„Minden idők legnagyobb bankrablása” – Kövér László és Rogán Antal neve is felmerülhet az MNB-ügyben

Közpénzből alapítványi pénz

Helmeczy László szerint a történet egyik kulcspontja az volt, amikor az MNB alapítványaihoz került pénzek közpénzjellegének elvesztését próbálták jogilag megalapozni. Felidézte, hogy Kósa Lajos és Bánki Erik egy olyan időszakban állt ki ezzel az állásponttal, amikor már komoly jelzések érkeztek az alapítványok gazdálkodásával kapcsolatban. Bánki Erik ráadásul törvényjavaslatot is benyújtott annak érdekében, hogy a jegybanki pénz elveszítse közpénzjellegét.

Az ügyvéd szerint azonban ezt rövid időn belül az Alkotmánybíróság is egyértelműen cáfolta. Mint mondta, a testület kimondta, hogy ezek a pénzek közpénzek, ezért azok felhasználásával el kell tudni számolni, és átláthatónak kell lenniük. Helmeczy szerint ebből következik, hogy már akkor is komolyan kellett volna venni azokat a figyelmeztetéseket, amelyek az MNB-ből alapítványokba kerülő jelentős összegek miatt hangzottak el.

Különösen fontosnak tartja Róna Péter korábbi felügyelőbizottsági tag jelzéseit, aki már évekkel korábban beszélt arról, hogy problémák vannak az alapítványi pénzekkel. Helmeczy szerint nemcsak az ellenzéki sajtó, hanem a jegybank korábbi felügyelőbizottsága is jelezte a problémákat. „Nincs külön nemzeti bankpénz, hát ilyen a világon nincs” – fogalmazott, hangsúlyozva, hogy az MNB pénze végső soron a magyar emberek vagyona.

Kövér és Rogán felelősségét is vizsgálná

Az ügyvéd szerint a parlamenti ellenőrzés szempontjából különösen fontos, hogy kik töltötték be a megfelelő tisztségeket abban az időszakban, amikor az MNB alapítványi rendszere kiépült. Helmeczy arra hívta fel a figyelmet, hogy 2014-ben több mint egy évig nem volt megválasztva a jegybank tulajdonosi jogait felügyelő bizottságának elnöke és tagjai. Eközben Rogán Antal vezette az Országgyűlés gazdasági bizottságát: 2014. május 6-tól 2015. október 19-ig töltötte be ezt a tisztséget.

Helmeczy szerint ennek azért van jelentősége, mert a jegybanktörvény konkrét jogosítványokat biztosított a gazdasági bizottságnak. A törvény alapján az MNB elnökének félévente beszámolási kötelezettsége volt a bizottság előtt, a bizottság pedig kérhette a jegybankelnök személyes megjelenését és szóbeli beszámolóját is. Az ügyvéd ezért azt szeretné tudni, hogy ezek a beszámolók mit tartalmaztak, milyen kérdéseket tettek fel a jegybank gazdálkodásáról, és szóba kerültek-e az alapítványokba kerülő milliárdok.

Helmeczy szerint Kövér László házelnökként szintén rendelkezett olyan jogosítványokkal, amelyek alapján beszámoltathatta volna a jegybank vezetését, ha tudomást szerzett a problémákról. Nem állítja, hogy Kövér büntetőjogi értelemben bűncselekményt követett el, azt azonban egyértelműnek tartja, hogy politikai felelőssége felmerülhet. „Nem azt állítom, hogy bármiféle bűncselekményt elkövetett volna Kövér László” – hangsúlyozta, majd hozzátette: „de hogy politikai felelőssége van, az teljesen biztos”.

Az ügyvéd szerint ugyanezért Rogán Antal, Bánki Erik és Kósa Lajos szerepét is meg kell vizsgálni. Nem azt állítja, hogy bűncselekményt követtek el, hanem azt, hogy politikusként rendelkeztek olyan lehetőségekkel és információkkal, amelyek alapján fel kellett volna lépniük.

Az idő múlása miatt is sürgető a vizsgálat

Helmeczy szerint a parlament által felállított vizsgálóbizottságnak számos embert és intézményt kellene meghallgatnia. Az Állami Számvevőszék szerepét is vizsgálni kellene, hiszen szerinte az ÁSZ-nak is tudomása lehetett a problémákról. Kiemelte azt is, hogy a jegybank újabb felügyelőbizottsága is vizsgálódott, mégsem került elő olyan megállapítás, amely érdemi intézkedést indokolt volna.

Az ügyvéd úgy véli, a történtek feltárásában a parlamenti bizottság mellett a vagyonvisszaszerzési hivatalnak is szerepet kell vállalnia. Saját tapasztalatai alapján részletes észrevételeket készít, amelyeket el kíván juttatni a bizottsághoz. Szerinte nemcsak politikai, hanem büntetőjogi szempontból is fontos kérdések merülnek fel, ugyanakkor a büntetőjogi felelősség bizonyítása rendkívül nehéz.

A legnagyobb problémát a szándék bizonyítása jelenti. Azt kellene ugyanis bizonyítani, hogy egy-egy döntéshozó tudatosan mulasztott, illetve tudatosan hagyta figyelmen kívül a rendelkezésére álló információkat. Helmeczy szerint ez különösen nehéz akkor, ha valaki arra hivatkozik, hogy egyszerűen nem figyelt oda, vagy nem látta át a folyamatokat.

Az elévülés miatt ugyanakkor szerinte nem lehet tovább halogatni az eljárásokat. Mint mondta, amíg az érintetteket nem gyanúsítják meg, az elévülési idő folyamatosan telik. Ezért különösen fontosnak tartja, hogy az ügyészség és a nyomozó hatóságok érdemben kezdjenek foglalkozni azokkal a személyekkel, akiknek a szerepe a feltárt vagyonvesztésben tisztázásra szorul.

Helmeczy szerint azonban nemcsak a jogi, hanem a szakmai kapacitás is komoly akadályt jelenthet. Gazdasági bűncselekmények kivizsgálásához képzett nyomozókra, ügyészekre, könyvvizsgálókra és olyan bírákra van szükség, akik megfelelő gazdasági ismeretekkel rendelkeznek. „Egy gazdasági büntetőügyekben jártas, közgazdasági ismeretekkel is rendelkező ügyészt nem lehet a szegről leakasztani” – fogalmazott.

Az ügyvéd szerint azt is vizsgálni kell, hogy az MNB alapítványainál tapasztalt vagyonvesztés mögött pusztán felelőtlen gazdálkodás állt-e, vagy egyes döntések esetében felmerülhetett a szándékosság is. Különösen fontosnak tartja annak feltárását, hogy az alapítványok körül meggazdagodó személyek vagyona milyen forrásból származott, és rendelkeztek-e annak megfelelő, igazolható és adóköteles jövedelmi fedezetével.

Helmeczy a műsorban egy másik ügyet is felidézett, amelyben szerinte jól látszik, milyen hosszú időre nyúlhat egy büntetőeljárás. Egy általa védett ügyben már 15 éve folyik az eljárás, a vádlottakat időközben kétszer is felmentették, az ügyészség azonban továbbra sem engedte el az ügyet. Szerinte ez is felveti a kérdést, hogy ugyanennyi idő alatt hány olyan ügy maradhatott el, amelyben valóban szükség lett volna az állami szervek fellépésére.