Ihász Sándor: „rázni kellene a vészcsengőt” 

Dobrev Klára azzal vádolta meg Sulyok Tamás köztársasági elnököt, hogy 2002-ben tevékenyen részt vett magyar földek külföldi kézbe való átjátszásába.

Jogászok szerint az ügy elévült, de „az elévülés egy büntethetőséget megszüntető ok, azt jelenti, hogy az időmúlás miatt nem vonható valaki felelősségre, attól azonban még a cselekményt elkövethette tényszerűen” – idézte a törvényt Ihász Sándor. Nem az elévülés a lényeg, hanem, hogy egy ilyen ügy szóba került a köztársasági elnökkel összefüggésben, ami nem szakmai, sokkal inkább erkölcsi kérdés – tette hozzá.

A DK-nak, az ellenzéknek nem szoros jogi aspektusban kell vizsgálni, hogy Sulyok Tamás annak idején elkövetett-e jogellenes cselekményt, itt a köztársasági elnök erkölcsi, emberi felelősségéről, a posztra való alkalmasságáról van szó. Ihász szerint nem kell ahhoz bűncselekményt elkövetni, hogy valaki ne legyen alkalmas államfőnek. Azt pedig, hogy a bűncselekmény megvalósult-e, nem a közvéleménynek és az újságírónak kell kinyomoznia, ez a szakma dolga – mondta a volt fővárosi főügyész, hozzátéve, hogy „ez nem cserépszavazás.”

„De, ha ezt így hagyják, vagyis – függetlenül az elévüléstől – nem nyomozzák ki az arra illetékes szervek, mindenképpen folt a magyar demokrácia becsületén” – fogalmazott Ihász Sándor. A bizonyítás pedig nem a feljelentő, illetve a politikus dolga. Ők észleltek egy visszásságot, egy vélt cselekményt, a nyomozás az ügyészségre tartozik.

Magyar Péter Orbán elleni feljelentését – amiért a miniszterelnök háború-pártinak nevezte a Tisza Párt vezetőjét – Ihász úgy értékelte: itt felmerül a véleménynyilvánítás szabadsága, plusz az, hogy a közszereplők többet kötelesek tűrni. A jogász szerint azonban a büntetőjogi felelősség megállapításához ez mindenképpen kevés. 

A Külügyminisztérium informatikai rendszere elleni orosz támadás komoly veszélyt jelent, a behatolók nem egyszerűen a külügy rendszeréhez fértek hozzá, hanem azon keresztül minden olyan információhoz, ami a NATO-t és az Európai Uniót érinti. Ezek az információk így folyamatosan lehívhatóvá és elérhetővé váltak az orosz fél számára. Ihász Sándor tételesen sorolta, Szijjártót miben lehetne felelősségre vonni. Amit a külügyminiszter tett, illetve elmulasztott, elég sok jogi megítélésbe beleférne, a hivatali visszaéléstől a hűtlen kezelésig. Messze túlmegy a kampányhazugság fogalmán, hogy Szijjártó azután sem tett semmit, hogy feketén, fehéren bebizonyosodott – mégpedig Szabó Hedvig altábornagy, a Nemzeti Biztonsági Szolgálat akkori vezetőjének tájékoztatásából –, hogy munkaállomások ezrei és szerverek százai kompromittálódtak. Ihász Sándor szerint itt felvetődik többféle bűncselekmény megalapozott gyanúja, amit az ügyészségnek hivatalból ki kell vizsgálni. Miközben ez a vérlázítóan súlyos ügy nemzetközi diplomáciai kapcsolatainkat is érinti, látszólag következmények nélkül lépnek túl az érintettek, sőt még ők fenyegetőznek újságírók ellen. „Rázni kellene a vészcsengőt” – mondja a korábbi budapesti főügyész, aki szerint ez sokkal lényegesebb ügy, mint Sulyok zsebszerződései.

A KlikkTV műsora itt nézhető meg.