Ihász Sándor: Polt Péter megfogható – de csak jogállami eszközökkel
Nemcsak a volt legfőbb ügyész, hanem az ügyészség teljes vezetői struktúrájának működését is át kell vizsgálni ahhoz, hogy valódi megtisztulás következzen be – erről beszélt a KlikkTV Mélyvíz című műsorában Ihász Sándor volt fővárosi főügyész. Szerinte a rendszerszintű korrupció gyanúját évek óta számos jel jelezte, az elszámoltatásnak azonban kizárólag a jogállami keretek szigorú betartásával szabad megtörténnie.
Nem csak Polt Péter felelősségét kell vizsgálni
Ihász Sándor szerint Polt Péter esetleges felelősségéről csak alapos vizsgálat után lehet érdemben beszélni, ugyanakkor úgy fogalmazott: ha valakit „furdal a lelkiismeret”, azt ő maga tudja a legjobban. A volt fővárosi főügyész emlékeztetett arra, hogy az elmúlt évek jogállamisági jelentései rendre rendszerszintű korrupcióról szóltak Magyarországon, különösen a közbeszerzések és az uniós támogatások felhasználása kapcsán.
Úgy vélte, a közvélemény számára is nyilvánvalóvá vált, hogy számos korrupciógyanús ügyben vagy egyáltalán nem indult nyomozás, vagy az eljárások formálissá váltak, a feljelentéseket érdemi vizsgálat nélkül utasították el. Szerinte ezek a jelenségek együtt már olyan képet rajzolnak ki, amely indokolttá teszi a teljes ügyészségi működés felülvizsgálatát.
A volt főügyész hangsúlyozta, hogy egy hierarchikusan működő szervezetben nem lehet kizárólag a legfőbb ügyész személyére szűkíteni a felelősséget. Ahogy fogalmazott, egy zenekar sem kizárólag a karmesteren múlik, ezért a legfőbb ügyész közvetlen munkatársainak, helyetteseinek, főügyészeinek és főosztályvezetőinek szerepét is vizsgálni kell. Szerinte csak így lehet valóban „tiszta lapot nyitni”, és biztosítani, hogy a jövőben szakmai, törvényes és átlátható módon működjön az ügyészség.
Reformra van szükség, nem bosszúra
Ihász Sándor többször is kiemelte, hogy az elszámoltatás nem lehet politikai bosszú. Úgy fogalmazott, kizárólag jogállami keretek között, részletes tényfeltárás után szabad bárkit felelősségre vonni. Szerinte éppen ez különböztetné meg az új rendszert attól a működéstől, amelyet sokan bíráltak az elmúlt másfél évtizedben.
A volt főügyész szerint a jelenlegi ügyészségi struktúra önmagában is elavult. Ezt egy felújításra váró házhoz hasonlította, amelyet már nem elég javítgatni, hanem lényegében újra kell építeni. Úgy véli, a személyi állományt is tételesen át kell világítani, és csak azok maradhatnak pozícióban, akik szakmailag és etikailag is megfelelnek az elvárásoknak.
Külön kitért Nagy Gábor Bálint jelenlegi legfőbb ügyész helyzetére is. Elmondása szerint a hivatalvesztés jogi lehetősége három esetre épül, ezek közül pedig szerinte elsősorban a méltatlanság kérdése vethet fel komoly jogi vitákat. Ez ugyanakkor rendkívül tág fogalom, amelynek tartalmát egy részletes vizsgálatnak kell megtöltenie. Ha bebizonyosodik, hogy valaki politikai elfogultsággal, szelektíven vagy a törvény előtti egyenlőséget megsértve vezette az ügyészséget, az szerinte megalapozhatja a méltatlanság kimondását.
Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy az ideiglenes köztársasági elnök szerepét illetően érdemes megfontolni a politikai eleganciát. Bár jogilag semmi nem akadályozza, hogy ő kezdeményezze a legfőbb ügyész hivatalvesztését, szerinte szerencsésebb lenne megvárni a végleges államfő megválasztását, ha erre már hónapokat vártak.
A jogállami elszámoltatás hitelessége a tét
Ihász Sándor szerint az emberek természetes elvárása, hogy a korrupciós ügyek felelősei feleljenek tetteikért, ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy a büntetőeljárásokat nem lehet politikai nyomás alatt felgyorsítani. Hasonlatként azt mondta: egy sikeres műtét után sem lehet siettetni a gyógyulást, mert az végül visszaüthet.
Úgy látja, az elmúlt hónapokban túl lassan indultak el a szükséges vizsgálatok. Már most ott kellene tartani, hogy a tényfeltárás folyamatban legyen, a bizonyítékokat rendszerezetten gyűjtsék össze, és ezek alapján épüljenek fel az eljárások. Hangsúlyozta, hogy mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, ugyanakkor ez nem akadálya annak, hogy a bizonyított felelősséget később következetesen érvényesítsék.
A volt főügyész szerint a siker kulcsa az lesz, hogy a rendőrség, a NAV, az ügyészség és a bíróság összehangoltan dolgozzon. Ezzel összefüggésben kérdéseket vetett fel az új vagyonvisszaszerzési hivatal működésével kapcsolatban is, mivel szerinte világosan rendezni kell a hatásköröket, az adatkezelést és az operatív eszközök alkalmazását ahhoz, hogy az új rendszer valóban eredményes legyen.
Beszélt arról is, hogy a közvélemény számára évek óta láthatók voltak azok a beruházások és projektek, amelyek szerinte a korrupció gyanúját erősítették. Ezeket példaként említve úgy fogalmazott, hogy „vasútvonal vasút nélkül” vagy „Paks Paks nélkül” típusú ügyek sora mutatja, hogy nem egyszeri hibákról, hanem visszatérő jelenségekről beszélünk.
Ihász Sándor szerint az elszámoltatás valódi célja nem pusztán az, hogy egyes személyeket leváltsanak vagy megbüntessenek, hanem hogy olyan ügyészségi rendszer jöjjön létre, amely hosszú távon képes garantálni a törvényességet, a politikai semlegességet és a közbizalom helyreállítását. Ehhez szerinte következetes, bizonyítékokra épülő vizsgálatokra, mélyreható szervezeti reformokra és türelmes, jogállami eljárásokra lesz szükség.
