Ha Holliknak csőre volna...
Őszinte bámulója vagyok Hollik István minden megnyilvánulásának. A Fidesz kommunikációs igazgatója olyat tud, amit nem könnyű utánacsinálni: egyszerűen bármit, de tényleg bármit hajlandó felmondani, elismételni. Nem akarom megbántani, de ha csőre volna, a megszólalásig hasonlítana egy szajkóra. Ám ezt a hasonlatot nem folytathatom, csúnya dolog az embereket dehumanizálni.
Ha nagy is rá a kísértés. Mert ma azt az üzenetet volt szíves tolmácsolni, hogy ha a főváros így viselkedik, az eddig mérhetetlen türelmű Fidesz javasolni fogja a kormánynak, (amely majd nagyon meg lesz lepve), hogy „vegye át az állam a fővárostól a Lánchidat", a használati jogokkal (?) együtt. Magyarul államosítsa.
Szédítő perspektíva. Vagyis, ha Hollik holnap betör bármelyikünkhöz és kirabolja, utána arra hivatkozva kobozza el maradék cuccainkat, és véteti állami gondozásba a gyerekeinket, hogy pénz híján, nem tudunk gondoskodni róluk. És még neki áll majd feljebb.
Ez teljesen reális lehetőség. Olvasom – ha szabadna egyetlen percre mégis visszatérni a szajkóhoz –, nem elég, hogy „éneke nagyon változatos, érdes, nyávogó, fütyülő hangok keveréke", de „a fészekrablástól sem riad vissza".
