Hiller István: az oktatásról, a felsőoktatásról az ellenzéki pártok hasonlóan gondolkodnak

Millei Ilona 2021. január 22. 08:42 2021. jan. 22. 08:42

Semmilyen tapasztalat nincs arról, és semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy az állami fenntartásból, és az állami tulajdonból kikerülő, alapítványi kézbe adott egyetemeken az oktatás rugalmasabb, vagy magasabb színvonalú lesz. A Fidesz most mégis ezt a modellt erőlteti. Mivel fél a 2022-es választás eredményétől, a célja a jelenlegi kormány befolyásának megőrzése, de a modell egyben kísérlet a szellemi, az intellektuális tér egészének elfoglalására is. Hiller István, az MSZP választmányi elnöke szerint azonban ez nem fog sikerülni, mert az ellenzéki pártok – köztük az MSZP – képesek és akarnak kormányozni. Mivel mindaz, ami és ahogy az SZFE-n történt, pontosan azt szimbolizálja, amit az ellenzéki pártok rossznak tartanak és elleneznek, a volt oktatási és kulturális miniszter azt javasolja, hogy kormányváltás esetén alapítsák meg az új modern és szabad, állami fenntartású, a magyar színház- és filmművészet érdekét szolgáló egyetemet, amelynek garantált a szabadsága, a finanszírozása, a politikától való függetlensége.

– Ön szerint mi a legnagyobb baj az állami egyetemek alapítványi kézbe adásával?

– Semmilyen olyan tapasztalat nincs, aminek birtokában azt lehet mondani, hogy az állami fenntartásból, és az állami tulajdonból kikerülő egyetemeken az oktatás magasabb színvonalú lesz. Nem fogadom el azt a kormányzati állítást, miszerint azáltal, hogy a magyar állampolgárok közös tulajdonából többszáz milliárd forint értéknyi egyetemi ingatlant, és a fenntartói jogokat kiveszik, attól versenyképesebb, rugalmasabb és jobb színvonalú lesz a magyar felsőoktatás. A Fidesz-kormány több mint egy évtizede próbálkozik a magyar felsőoktatással, nem nagyon jutott egyről a kettőre, a színvonalat nemhogy emelni nem tudta, de megőrizni is csak éppen. Ebben a konkrét kérdésben azt mondta két évvel ezelőtt, hogy a Budapesti Corvinus Egyetem alapítványi fenntartásba adása az egy teszt, egy lakmuszpapír, amely kellő eligazítást, kellő tapasztalatot nyújt majd, hogy ez más magyar felsőoktatási intézmények számára elfogadható modell lesz-e. A szakma szerint három tanév kell ahhoz, hogy ez a tapasztalategyüttes összejöjjön. Ennyi idő nem telt el, most mégis a három vidéki tudományegyetemünknél erről szóló tárgyalások folynak. Azt gondolom, hogy ez a nagy sietség nem annak szól, hogy ezt hamar meg lehet csinálni, hanem annak, hogy közelít 2022, és a választás.

– Azt elképzelhetőnek tartja, hogy a kormányváltásig minden állami fenntartású egyetemet alapítványi kézbe adnak?

– Azt, hogy minden jelenleg állami fenntartású felsőoktatási intézményt, azt nem, de, hogy a vidéki Magyarországon nem feltétlenül alapítványi, de nem állami fenntartású lesz a magyar felsőoktatás, azt igen. Én ezt kimondottan rossz iránynak és rossz döntésnek látom.

– Mi lesz ennek a végeredménye? Megszűnik a vidéki felsőoktatás?

– Az állami fenntartású felsőoktatás vidéken vagy minimálisra csökkenhet, vagy megszűnhet. A három vidéki tudományegyetemünknek, a pécsinek, a debreceninek és a szegedinek több, mint hetvenezer hallgatója van, többszáz milliárd forintnyi állami értéket jelent az ingatlanegyüttes, és természetesen ott van az az óriási tudás, amely nem forintosítható. Ezt ilyen körülmények között, amilyenben vagyunk, egy évvel a választások előtt, kellő tapasztalatok hiányában, rossz döntésnek és felelőtlen iránynak látom.

– Ön azt mondta, hogy kormányváltás esetén egy új SZFE-t hoznak létre.

– Igen.

– De mi lenne a többi alapítványi kézbe került egyetem sorsa?

– Csak lépésről-lépésre. Az első lépés annak bemutatása a magyar választópolgároknak – akiktől egyébként éppen most vesznek el  többszáz milliárd forintnyi állami tulajdont –, hogy szakmai és alapvető kérdésekben a jelenleg még ellenzékben levő pártok – köztük az MSZP – kellő határozottsággal, állásponttal rendelkeznek, magyarul képesek és akarnak kormányozni. Először a felhatalmazást kell elnyerni. Ehhez – hogy mindenki számára világos legyen – az kell, hogy időben elmondjuk, mit akarunk és mihez kérjük a támogatást. A Színház- és Filmművészeti Egyetem esetében minden, ami az elmúlt időszakban történt, és mindaz, ahogy történt, pontosan szimbolizálja, jelképezi mindazt, amit mi ellenzünk, és amit rossznak tartunk. Jelenleg a magyar színház- és filmművészetnek nincs állami felsőoktatási intézménye. Nagy művészeink, színészek, rendezők, oktatók nem tudnak, nem szeretnének, vagy nem akarnak részt venni abban, ami létrejött az egyetem magánosításával, alapítványi kézbe való kiszervezésével. Ezért nekem, nekünk a ma még ellenzéki pártok számára van egy javaslatunk, készen állunk arra, hogy egy új, korszerű, szabad, államilag fenntartott színház- és filmművészeti egyetemet hozzunk létre. Garantáljuk ennek az egyetemnek a szabadságát és az autonómiáját. Garantáljuk azt, hogy a költségvetés finanszírozni fogja. Az oktatók és a hallgatók számára azt is garantáljuk, hogy az elvégzett munkát, amelyet a jelenlegi kuratórium fenyegetéssel, és tényleg kispályásnak mondható lépésekkel megkérdőjelez, az elvégzett órákat, a megszerzett krediteket, azt mi, az államilag finanszírozott egyetemen végzősök, és azok számára, akik erre az új, megalapítandó egyetemre kívánnak jelentkezni, be fogjuk számítani. Nem akarom, hogy félévek, évek vesszenek el az életükből, miközben tehetséges emberekről van szó.

– Mit szól ehhez a többi ellenzéki párt?

– Az ellenzék programalkotási folyamata tart. Megfelelő időben az ellenzék együttes, közös programja is – ahogy a pártelnökök ezt még decemberben kimondták és aláírták – nyilvánosságra kerül. Az oktatás egészéről, és ezen belül a felsőoktatásról, a már nyilvánosságra került vélemények alapján, azt mondhatom, hogy az ebben résztvevő pártok között jelentős különbségek nincsenek, hasonlóképpen, vagy ugyanúgy gondolkodunk. A színvonal és az autonómia számunkra a meghatározó és a legfontosabb.  Ez igaz mindenkire, a Jobbiktól az LMP-n keresztül a Demokratikus Koalícióig, a Párbeszédig vagy éppen az MSZP-ig.

– Azt üzente az SZFE hallgatóknak és az oktatóknak, hogy harcoljanak, bár tudja, hogy nem azért járnak oda, hanem mert tanulni és oktatni szeretnének, de őrizzék a lángot. Ezt üzenné a többi, az alapítványi fenntartás bevezetésével most küzdő egyetem hallgatóinak és diákjainak is?

– Annyiban különbséget kell tenni a két fél között, hogy az SZFE esetében egy befejeződött folyamatról van szó, hiszen a kuratórium megalakult, az alapítvány jogait átvette, és döntéseket hoz. Annyiban feltétlenül előnyösebb és jobb a vidéki tudományegyetemek helyzete, hogy ott tárgyalások folynak, és nem befejezett tény az alapítványi kézbevétel. Az SZFE esetében értelemszerűen meg kellett tenni ezt a lépést, mert az új vezetés láthatóan se tárgyalások, se szakmai tapasztalatok útján nem kívánta, hogy azok, akik egyébként ennek az egyetemnek a hazai és nemzetközi tekintélyét biztosították, jelen legyenek, és ellehetetlenítette a helyzetüket. Őszintén remélem, hogy a tudományegyetemek esetében nem így lesz. Azt azonban nagyon fontosnak tartom, hogy azok az oktatók, akiket kiszorítottak, vagy nem voltak hajlandók ebben a rendszerben vállalni az oktatást, és azok a hallgatók, akik valóban egy bátor és igazságos harcot folytattak, azok egy alkotóműhely keretében együtt maradjanak. Nagyon fontosnak tartom, hogy őrizzék is az oktatás folytonosságát. Kérem, hogy minden jegyet precízen iktassanak, minden tárgyat őrizzenek meg. A felsőoktatás történetének döntő többségében nem volt Neptun rendszer, és mégis voltak eredmények. Ennek a  közösségnek a megtartását fontosnak tartom, és ahogy módunk és lehetőségünk lesz rá, akkor az eredményeiket hivatalossá tesszük, a munkájukat elismerjük.

– Az, hogy alapítványokba adja a Fidesz a felsőoktatási intézményeket, egy dolog. De, az már másik, hogy miért teszi. Azért, mert így tudja a legjobban megerősíteni az ideológiai befolyását, hisz' nem mindegy, hogy ezeket az alapítványokat ki vezeti?

– Nagyon fontos a kérdésében megfogalmazott állítás. Először is tisztázzuk, nem önmagától attól jobb színvonalú egy egyetem, hogy állami vagy alapítványi fenntartású. Van jól működő állami, és gyengébben működő alapítványi, és fordítva. Nem ez az alapvető kérdés, hanem az, hogy ebben az esetben olyan alapítványokat és olyan kuratóriumokat hoztak létre, amelyekben a kormány – kimondottan a kormány – nevezte ki, kérte fel a kuratóriumi tagokat, majd egy meghatározott időn túl, ezek a kinevezett kuratóriumi tagok és maga a kuratórium önmaga dönt saját szervezetéről és saját tagságáról. Például, ha egy kurátor hosszabb időre külföldre megy, vagy úgy dönt, hogy nyugdíjba vonul, akkor nem az állam, hanem maga a kuratórium az, amelyik pótolja a személyét. Magyarul, én ezt sokkal inkább a jelenlegi kormány befolyásának megőrzésére tett kísérletként látom, semmint abbéli meggyőződésként, hogy a felsőoktatás színvonala emelkedjen. Ez része annak, amit a Fidesz 2018 óta tesz: a szellemi, az intellektuális tér egészének elfoglalási kísérlete, miután a politikai meg a gazdasági teret elfoglalta. Ez nem fog sikerülni! Ehhez azonban időben kell szólni, ezt el kell mondani, hogy azok, akik közvetlenül vagy közvetve érintettek, minél többen, időben tudjanak róla, és időben ki tudják alakítani megalapozott döntésüket, amivel a választáson támogatják az ellenzéket. Azért gondoljunk bele, a hallgatók, a családjuk, ismerőseik, ez több százezer, sőt, millió magyar állampolgárt jelent.

– Ön szerint homokra épít a Fidesz, amikor az ideológiáját alapítványokon keresztül próbálja az egyetemeken bebetonozni?

– Fél. A Fidesz 2022-től fél. A választási eredményektől fél. Ez a magyarázat és nem a szakmaiság meg a színvonal.