Holoda Attila: a magyar kormány „jótékonysága” arról szól, hogy másra hárítja a veszteséget

– A MOL-nak érdekében áll, hogy benzinhiányt idézzen elő?

– Az biztos, hogy nem áll érdekében. A MOL érdeke az, hogy piaci áron értékesítsen. Azt gondolom, hogy a kormány részéről azt várják el a MOL-tól, hogy álljon ki, és nyugtassa meg az embereket: „semmi gond, tudjuk kezelni, ez csak logisztikai probléma”. Ezzel együtt mégis csak egy vállalatról van szó, amelyik nem örül annak, hogy neki egy hatósági áron kell értékesíteni. Ráadásul vannak – elsősorban export területen – olyan ügyfelei, amelyeket nyilván ilyenkor elsődleges prioritással szolgál ki, és nem a magyarországi ellátás megoldása lesz a fő problémája. A MOL ugyanis azt kapta feladatul, hogy egész térséget lásson el üzemanyaggal, nem azt, hogy minden egyes benzinkutat mindig „fullra” töltsön fel. 

– Igen, csakhogy lényegében 2 ezer hazai kútnál mennyiségi korlátozások vannak, és legalább 500-700-ra becsült azoknak a hazai kutaknak a száma, ahol a hét néhány napján nem kapható benzin, gázolaj vagy egyik sem. 

– Ez így van, de ez már korábban is így volt. Csak most „plankolta fel” egy kicsit jobban a sajtó, mert most már általánosabb lett. Már korlátozás is volt korábban is a kis kutaknál. Hiszen azok a kutak, amelyek korábban nem a MOL-lal álltak szerződésben, csak az ársapka február 15-i meghosszabbítása után voltak kénytelenek a MOL-hoz menni. A többi nagykereskedő ugyanis kivonult az országból, mert nem hajlandó 480 forintos nagykereskedelmi áron adni a benzint és a dízelt. Innentől kezdve, a MOL bármennyire is szerette volna, ezt nem tudta hipp-hopp teljesíteni. Bár, arról sem vagyok meggyőződve, hogy olyan nagyon szerette volna, hiszen a 480 forinton neki is komoly a vesztesége. Ezzel együtt voltak már ilyen korlátozások. Én magam is találkoztam nagy benzinkutaknál, például a Shellnél is olyannal, hogy nagyon hamar kifogyott az alapüzemanyag. És akkor kiírták, hogy „bocsánat, nincs”. Voltak kis kutak is, ahol eleve 15-20 litert engedtek csak tankolni. Nekik egyébként az okozta a legnagyobb problémát, hogy nem lehetett korlátozni a mezőgazdasági gépeket. Azért vidéken, hogyha beáll egy traktor tankolni, az 5-600 liter üzemanyagot tankol. Elviszi tíz embernek az 50 literes készletét. Azért ez durva. Ebből következően, nyilván bajban vannak ők is, miközben folyamatosan leadják az igényüket a MOL-nak, az körülbelül 60-65 százalékokat igazol vissza, nem tudja teljesíteni a teljes mennyiséget. 

– Szóval, akkor csak rosszindulatú feltételezés, hogy a sok hivatalos magyarázat ellenére, valójában azért akadozik az üzemanyag-ellátás, mert az iparágnak a 480-as ársapka miatt egyszerűen nem éri meg az értékesítés?

– Ez szerintem egyáltalán nem rosszindulatú feltételezés, azt gondolom, hogy van ilyen. Azt szokták mondani, hogy az energetikai vállalatok például nagyon sok pénzt fordítanak környezetvédelemre, de azért arra törekszenek arra, hogy ne ők legyenek a legzöldebbek. Ez biztos. Ebben ugyanez a helyzet. Én egyébként azt mondom, hogy a MOL, vagy a részvényesi érdekek szempontjából, még meg is érthető. Leginkább arra törekszik, hogy ne azokat szolgálja ki piaci ár alatt, akiket ki kell szolgálnia, hanem elsősorban azokat, akik megfizetik a piaci árat. Például a külföldi ügyfeleit. Így aztán, amikor meg kell harapnia az egyik vagy a másik ujját, akkor el tudja dönteni, hogy melyiket harapja.

– Pénz beszél…?

– Így van. Melyikünk nem ezt tenné az ő helyében? Én értem, hogy a MOL-t a legegyszerűbb kárhoztatni, de hát én sem örülnék annak, ha valaki folyamatosan arra kényszerítene engem, hogy veszteségesen működjem. Mert azért lássuk be, a magyar kormánynak az összes eddigi „jótékony” intézkedése arról szólt, hogy a veszteséget áthárította valaki másra. Ők még soha semmilyen veszteséget nem voltak hajlandóak elviselni. Csak gondoljunk bele, a lengyelek például azt mondták: „jó, akkor holnaptól 0 az áfa a benzinen”. Ez intézkedés. A mienk nem.