Osztie ámokfutása sokat árt a katolikus egyháznak
Osztie Zoltán közéleti megszólalásairól és az egyházi vezetés felelősségéről közölt véleménycikket a Népszava. Az írás szerint a pap már nemcsak politikai szereplőket, hanem saját egyházi elöljáróit is bírálja.
A publicisztika felidézi, hogy Osztie Zoltán a Sándor-palota előtti Stop Önkény! rendezvényen háttérhatalomról, a BlackRockról, fasiszta és kommunista terrorról beszélt, Magyar Péter megtéréséért imádkozott, a miniszterelnököt pedig a sátán eszközének nevezte. A cikk szerint Osztie később a hazaárulás fogalmát is elővette.
A Népszava írása úgy értékeli, hogy Osztie nem általános erkölcsi elveket alkalmaz következetesen, hanem politikai oldalt választ. A cikk emlékeztet arra is, hogy a pap Orbán Viktorért évről évre hálaadó misét tart, magát a Fidesz–KDNP szövetségesének nevezte, miközben a jelenlegi kormányfőt hazaárulónak és démoni erők eszközének minősítette.
Az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye korábban jelezte, hogy Osztie a Stop Önkény! rendezvényen nem egyházi megbízásból és nem engedéllyel szerepelt. A forrás szerint Süllei László általános helynök arra figyelmeztette a papokat, hogy küldetésük nem a politikai szerepvállalás, hanem az evangélium hirdetése és a közösségek szolgálata.
A Népszava szerint Osztie válasza lényegében az volt, hogy ezt gyávaságnak tartja. A cikk hangsúlyozza: a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ebben az ügyben nem fegyelmi főhatóság, mert Osztie az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye papja, így a közvetlen felelősség az ordináriusé.
Az írás a kánonjogra is hivatkozik, amely a publicisztika szerint alapot adhatna az egyházi fellépésre: a papnak a békét és az igazságon alapuló egyetértést kell szolgálnia, pártpolitikai részvételt pedig csak kivételes egyházi megítélés alapján vállalhat. A szerző értékelése szerint az, ha valaki egy demokratikusan megválasztott kormány vezetőjét hazaárulónak és sátáni eszköznek nevezi, nem a kiengesztelődést építi.
A cikk párhuzamként felidézi Hodász András ügyét is, hangsúlyozva, hogy más természetű esetről volt szó: Hodász saját kérésére került ki a papi szolgálatból, később pedig maga beszélt arról, hogyan sodródott ki az egyházi intézményrendszerből. A Népszava szerint mégis feltűnő a kontraszt, mert Osztie esetében egyelőre inkább óvatos elhatárolódás látható.
A publicisztika külföldi példákat is említ. Lengyelországban Jacek Międlar papot szélsőséges nacionalista és idegengyűlölő fellépései után rendje eltiltotta a nyilvános szerepléstől, rendezvények szervezésétől és médiaszerepléstől. Henryk Jankowski, a Szolidaritás egykori ismert papja antiszemita kijelentései miatt egy ideig nem mondhatott prédikációt, később pedig plébánosi tisztségéből is felmentették.
A Népszava szerzője szerint Osztie esetében a puszta elhatárolódás kevés lehet. Az írás lehetséges intézkedésként ideiglenes szilenciumot, a politikai rendezvényektől és médiamegjelenésektől való eltiltást, valamint a belvárosi plébánosi tisztségből való felmentést említi, de ezeket a cikk véleményként, nem megtörtént döntésként fogalmazza meg.
A publicisztika végkövetkeztetése szerint az egyházi vezetésnek nem Osztie politikai véleményét kellene elnémítania, hanem azt kellene megakadályoznia, hogy papi tekintélyét pártpolitikai célokra használja. A cikk azzal zárul: Osztie már a püspököket is gyávasággal vádolja.
