„Hozott tolmácsból” nem kér a bíróság
Legutóbb a dunai balesetet okozó ukrán hajóskapitány büntető ügyében kellett elnapolni a tárgyalást, mert a bíró elégedetlen volt az egyik dél-koreai tolmács nyelvtudásával. A bíró azt tapasztalta, hogy az illető nem ismeri a bírósági eljárást és nem tudja lefordítani a szaknyelvet sem. Korábban – az emlékezetes röszkei, 2015. szeptember 16-i határ menti zavargást követő büntetőperben – a hatod rendű vádlott arab nyelven írt beadványáról a tolmács olyan „hivatalos” fordítást készített, amely teli volt tartalmi hozzáköltéssel, ráadásul következetesen rosszabb színben tüntette fel a vádlottat, mint az eredeti szövegből következett volna. Kirívó esetekről van csupán szó, vagy mélyebb a probléma?
A bírósági tolmácsolás gyakorlatának világszerte komoly nemzetközi szakirodalma van. Dr. Horváth Ildikó, az ELTE docense, a Bírósági tolmácsolás című kötetében kifejti: ahány ország, annyiféle a gyakorlat. Van, ahol egyszerűen bírósági vagy tárgyalótermi, esetleg közösségi tolmácsolásról beszélnek, másutt idesorolják a gyakorlatban a különféle hivataloknál történő fordítást is. Az angol bírósági gyakorlatban a jogi jellegű tolmácsolás fogalomkörébe az összes, jogi kontextusban zajló tolmácsolás belefér, de a tárgyalóteremben zajló tolmácsolást ott is megkülönböztetetten kezelik. A bíró előtt megjelenő tolmácstól a legtöbb országban egészen más felkészültséget, speciálisabb nyelvismeretet kívánnak meg, mint akár a nemzetközi konferenciákon alkalmazott szinkron tolmácsoktól, vagy a többnyelvű idegenvezetőktől.
Juhász Irén ma idegenvezetőként dolgozik, de néhány éve, többnyelvű tolmácsként, egy bírósági ügyben kérték fel tolmácsolni. „Akkor magam is kudarcot vallottam” – ismeri be, és hozzáteszi: szembesült azzal, hogy a bírósági tolmácsok esetében nem mindig elegendő az úgynevezett „kétnyelvűség”. Elmondta, a többnyelvű tolmácsoknak van egy első, aktív nyelvük, ez általában az anyanyelvük, amelyről – és amelyre – a legkönnyebben tudnak közvetíteni, de elvárható, hogy legyen úgynevezett „B-nyelvük” is, amelyen szintén majdnem anyanyelvi szinten beszélnek. A tárgyalóteremben azok a jó tolmácsok, akik magabiztosan tudják használni mindkét aktív „nyelvüket”. De bizonyos esetekben ez sem elég. „Kiderült, hogy egy olyan ügyben rendeltek ki, amikor egy harmadik, általam csak passzívan ismert nyelv ismeretére is szükség lett volna. És akkor bajba kerültem, csődöt vallottam” – vallja be.
„Gyakran komoly fizikai munka vár a tárgyalóteremben a tolmácsokra – mondja egy bírósági titkár. – Az idegen nyelvű fél mellett állva vagy ülve, nem egyszer szünet nélkül, akár több órán át kénytelen a tolmács minél pontosabban lefordítani ügyfelének a jogi szaknyelven elhangzó kifejezéseket. Bocsánatos bűn, ha a végére elfárad ő is.”
Napjainkban még a viszonylag kisebb súlyú, polgári eljárásokban sem megengedett, hogy a peres felek valamelyike a maga választotta tolmáccsal álljon a bíró elé, mondván, hogy az illető nyelvtudásában megbízik. Korábban ezt nem vették ennyire szigorúan, állítja egy nyugalmazott polgári peres bíró. Ezekben az eljárásokban viszonylag ritkán kellett tolmácsolást igénybe vennie, de ha mégis, akkor a periratok fordítására az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodát (OFFI) rendelte ki, végzéssel tőlük kért tolmácsot is a tárgyalásra. Mint mondja, annak idején ez a bíró hatáskörébe tartozott. „Polgári eljárásokban a tolmácstól nem vártam el, hogy jártas legyen az adott nyelv jogi kifejezéseinek ismeretében” – folytatja a bírónő és hozzáteszi: az eljárási rend akkoriban azt sem zárta ki, hogy ha a bíró maga is beszélte az adott nyelvet, akár kiválthassa a hivatalos tolmácsolást is.
A szerkesztőség által megkérdezett valamennyi ügyvéd találkozott már napi munkájában olyan esettel, amikor az adott bírósági ügyet hosszabb-rövidebb időre fel kellett függeszteni, mert a kirendelt tolmács nyelvtudása félreértésekre adott alkalmat. „A hozott tolmácsot a hazai jogrendszer mégsem engedélyezi a bírósági eljárásoknál, ennek méltányolható okai vannak – mondja egy büntetőügyekre szakosodott ügyvéd. – A tolmácsnak ugyanolyan pártatlannak kell lennie a bírósági eljárásban, mint mondjuk a felkért szakértőknek.”
Ki dönti el, hogy az adott ügyben ki legyen a közreműködő tolmács? Az ügyvéd tapasztalatai szerint a nyomozást végző hatóságnak a tolmácsok körében is megvoltak a „bejáratott neveik”, ahogyan korábban a kirendelt védő személyéről is akár a vizsgálatot folytató rendőrtiszt dönthetett. Ma már az Ügyvédi Kamaránál a kirendelési névsorban szereplő ügyvédek közül egy számítógép véletlenszerűen választja ki, melyik iroda, vagy személy szerint melyik ügyvéd kapjon kirendelést a vádlott mellé.
Két évvel ezelőtt Puklus Márta, az ELTE Bölcsészettudományi Karán nyújtotta be azt a doktori disszertációt, amelyben a bírósági tolmácsolás nyelvi és nyelven kívüli tényezőit, a bírói elvárásokat és a tolmács szerepét vizsgálta. A dolgozatában többek között kifejtette, a magyarországi tárgyalótermekben leginkább úgynevezett összekötő tolmácsolás folyik, amikor a tolmács a bíró által feltett kérdéseket és az idegen nyelvű fél válaszait „párbeszédként” közvetíti. „Előfordulhat, hogy a jó tolmácsnak „blattolnia” kell – fejti ki dolgozatában a doktorandusz. – Az iratok ismertetésekor, a perbeszédek elhangzásakor a jó tolmács képes a logikai összefüggéseket gyorsan átlátni és követni, de a tárgyalóteremben a helyben átadott iratot, végzést, jogszabályt, vagy idegen nyelvű levelet azonnal át kell tudni ültetnie egyik nyelvről a másikra”.
A megkérdezett szakemberek valamennyien azt mondták: az, hogy a tárgyalótermekbe kirendelt tolmácsok alkalmasak-e a feladatok ellátásra vagy sem, Magyarországon sokban függ az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodától (OFFI). Somogyi Ildikó, az iroda illetékes munkatársa azt kérte, írásban juttassuk el neki a kérdéseinket, amelyekre írásban fog válaszolni. Arra szerettünk volna választ kapni, mi az OFFI szerepe a tolmácsok kiválasztásában, hogyan ellenőrzik (vizsgáztatják?) a bírósági munkára javasolt tolmácsokat? Milyen nyelvek a legkeresettebbek és melyekből van a legnagyobb hiány? Tudnak-e adott esetben nyelvjárások szerint válogatni, főleg a távol-keleti vagy a közel-keleti nyelvek esetében? Kérdéseinkre azonban a megígért határidő után sem kaptunk választ. Sajnáljuk.
