Gyökeres politikai fordulat kell az oktatáspolitika jelentős korrekciójához

Ma újabb két középiskola, a budapesti Szerb Antal Gimnázium 26 tanára, és a Budapesti Gazdasági Szakképzési Centrum (BGSZC) Pesterzsébeti Technikumának négy pedagógusa döntött úgy, hogy részese lesz a középiskolákban hétfőn elindult polgári engedetlenségi mozgalomnak. Eközben szerdán a pedagógus szakszervezetek ismét eredménytelen tárgyalást folytattak az kormányzattal a sztrájk idején való elégséges szolgáltatásról, pontosabban a kormány kijelentette, amit megmondott az faktum, csak úgy lehet sztrájkolni, hogy nem lehet sztrájkolni. Erről részletesebben már itt , és itt  a Hírklikk is beszámolt.

Vagyis bármennyire is bekeményített a kormány, és próbálta ellehetetleníteni a szakszervezetek sztrájkját, elhallgattatni a pedagógusok hangját, nem sikerült. Úgy tűnik a szakszervezetek egyre erősödnek, a pedagógusok egyre inkább hallatják a hangjukat.

Gosztonyi Gábor, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) alelnöke szerint a kormány intézkedéseinek köszönhetően lettek még elszántabbak. Hozzátette, nemcsak a szakszervezetek, hanem a pedagógusok is. Ezt jól mutatja a hétfőn kezdődött polgári engedetlenségi sorozat, amihez egyébként a szakszervezeteknek nincs közük. Ezek civil kurázsiból indított, tudatos munkavállalói magatartásként meghirdetett magánakciók. Gosztonyi Gábor szerint ismét az bizonyosodik be, hogy a kormány intézkedései egyre kontraproduktívabbak, vagyis „visszanyal a fagyi”. A kormány mindent erőből akar megoldani. Valószínűleg nem számítottak arra, hogy január 31-én a kétórás figyelmeztető sztrájkban 26 782 pedagógus, oktatásban dolgozó vesz majd részt. Hiába mondtak mást kormánypolitikusok, a szakszervezetek azt látják, hogy ez a részvételi szám átlépte azt az ingerküszöböt, amelyet a kormány még elfogadhatónak tart. „Különben miért egy rendelettel akarná gúzsba kötni a sztrájkot?” – kérdezte. 

A PSZ alelnöke beszélt arról is, hogy nemcsak a pedagógusok, hanem az oktatásban dolgozó többi résztvevő, és lassan az egész társadalom is egyre elszántabb. Bizonyíték erre, hogy hihetetlen mennyiségű biztatást, támogatást kapnak minden területről, más szakszervezetektől ugyanúgy, mint a társadalom egyéb csoportjaitól és a szülőktől. A március 16-ától határozatlan időre meghirdetett sztrájk szervezése egyébként továbbra is „ezerrel” folyik, minden erejükkel azon vannak, hogy jogszerűen tartsák meg, ám annál nagyobbat szóljon.

Radó Péter oktatáskutató, a CEU Demokrácia Intézet munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy elképesztő ütemben nő a pedagógusok bérlemaradása. Ez elért egy olyan szintet, ahol már nem arról van szó, hogy az érintettek szakmunkásbéreket kapnak, hanem arról, hogy mélyen a szakmunkások bére alatt keresnek. A másik dolog pedig, hogy az elmúlt években, de különösen az elmúlt két évben hihetetlen mértékben megnőtt a pedagógusok munkaterhelése. Ennek két oka van, az egyik, hogy évről évre növekszik a pedagógushiány, amit a rendszer évről évre „lenyelet” a még a pályán lévő pedagógusokkal, ami azt jelenti, folyamatosan nő a helyettesítések száma. A másik, hogy erre még rátett a járvány is. Mivel az oktatási rendszerben nincs igazi járvány elleni védekezés, minden egyes hullámban rengeteg pedagógus tűnik el hosszabb-rövidebb időre, a tantestületek egy része karanténban van, vagy beteg. Az ő óráikat is az iskolában lévő pedagógusoknak kell helyettesítéssel ellátniuk. Mivel az osztályokat, a gyerekeket nem lehet őrizetlenül hagyni, valakinek mindenképp be kell hozzájuk menni.

Ezért Radó Péter teljesen logikusnak tartja, hogy a szakszervezeteken megnőtt a nyomás, lépjenek föl radikálisan, mert ezt a folyamatot vissza kell fordítani. Most nem arról van szó, mint 2016-ban, akkor az egész rendszer ellen lázadtak föl a pedagógusok, most pedig kőkemény foglalkoztatási anomáliák miatt kezdenek el lázadni, mert döbbenetes mértékben frusztrálódtak.

Összevetve a hat évvel ezelőtti és a mostani helyzetet, Radó Péter a következőket mondja: 2016-ban, amikor utoljára komolyan felvetődött egy pedagógus sztrájk, a szakszervezetek mögött egy erős pedagógus tiltakozó mozgalom állt. Az szakszervezetek közös sztrájkbizottsága által akkor készített 25 pontból álló követeléslista – csakúgy, mint a Tanítanék mozgalom négy pontja, vagy a Civil Közoktatási Platform 12 pontja – a 2011-es törvény által létrehozott konstrukció gyökeres korrekcióját tűzte ki célul. A szakszervezeti követeléseik között szerepelt például a tankötelezettség visszaállítása 18 éves életkorra, a tantervi szabályozás liberalizálása, a tanulói munkaterhek jelentős csökkentése, az országos oktatáspolitikai konzultációs mechanizmus helyreállítása, az iskolai autonómia helyreállítása (intézményvezetők munkáltatói jogának helyreállítása, iskolák költségvetésének elkülönítése stb.) vagy a tankönyvválasztás szabadságának visszaállítása.

A mai helyzet teljesen más, az ágazat dolgozói közül már senki sem bízik abban, hogy gyökeres politikai fordulat nélkül megtörténhet a lassan 12 éve követett oktatáspolitika jelentős korrekciója. A szakszervezetek 2021-es eredeti négy követelésének mindegyike tehát kizárólag szűken értelmezett foglalkoztatási kérdésekről, a pedagógusok és az őket segítő szakemberek bérezéséről és munkaterheléséről szól. Ez később kiegészült egy ötödikkel, a pedagógusok kötelező oltakozásáról szóló intézkedés visszavonásával, de ez is a munkaterheléssel függ össze: a jelenlegi akut pedagógushiány körülményei között az oltást elutasító egy-két ezer pedagógus kiesése is a pályán lévők munkaterhelését növeli, mert a helyettesítések számát szaporítja.

Radó Péter azt mondja, most az látszik, hogy a sztrájkot, ahogy korábban is tette, ellehetetleníti a kormány. Igaz, a sztrájkjog gyakorlását gyakorlatilag már a Munka törvénykönyve 2011-es módosítása ellehetetlenítette, most pedig egy kormányrendelettel még rá is tettek egy lapáttal. Vagyis jogszerűen nem lehet sztrájkolni. Ezt teljesen körbebástyázta a kormány. Most – mivel sztrájkolni nem lehet – egy új tiltakozási csatorna indult el, a pedagógusok polgári engedetlenségi mozgalmat indítottak. Azt az oktatáskutató nem tudja, hogy ez koordinált-e, vagy sem, de minden nap kiderül egy újabb iskoláról, hogy a pedagógusok egy része polgári engedetlenségi akciót tart. Ez azt jelenti, hogy találtak egy új csatornát az elégedetlenségük kifejezésére. Radó Péter szerint mivel a kormány a sztrájkjog gyakorlásának lehetőségét Magyarországon egyszerűen megszüntette, a szakszervezetek által meghirdetett március 16-i esemény is inkább polgári engedetlenség lesz, mint a szó klasszikus értelmében vett sztrájk.