Haragszik-e Magyarországra az Európai Bíróság?

Először is, a magyar kormány több európai szabályt is figyelmen kívül hagyott, és ezért marasztalta el már a négy évvel ezelőtti ítélet is. Nem elég, hogy csak a tranzitzónában lehetett menedékkérelmet beadni, és ezzel embertelen körülményeket teremtve, erőteljesen korlátozták a kérelmek beadási lehetőségét, de azoknak sem tették lehetővé, akiknek sikerült beadni kérelmüket, hogy Magyarországon tartózkodhassanak. Végül pedig akiknek sikerült átlépnie a határt, azokat minden teketória nélkül átkísérték ismét Szerbiába, anélkül, hogy megvárták volna menekültkérelmük elbírálását (már ha beadhatták) – vagyis ők sem érvényesíthették a jogaikat. Figyelembe véve, hogy nem egyértelmű, hogyan is lehet Magyarországon menekültkérelmet benyújtani, ráadásul tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet van, amelyre (függetlenül a tényektől) szintén hivatkozott a kormány, mondhatjuk, hogy nagymértékű ködösítéssel van dolgunk. A helyzetet jellemzi, hogy az Európai Parlament statisztikája szerint 2022-ben Magyarországon 45 menedékjogi kérelmet nyújtottak be.

A bírságról szóló perben a kormány kifejtette, hogy a tranzitzónákat – vagy valóban a bírósági ítélet miatt, vagy mert nem volt már rá szükség – bezárták. Igen ám, de helyette nem tették lehetővé a menedékkérelmek beadását másutt, ezzel tehát ahelyett, hogy javítottak volna, inkább rontottak a helyzeten. Érdemes megjegyezni, hogy egy egyedi ügyben már 2018-ban az európai joggal összeegyeztethetetlennek találtak magyar menekültügyi szabályokat. Így nem csoda, hogy az Európai Bíróság ítéleteinek példátlan és kivételesen súlyos megsértését állapították most meg. Ezt még egy fideszes manipuláció is súlyosbította.

A kormány ugyanis – felhasználva a saját magának megadott, a nemzetközi gyakorlattól eltérő lehetőséget – az Alkotmánybíróságot kérte, hogy foglaljon állást arról, felülírhatja-e a tagállami alkotmány az európai jogot. Elfelejtve, hogy az unióba belépve, elfogadtuk, hogy a magyar jog nem lehet ellentétes az európai joggal. Az Alkotmánybíróság úgy tett, mint a lány, aki hozott is meg nem is: csak arról az esetről nyilatkozott, amikor egy uniós jogalkotási hatáskör alá eső területen az uniós jog nem rendelkezik teljes részletességgel. A magyar kormány pedig ezután azzal érvelt a bíróság előtt, hogy addig nem tudja módosítani a vonatkozó jogszabályokat, amíg iránymutatást nem kap az Alkotmánybíróságtól, hogy figyelmen kívül hagyhatja-e az európai jogot, ha azzal ellentétes alkotmányos jogszabályt talál (ami megint manipulációra ad lehetőséget, hiszen a kétharmados, ráadásul vészhelyzetben külön is felhatalmazott, Fidesz-kormány vagy Parlament olyan alkotmányos szabályt hoz, amilyet akar).

Nem meglepő, hogy a bírákat (akik, ismételjük, nem is Brüsszelben vannak, hanem Luxemburgban) nem hatották meg ezek az érvek, sőt, az őszinte együttműködés hiányát és az európai politika megvalósításának szándékos elkerülését rótták fel az Orbán-kormánynak. Valószínűleg az sem segített, hogy a magyar fél néhány mondvacsinált formai okot is kifogásolt, például, hogy a Bizottság keresetében nem írta le részletesen a magyar szabályozás tartalmát. Ez nem igényel kommentárt.

Még egy érdekes momentuma van az ítéletnek: a kormány képviselői azzal védekeztek, hogy amióta kevesebb a határsértő (érdekes módon, erről se hallunk a kormányzati kommunikációban), nem alkalmazzák azt az előírást, hogy a határsértőket visszaküldik anélkül, hogy megvárhatnák menedékkérelmük elbírálását. A bírákat persze ez sem hatotta meg, a puszta gyakorlatot – amely bármikor módosítható – nem lehetett a törvénymódosítással egy kalap alá venni. 

Az együttműködés és szolidaritás hiánya abban is megmutatkozik a taláros testület szerint, hogy Magyarország gyakorlata a menekülteket a többi tagállam felé tereli, ezáltal azok többlet költségekkel szembesülnek – a magyar kormány mintegy potyautasként viselkedik. Ha megvizsgáljuk a nagyságrendeket, látjuk, hogy ez a többletköltség jelentős, és ez nyilván befolyásolta a bírság mértékét. Egy menekültügyi eljárás kb. tízezer euró költséget jelent, ehhez járul a fellebbezések, az idegenrendészet, a menekültstátuszt kapottak integrációja, a határőrizet többletköltsége és más költségek. A menekültügyre fordított költségeket elég nehéz megbecsülni, de az Európai Parlament kutatási szolgálata végzett vizsgálatokat, és milliárdos nagyságrendek jöttek ki abból is. Az Európai Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap maga mintegy tízmilliárd euróval gazdálkodik. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy a napi egymillió euró nem sok ahhoz képest, amennyit a magyar állam szomszédai rovására megspórol. Egy másik összehasonlítási alap a magyar GDP. Ennek a bírság összege 0,22 százaléka.

Az vitathatatlan, hogy az összeg nagy, talán az eddigi legnagyobb bírság (ehhez csak a lengyel államra szintén jogállamisági problémák miatt kivetett napi egymilliós és a Németország számára a műtrágyák használata miatt kért napi 850 ezer eurós összeg hasonlítható). Lengyelország viszont már kapott „csak” egymilliós, Csehország is szénbánya bezárásának elmulasztása miatt napi félmilliós bírságot, és a pár százezer eurós napi bírságok előfordulnak.

Az összegről még meg kell állapítani, hogy az két részből áll (megfelelően annak, hogy nem csak egy kérdésben szegült szembe a Fidesz-kormány Európával): 900 ezer euró a menedékkérelmek kezelése területén, százezer euró pedig a hazánkba belépett menekültek „visszakísérése” miatt jár.

Azt is rögzítették, hogy a Bizottság javaslatai nem köthetik a bíróságot a bírság megállapításában, hanem a bíróság dönt. A fentiek miatt pedig a bíróság olyan súlyosnak ítélte meg ítéletének szándékos és folyamatos semmibe vételét, hogy annak megváltoztatását kikényszeríteni és másokat a hasonló magatartástól elrettenteni csak ilyen összegű bírsággal lehet.

Szabó László (Brüsszel)