Gosztonyi Gábor: népszavazáson küzdünk az ötösért

Ahogy arról a Hírklikk is beszámolt, országos népszavazási kezdeményezést nyújtott be – magányszemélyként – március 14-én a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) két alelnöke, Gosztonyi Gábor és Totyik Tamás a Nemzeti Választási Irodának (NVI) oktatási kérdésekről. A benyújtott népszavazási kezdeményezésben öt kérdés szerepel.

Gosztonyi Gábor elmondta, mindenekelőtt azt várják, hogy a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) szakmai alapon döntsön a kérdésekről. Amikor beadták őket, azt kérték, hogy azon az ülésen, amelyen az öt kérdésről tárgyal a Nemzeti Választási Bizottság, kezdeményezőként mindketten személyesen is jelen lehessenek. 

A kérdésekkel az a céljuk, hogy 1-1,5 éven belül valóban lehessen népszavazást tartani, mert akkor a már kormány sem bújhatna ki az alól, hogy a kérdésekre adott válaszoknak megfelelően alakítsa a jogszabályokat. Például nem tudná racionalizálásra hivatkozva sem beszántani a vidéki kisiskolákat, hanem csak akkor, ha a helyi közösség népszavazáson úgy dönt, nem kell neki az iskola. A kormány nem hozhatna olyan jogszabályt sem, amelyik megengedi, hogy pedagógus végzettség nélkül is lehessen tanítani, vagy, hogy ne lehessen olyan magas munkaterhe se a pedagógusoknak, se a diákoknak, mint jelenleg. Bár a népszavazási kérdésekben csak a diákok munkaterhének csökkentését követelik, az értelemszerűen maga után vonná, hogy a pedagógusok oktatással-neveléssel lekötött heti 22-26 órája is visszaállna fix 22 órára. 

Gosztonyi Gábor arról is beszélt, hogy a Nemzeti Választási Iroda munkatársai tájékoztatták őket, miként zajlik a népszavazási kezdeményezés elbírálása. Első lépésben a választási iroda munkatársai a kérdéseket formai vizsgálatnak vetik alá. Azt kevesen tudják, hogy már ide is 20-30 támogató aláírást kell mellékelni. Ellenőrzik az aláírások hitelességét, ha probléma van, 15 nap áll rendelkezésre a hiányosságok pótlására. A lényeg az, hogy a Nemzeti Választási Bizottság 60 napon belül dönt arról, átengedi-e a kérdéseket vagy sem. 

Ha kedvező döntés születik, 30 napot kell várni, hiszen bárki fellebbezhet. 

Ha a Nemzeti Választási Bizottság nem engedi a népszavazás kiírását, Gosztonyi Gábornak és Totyik Tamásnak 15 nap áll a rendelkezésére, hogy a Kúriához forduljon jogorvoslatért, a Kúriának 30 napon belül válaszolnia kell erre. Ha az is elutasító lenne, akkor fordulhatnának az Alkotmánybírósághoz. 

Ha az NVB átengedi a kérdéseket, és senki nem támadja meg a döntést, utána lehet elkezdeni az aláírásgyűjtést. 

Egy népszavazás elindításához kétszázezer érvényes aláírás kell. Mindegyik aláírandó ív tetején szerepel egy kérdés. Mindenki eldöntheti, hogy mind az ötöt aláírja vagy sem, de a PSZ alelnökei úgy gondolják, ha már valaki veszi a fáradságot, elolvassa a kérdéseket, akkor alá fogja írni mind az ötöt. 

Az aláírásgyűjtésben Gosztonyi Gábor és Totyik Tamás a társadalom segítségére számít. A Pedagógusok Szakszervezetének is megvan az országos hálózata, ezen keresztül az érdekvédelmi szervezet is gyűjteni fogja az aláírásokat, de számítanak a civil és a szülői szervezetek, esetleg még a pártok segítségére is.

Már kaptak olyan visszajelzéseket, hogy amennyiben eljutnak az aláírásgyűjtésig, abban segítik őket. A 200 ezer érvényes aláírást záros határidőn, 120 napon belül kell összegyűjteni. Ha megvannak az aláírások, azok hitelességét ellenőrzik, és utána írják ki a népszavazást. A PSZ alelnöke hozzátette: „bárcsak már itt tartanánk, az nagyon pozitív dolog lenne”. 

Egyébként a Pedagógusok Szakszervezeténél épp most zajló országos tisztújítás nem zavarja az imént felvázolt hosszú folyamatot, mert, mint Gosztonyi Gábor megjegyezte, épp ezért adták be magánszemélyként a népszavazási kérdéseket. Ő maga két kérdést, Totyik Tamás hármat. Előtte természetesen konzultáltak róla a PSZ országos vezetőségével, és meg is kapták rá az engedélyt. Gosztonyi Gábor azt is hozzátette: „tovább küzdünk az ötösért, ezért találtunk ki öt kérdést. Azt szeretnék elérni, hogy a diákok terhei radikálisan csökkenjenek, új szemléletű tanterv legyen, valamint azt, hogy a helyi társadalom dönthessen arról: megszűnjön-e helyben az oktatás-nevelés vagy sem.