Jogi csapdába kerülhetett a Magyar-kormány a napi egymillió eurós migrációs bírsággal
A magyar állam továbbra sem utalja át közvetlenül az Európai Uniónak a menekültügyi szabályok megsértése miatt kiszabott napi egymillió eurós bírságot, az összeg azonban ettől még behajtható. Lattmann Tamás nemzetközi jogász szerint a 2024-ben született uniós bírósági ítélet jogerős és kötelező, ezért azt sem politikai alkuval, sem egyszerű kommunikációval nem lehet félretenni. A szakértő szerint a migráció kérdésében ráadásul a korábbi kormányzati politika olyan politikai csapdát hozott létre, amelyből az új kormány sem tud könnyen kikeveredni.
Nem fizetünk – de akkor miből vonják le?
A napi egymillió eurós bírság ügye azért is nehezen követhető, mert miközben a magyar kormány következetesen azt kommunikálja, hogy nem fizet, az Európai Bizottság már arról beszélt, hogy megkezdte az összeg levonását a Magyarországnak járó forrásokból. Lattmann Tamás szerint ezért van alapja annak a bizonytalanságnak, amely a bírság tényleges rendezését övezi. „Én jelenleg azon az alapállásponton vagyok, hogy a kormányzat nem fizet” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a könyvelési oldalt kívülről nem lehet pontosan látni.
A mechanizmus ugyanakkor világos: ha egy tagállam nem teljesíti önként a fizetési kötelezettségét, az uniós intézmények a rendelkezésre álló forrásokból levonhatják az összeget. Csakhogy Magyarország esetében már 2024-ben jelentős összegek voltak befagyasztva a jogállamisági és kondicionalitási eljárások miatt. Így jogértelmezési vita alakult ki arról is, hogy a zárolt pénzek egyáltalán „nyitva álló forrásnak” minősülnek-e. Lattmann szerint nem feltétlenül, hiszen amihez Magyarország eleve nem fér hozzá, abból nehéz ténylegesen levonni a bírságot.
A probléma másik része, hogy a napi egymillió eurós összeg addig ketyeg, amíg a jogsértő helyzet fennáll. „A válasz erre az, hogy nem ér véget. Amíg ki nincs fizetve, addig nem ér véget” – mondta a nemzetközi jogász. Vagyis nem pusztán arról van szó, hogy Magyarország mekkora összeggel tartozik jelenleg, hanem arról is, hogy mikor áll le a további bírság felhalmozódása.
A jogi határzárból uniós jogi ütközés lett
Lattmann szerint a történet gyökerei a 2015–2016-os időszakig nyúlnak vissza, amikor a Fidesz-kormány a migráció kezelésére számos új szabályt vezetett be, amelyeket összefoglalóan jogi határzárként emlegettek. A kormányzati kommunikáció eközben elsősorban a déli határkerítésről szólt, miközben az Európai Uniónak önmagában a kerítéssel nem volt problémája.
A komoly jogi konfliktust a menekültügyi szabályok okozták. Lattmann szerint olyan magyar jogszabályok születtek, amelyek nem egyszerűen eltértek az uniós normáktól, hanem több ponton jogilag kezelhetetlen helyzetet teremtettek a menedékkérők számára. Példaként azt említette, hogy a szabályozás szerint aki fizikailag már az ország területén tartózkodott, de a tranzitzóna és a határkerítés bizonyos pontjai között helyezkedett el, bizonyos értelemben még nem számított az országban tartózkodónak.
A magyar szabályozás miatt Strasbourgban is sorra születtek a Magyarország számára kedvezőtlen döntések. Közben az Európai Unió maga is változtatni kezdett a migrációs rendszerén, és megszületett az új migrációs csomag. Ennek egyes elemei szigorúbbak lettek, és bizonyos vitatott kérdésekben közelebb kerültek ahhoz, amit a korábbi magyar kormány képviselt.
Ez Lattmann szerint különleges jogi helyzetet teremtett. Felmerült ugyanis az a szakmai kérdés, hogy ha az új uniós szabályok hatálybalépésével megszűnik a korábbi magyar szabályozás és az uniós jog közötti lényeges ellentét, akkor megszűnhet-e az a jogsértő állapot is, amely miatt a bírságot kiszabták.
Magyar Péterék saját kommunikációs csapdájukba kerülhettek
A szakértő szerint ez akár a korábbi Orbán-kormány egyik lehetséges kiútja is lehetett volna, és szerinte erre utalhatott az is, hogy a kabinet az utolsó időszakában különböző megoldásokkal próbálkozott. A kormányváltással azonban ezek a tervek elvesztek, az új kabinet pedig más kommunikációt választott.
Lattmann úgy látja, Magyar Péterék politikailag sokkal kedvezőbb kapcsolatot alakítottak ki az uniós intézményekkel, mint a korábbi kormány, de a migráció ügyében saját maguk számára is nehéz helyzetet teremtettek. Magyar Péter korábban azt mondta, hogy a Fidesz migrációs politikája volt az Orbán-kormány egyik legnagyobb hazugsága, miközben később kormányon már óvatosan kellett bánnia a kérdéssel. A nemzetközi jogász szerint ebben az alapvető kritikában Magyar Péternek igaza volt: „Minden, amit Orbán Viktorék csináltak 15–16-ban meg azóta a migráció tekintetében, az ilyen látványpékség volt.”
A probléma szerinte az, hogy az új kormány sem akarhatja magára venni a „migránspárti” bélyeget, ezért könnyen belecsúszhat ugyanabba a kommunikációs csapdába, amelyet korábban a Fidesz épített fel. Lattmann szerint azonban egy politikusnak éppen az lenne a feladata, hogy megmutassa, hol vezették félre az embereket, nem pedig az, hogy később maga is ugyanazt a kommunikációt folytassa.
A jogász szerint a korábbi ellenzék egyik nagy hibája is az volt, hogy nem vállalta fel a konfliktust a migráció kérdésében. Példaként felidézte, hogy Pintér Sándor 2016-ban arról beszélt: a mélységi ellenőrzések során az illegális bevándorlók döntő többségét elfogják, így nincs feltétlenül szükség határkerítésre. Lattmann ebből arra következtetett, hogy a kerítés költségei és az általa kezelt probléma között komoly aránytalanság lehetett.
A jelenlegi helyzetet tovább bonyolítja, hogy az uniós bíróság 2024-es ítélete jogilag kötelező. „Az ítélet megszületett, jogerős, az kész” – mondta Lattmann, hangsúlyozva, hogy nincs olyan eljárás, amelynek keretében a bíróság egyszerűen visszavonhatná saját döntését. Az Európai Bizottság pedig köteles végrehajtani az ítéletet. A politikai megállapodás önmagában ezért nem oldhatja meg a napi egymillió eurós bírság problémáját, amelynek végső rendezése a szakértő szerint még korántsem látszik.
