az államfő mintegy „fű alatt” a pedagógusok sztrájkját ellehetetlenítő törvénymódosítást. Hozzátette: a Fidesz-KDNP annyira túlnyerte magát, hogy már a partnerségi viszony látszatát sem óhajtja fenntartani. Az is lehet, hogy a törvény simán „átment” volna az Alkotmánybíróságon, de még ezt az esélyt sem akarta megadni az államfő.
– A pedagógusok sztrájkbizottsága május 25-én kérte az államfőt, ne írja alá a pedagógusok sztrájkját ellehetetlenítő törvénymódosítást. Mi történt azután?
– Nemcsak azt kértük, hogy Novák Katalin ne írja alá, hanem azt is, hogy küldje el az Alkotmánybírósághoz előzetes normakontrollra a Parlamentben előző nap elfogadott törvénymódosítást. Másnap, azaz május 26-án küldtük el azt a levelet, amelyben jogilag is alátámasztottuk kérésünket, és azt, miért gondoljuk úgy, hogy ennek a törvénymódosításnak Alkotmánybíróság előtt lenne a helye. Május 26-án viszont már meg is jelent a Magyar Közlönyben a módosítás, ami azt jelenti, hogy a törvényt Novák Katalin már aláírta, ki is hirdették.
– Ez nemcsak azért meglepő, mert Novák Katalin azon a napon írta alá a törvényt, amikor megkapta a sztrájkbizottság kérését, hanem azért is, mert az államfői aláírás mindenki figyelmét elkerülte, mintha fű alatt történt volna az egész…
– Gyakorlatilag úgy is történt. Attól, hogy már az ötödik Orbán-kormány van hatalmon, a 12 éve folyó taktika és stratégia továbbra is él. Az éj leple alatt adnak ki olyan Magyar Közlönyöket, amelyekben hihetetlenül fontos jogszabályváltozások vannak. Aki ezt figyelemmel kíséri vagy nyomon követi, egy picit lépéselőnyben van. Nyilván azért ragaszkodnak a rendeleti kormányzáshoz, mert a különböző veszélyhelyzetekre hivatkozva mondhatják, hogy miért marad el az egyeztetés. Azért itt nagyon kemény jogszabályváltozások történtek, de ezek megtárgyalása miatt nem csak a szakszervezeteket nem keresték meg, úgy tudom, a Nemzeti Pedagógus Kar sem volt nagyon bevonva az egyeztetésekbe. A sztrájkot ellehetetlenítő februári rendeletet tulajdonképpen egy az egyben, szinte szó szerint beemelték a köznevelési törvénybe. Egyszerűen szánalmas.
– Mire utal ez?
– Semmi mást nem mutat, mint azt, hogy a kormány megrettent. Nemcsak az oktatásban dolgozók erejétől, hanem inkább a pedagógusok társadalmi támogatottságától, és most ennek próbál mindenféle eszközzel gátat vetni. Jogszerű eszközzel, ami azonban nem a demokrácia diadalát jelenti.
– Gondolják, hogy Novák Katalin gyors aláírása is tudatos volt? Látta a sajtóban megjelent közleményüket, tudta, hogy mi várható, és inkább gyorsan aláírta a törvényt?
– Én abban nem vagyok biztos, hogy ennyire fontosak vagyunk, egész egyszerűen az látszik ebből az egészből, hogy a Fidesz-KDNP olyan módon túlnyerte magát, hogy már a partnerségi viszony látszatát sem óhajtja fenntartani. Nagyon jól tudjuk: az új köztársasági elnöknek a golyóstoll szerepét szánták, tehát mindent alá fog írni anélkül, hogy azt normakontrollra küldené. Ezt azért sem értjük, mert nem mondhatjuk, hogy a jelenlegi összetételű Alkotmánybíróság nagyon hosszú ideje az Alkotmány különböző alkotmánytörténeti, filozófiai történeti boncolgatásával töltötte volna eddigi szakmai életét. Még az is lehet, hogy ez a sztrájkot ellehetetlenítő törvény simán átment volna az Alkotmánybíróságon, és azt mondták volna, minden rendben van, nincs itt semmi látnivaló. De még ezt az esélyt sem adják meg, illetve a köztársasági elnök nem akarta megadni.
– Mit tesznek a pedagógus szakszervezetek ezek után?
– A sztrájkbizottságot alkotó két szakszervezet, a PSZ és a PDSZ maga fordul az Alkotmánybírósághoz. Amikor a februári, a sztrájkot ellehetetlenítő rendelet miatt az Ab-hoz fordultunk, kérelmünket a testület illetékesség hiányában ugyan elutasította, de nem azért, mert nem lettünk volna jogosultak hozzájuk fordulni, hanem azért, mert a veszélyhelyzet megszűnik május 31-én 24 órakor. Ezért okafogyottá vált a kormányrendelet vizsgálata. Miután azonban ezt majdnem szó szerint beemelték a képviselők a köznevelési törvénybe, frissítjük a beadványunkat, azt újra be fogjuk nyújtani az Alkotmánybíróságra.
– Május 28-án kiderült, Maruzsa Zoltán államtitkár folytatja a tárgyalásokat a kormány képviseletében a pedagógusok sztrájkbizottságával Ezt a Belügyminisztérium közölte az RTL-híradó kérdésére. Erről már értesültek a szakszervezetek?
– Igen, szombaton, vagyis május 28-án 17 óra 20 perckor megjött a levél. Gyanítom, hogy azért kellett elküldeni, mert az RTL híradó megkérdezte az államtitkárságot, és előbb elküldték a levelet, nehogy azt mondjuk, a híradóból értesültünk róla, kivel kell tárgyalnunk. Szakszervezeti érdekvédőként csak remélni tudjuk, hogy annak a munkatársnak, aki Maruzsa Zoltán nevében elküldte a levelet, kifizetik a többletmunkáját, hiszen szombat délután bárkivel levelet küldetni nem egy munkavállaló-barát intézkedés. Egyébként, ha pozitívan gondolkodunk, akkor még azt is mondhatjuk, hogy most szintet lépünk, hiszen eddig Kisfaludy Lászlóval, az Emmi államtitkár-helyettesével tárgyaltunk (persze már Emmi sincs), most Maruzsa Zoltán államtitkár lesz a tárgyalópartnerünk. Az elmúlt 12 év tapasztalata viszont azt mutatja, fogunk mi még helyettes-államtitkár úrral is tárgyalni, csak gyanítom, még nincs meg a kinevezése. Mivel a sztrájktörvény a kormány számára kötelezővé teszi, hogy öt napon belül ki kell jelölni a sztrájktárgyalót, erre a feladatra most az államtitkár maradt.
– De ő átadhatja ezt a feladatot másnak, nem?
– Bármikor delegálhatja másnak.
– Miben reménykednek a szakszervezetek? Megint csak egy elhúzódó „propagandatárgyalás” lesz, vagy lesz eredménye is?
– Én azt mondom, várjuk meg az első tárgyalást, mert nem tudjuk, hogy a tárgyalópartnerünknek milyen erős felhatalmazása lesz. Az eddigi kormányzati nyilatkozatokból kitűnik, hogy van egyfajta visszalépési szándék. Nyilván rájöttek: veszélyes az, hogy tavasszal kivívtuk a társadalom szimpátiáját, mégis, már kevésbé tartják fontosnak az oktatásban dolgozók béremelését. Ezért kellett Pintér Sándornak a bizottsági meghallgatásán „rendpárti” kijelentéseket tennie, ebbe a sorba illeszthető Parragh László kamarai elnök nyilatkozata, de említhetném Gulyás Gergely miniszter nyilatkozatait is. Már azokat az ígéreteket sem akarják betartani, amelyeket igen szűkmarkúan tettek még a választások előtt.
– Vagyis a szakszervezetek már észlelik, hogy megindult egyfajta kormánypropaganda a pedagógusok ellen?
– Az előbb említett kormányzati nyilatkozat-cunami számunkra már egyértelműen ezt jelzi.