Idősek Világnapja

Dr. Dávid Ferenc       2020. szeptember 30. 19:14 2020. szept. 30. 19:14

(2020. január 2.) Rétvári Bence közölte, hogy a 2020-as költségvetésben 2,8 százalékos inflációval számoltak, ezért januártól ennyivel magasabb ellátást kapnak az idősek.(…) Azt tűzték ki célul, hogy a nyugdíjak megőrizzék az értéküket, kövessék az inflációt. (…) A kormánynak 2010 óta kiemelten fontos, hogy minden módon kifejezze megbecsülését az idősek iránt, nem csupán szimbolikusan, de anyagi eszközökkel is. (MTI)

2020. szeptember 30. A komor, szeles és felhős szerda délután jutott eszembe, hogy egy nappal az idősek világnapja előtt csak pötyögnöm kell néhány sort a klaviatúrán, hiszen Magyarország lakosságának, több mint 25 százaléka – sajnos én is – a 60 év felettiek táborába tartozik. Öregnek ugyan nem érzem magam, de az biztos, hogy már nem a junior csapatban „focizok”. Az idősödés a 60. életévben kezdődik, az időskort 75 éves kortól szokták számítani. Az ENSZ közgyűlése 1991-ben fogadta el október 1-jét „Az idősek világnapja”- ként, hivatalos megemlékezésként is „jeles nap”. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) szerint 2000 és 2050 között a világ 60 év feletti népességének aránya 11-ről 22 százalékra, lélekszámuk 605 millióról 2 milliárdra nő. Az emelkedés az alacsony és közepes jövedelmű országokban lesz a legdrámaibb, 2050-re az idősek 80 százaléka ezekben az országokban fog élni.

A cirkalmas bevezetés után, evezzünk hazai vizekre. Írásom végén majd én is szép szavakkal fogom köszönteni nyugdíjas honfitársaimat, de előtte – emelkedett hangvételű mondatok helyett – rátérek a „matériára”, azaz a nyugdíjra. Szóval, aki segíteni akar a 2,7 milliós – nyugdíjban vagy nyugdíjszerű ellátásban részesülő társadalmi csoporton – annak jó szívvel adok ötleteket. Nem, nem kezdek bele a „vegyes indexálás” kérdéskörébe, és nem értekezem egy koherens, alapjaiban új nyugdíjrendszer bevezetésének igényéről. A Fidesz-KDNP rezsim ettől idegenkedik, szerintem nem is érdemes győzködni őket, hogy értékrendjükön és szisztémájukon változtassanak. Olyan dologgal állok elő, ami a jelenlegi – torz és igazságtalan – nyugdíjrendszerben is gond nélkül érvényesíthető.
 

  • A tárgyévi nyugdíjkorrekció kifizetésére ne novemberben kerüljön sor, azaz a tervezettnél magasabb infláción sokat vesztő nyugdíjasok ne hitelezzék tíz (!) hónapig a magyar államot. Próbáljanak áttérni egy másfajta korrekciós szisztémára, úgy, hogy ne a munkától visszavonult emberek legyenek a vesztesek. Ez a kérés krízis helyzetben pláne indokolt, és semmi nem gátolja, hogy törvényi felhatalmazás alapján, minden év július 1-jén készítsék el az „inflációs egyenleget”. Még ebben az elszámolásban is az államháztartás a nyertes és ebben az esetben sem járnak jól a nyugdíjasok.
     
  • A tizenharmadik havi nyugdíj, illetve annak részletei az átlagnyugdíjhoz kötődjenek, ami most Magyarországon kb. 140.000,-- Ft/hó. Ennyit, illetve ennek időarányos részletét kapja egységesen valamennyi 2,7 millió időskorú. Közgazdasági szempontból lehet vitatkozni a javaslatomon, de a társadalmi igazságosság szempontjából abszolút védhető az álláspontom. Gondoljunk bele: a 800 ezres nyugdíjas jövő februárban 200 ezret kap, míg a 120 ezres nyugdíjas 30 ezer forintot!
     
  • A jelenlegi rezsim nagyon szeret utalványokat osztogatni, (amit én nagyon nem kedvelek). Nyilvánvalóan azért, mert sem a „Bözsi” (Erzsébet utalvány), sem a „Rezső” (rezsiutalvány) nem épül be a nyugdíjakba, és így nem képezi az emelés alapját. Ha karácsony táján véletlenül eszükbe jutna az „utalványosztogatás” (bár jövőre nincs semmilyen választás), akkor nagyon körültekintően mérjék fel, hogy kiket vonnak be a javadalmazási körbe, azaz rászorultsági alapon adják a tiketteket. 300 ezer Ft/hó nyugdíj fölött még politikai szempontból sem érdemes 10 ezer forintos tikettekkel kábítani.
     

Nem álltam elő világmegváltó ötletekkel, csak olyan eljárásokat ajánlottam, amik a mostani szisztéma keretein belül is egyszerűen megvalósíthatók.

Azt is leírom most, hogy mire nem vágyom. Nem szeretném hallani a miniszterelnök (Orbán V.), a kancellária miniszter (Gulyás G.) és Rétvári államtitkár hozzánk intézett szózatát, amelyben negédesen és őszintétlenül elmormolják, hogy mennyire tisztelik a fehérhajúak csapatát. Nem kell a púder, nem kell az üres rizsa: pontosan tudjuk, hogy kizárólag „kifutó szériaként” tekintenek ránk. Ezt bizonyítja, hogy a lassan már vágtató infláció közepette, egy huncut fillérrel sem segítettek a 60 feletti generáción. Szóval nem kell a süketelés, mert az igen bosszantó. De, hogy szépen fejezzem be írásomat, Kosztolányi Dezsőt hívom segítségül, hátha az ő sorai eljutnak a nyugdíjasokkal ridegen bánó kormányzati emberek füléhez, szívéhez.

INTÉS AZ ÖREGEBBEK TISZTELETÉRE

Bizony hajoljatok meg az öregebbek előtt,
akár utcaseprők, akár miniszterek.
Nem oly tiszteletet prédikálok én tinektek,
mint a papok s az iskolai olvasókönyvek.
De vegyétek számba, mily nehezen mentitek át ti is
évek veszedelmén törékeny szívverésteket
ezen az embernek ellenséges földgolyón
s ők, kik negyven, ötven, hatvan évet éltek,
hány téli reggelen, hány tüdőgyulladáson
gázoltak át, hány folyó mellett haladtak el éjjel
s hány gépkocsitól ugrottak el az utcasarkokon,
míg váratlanul elétek állanak, időtől koszorúzva,
mint a csodák, mint akik háborúból jönnek,
egyenesen, mint a zászlórúdak s egyszerre kibontják,
hogy ámuljatok, vihar-csapott, de visszahozott életüknek
méltóságosan lebegő, békét hirdető, diadalmi lobogóját.

Valahogy így képzelem a megemlékezést, nagyurak!