Így csapolták meg a Szerencsejáték Zrt.-t a politikai kapcsolatokkal rendelkezők

Milliárdok jutottak politikai kapcsolatokkal rendelkező szervezeteknek

A Szerencsejáték Zrt. kiemelt jelentőségű állami vállalat, amely több százmilliárd forintos árbevétellel és ötvenmilliárd forintot meghaladó eredménnyel működik. Pősze Lajos szerint a társaság évente több milliárd forintot fordított szponzorációra, amivel önmagában nem lenne probléma, ha a támogatások szakmai és átlátható szempontok alapján jutnának el a kedvezményezettekhez. Az elmúlt években azonban szerinte a rendszer egyre inkább politikai kifizetőhellyé alakult.

A volt vezérigazgató úgy fogalmazott, hogy olyan zenekarokat, családi és baráti körökhöz kötődő szervezeteket, valamint polgári körökhöz kapcsolódó alapítványokat is támogattak, amelyek piaci alapon nem feltétlenül tudtak volna megélni. Különösen kifogásolhatónak nevezte, hogy a legnagyobb támogatást, összesen 3,5 milliárd forintot a Turisztikai Szövetség Alapítványa kapta, amelynek – mint a műsorban elhangzott – Orbán Ráhel a bábája.

A beszélgetésben az is szóba került, hogy a turizmus támogatására 300 millió forint jutott. Németh Péter arra kérdezett rá, miként történhetnek az ilyen kifizetések, és vajon közvetlenül a miniszterelnök családjától érkeznek-e az igények.

Közvetítőkön keresztül érkeznek a politikai kérések

Pősze Lajos szerint az állami tulajdonú vállalatok szponzorációs tevékenységét a világ számos országában megpróbálják politikai nyomás alá helyezni, de ennek vannak határai. A legtöbb helyen a szerencsejáték-társaságok támogatásai elsősorban jótékonysági és karitatív célokat szolgálnak. Magyarországon viszont szerinte az utóbbi években jelentősen eltolódtak az arányok.

A volt vezérigazgató arról is beszélt, hogyan működhet a gyakorlatban a politikai befolyásolás. Amikor valaki ilyen vállalat vezetői pozíciójába kerül, előbb-utóbb megjelennek a politikai megkeresések. Ezek nem feltétlenül közvetlenül a politikai vezetőktől érkeznek: közvetítők, futárok, telefonhívások vagy levelek útján jutnak el a cégvezetéshez az elvárások. Pősze szerint a közvetett megkeresések a jellemzőek, és a támogatási döntések így kerülhetnek politikai befolyás alá.

Hangsúlyozta, hogy nem kizárólag a Szerencsejáték Zrt.-nél alakult ki ez a gyakorlat. Más nagy állami vállalatoknál, például a villamosipari társaságoknál is jelentős, akár százmilliós vagy milliárdos támogatásokról lehetett hallani, amelyeknek a célja nehezen volt megindokolható.

Nem volt rendkívüli a négy egyidejű telitalálat

A beszélgetés másik témája a választások előtt történt különösnek tűnő esemény volt: négy jelentős fogadási játékban is elvitték a főnyereményt. Az eset után felmerült a gyanú, hogy a nyereményeket esetleg megrendezhették, és azok valamilyen kiválasztott körhöz kerülhettek.

Pősze Lajos ugyanakkor matematikai szempontból igyekezett tisztázni a történteket. Mint mondta, elvileg minden olyan folyamat manipulálható, amelyben emberek működnek közre, de a négy játék egyidejű telitalálata önmagában nem olyan rendkívüli, mint amilyennek elsőre látszik. Átlagos játékhetek és átlagos szelvényszám mellett körülbelül egy a 750-hez az esélye annak, hogy mind a négy játékban egyszerre legyen főnyeremény. Ez nagyjából 16–18 évente bekövetkező eseményt jelent.

Halmozódási időszakban azonban jelentősen megnő a szelvények száma, így az esély is változik: ilyenkor már körülbelül egy a 350-hez a valószínűsége a négy együttes főnyereménynek, ami hat-hét évente előfordulhat. A volt vezérigazgató tehát nem tartotta megalapozottnak, hogy pusztán az egyidejű nyereményekből manipulációra következtessen. Németh Péter a beszélgetés végén ironikusan még egy párhuzamot is vont: szerinte annak is rendkívül kicsi az esélye, hogy egy néhány perces, vitatott hangfelvétel megdöntsön egy tizenhat éves rendszert.