Horthy szobor a Parlamentben?
Sokan nagyon felháborítónak tartják, hogy a Mi Hazánk szobrot avat Horthy Miklós emlékére a Parlamentben. Pedig nem is az a legnagyobb baj Orbániában, hogy egy újfasiszta párt az egykori kormányzót magasztalja. Ennél ugyanis sokkal nagyobb botrány, hogy a mai kormánypárt és vezetője ugyanezt csinálja. Szálasi szobor is lesz?
Már évekkel ezelőtt megírtam, hogy Orbán Viktor az egyik legnagyobb hazaárulót magasztalja. Szerintem ugyanis Horthy nem hős, hanem ennek pont az ellenkezője. Mivel az ismétlés a tudás anyja, felidézem, amit akkor írtam, ezt talán még a fideszesek is megértik...
Horthyék döntései és balvégzetű tevékenységük megtizedelték az akkori Magyarország lakosságát. A megtizedelést tessék szó szerint érteni, a lakosság egytizede belehalt a kataklizmába. A tatárjárás és a török hódoltság óta nem érte ekkora vérveszteség a nemzetet.
Nem csak a mostanában Horthyval kapcsolatban szinte kizárólag emlegetett holokausztra kell gondolni, hanem a Don-kanyarban történt katasztrófára és a többi háborús veszteségre is. Persze, Horthy éltetői arra hivatkoznak, hogy a háborúról nem ő tehet, de a valóság az, hogy magára vállalta a hadba lépés felelősségét.
Magyarország hadat üzent a fél világnak, az Egyesült Államoknak, a brit birodalomnak és a Szovjetuniónak. Ha a következmények nem lennének olyan tragikusak, ezen csak röhögni lehetne: nem láttak még az urak világtérképet? Ezzel sikerült meglepni még Hitlert is, aki akkor nem kérte Magyarország bekapcsolódását a háborúba. Nem kétséges, később nem lehetett volna elkerülni a háborút, akár egy megszállás következtében, de ez csak jóval később következett volna be és akkor valóban a külső körülményekre, nem pedig a magyar vezetésre hárult volna minden felelősség. Mást ne mondjak, a Szovjetunió később megszállta az országot és ez súlyos következményekkel járt, de nem szabad elfelejteni azt sem, hogy nem a Szovjetunió támadta meg Magyarországot 1941-ben, hanem pont fordítva.
Azzal, hogy Horthy önként és dalolva, idő előtt bekapcsolódott a háborúba, magára vállalta a felelősséget az ezzel járó veszteségekért. A mentegetők azzal is elő szoktak hozakodni, hogy a deportálások a német megszállás következményei. Ez egyszerűen nem igaz, a magyar hatóságok közreműködése nélkül ezt nem lehetett volna véghez vinni, a „munka” zömét éppenséggel a magyar csendőrség végezte. A zsidókat megkülönböztető első törvények sem 1944-ben születtek, a Horthy-rendszer sajnálatos módon, úttörő volt ebben.
Az antiszemita trollok kedvéért írom csak ide, a deportálások igenis a nemzetet tizedelték. És nem csak azért, mert magyar állampolgárokról volt szó, hanem azért is, mert a deportáltak jó része még az ő fogalmaik szerint is magyar volt (csak éppen szakszervezeti vagy ellenzéki aktivista, netán zsidónak minősített, ám magát magyarnak tudó honfitársunk). Abba pedig belegondoltak-e, milyen szerepük volt a deportálásoknak az észak-erdélyi városok elrománosodásában, a magyarság arányának drámai csökkenésében?
Ezzel el is értünk a másik főbűnhöz: a Hitlerrel való szövetkezés, a meggondolatlan hadba lépés lehetetlenné tette a trianoni határok etnikai alapon történő korrekcióját a háború után. Pedig a szovjetek meg is üzenték Horthynak: ha nem lép be ellenük a háborúba, a végén támogatni fogják a határok újragondolását. Ezt az ajánlatot Horthy figyelmen kívül hagyta és csatlakozott a szovjetek elleni támadáshoz. Súlyos árat kellett aztán a háborút lezáró békekötéskor fizetni ezért, Trianonból semmit sem lehetett visszacsinálni, sőt, Pozsony közelében még néhány falut is át kellett engedni. Ez nem zavarja a Horthyt dicsérő, ám magát nagyon nemzetinek tituláló pártokat?
