Kamarai küldetés?
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) kéri az áruházláncokat, hogy ebben a nehéz időszakban elsősorban magyar termelők és feldolgozók termékeit részesítsék előnyben, különös tekintettel az alapélelmiszerekre – egyebek közt a húsra, a tejre és a tejtermékekre, a zöldségekre és a gyümölcsökre. Emellett a NAK jelzi a kormánynak is, hogy tegyen intézkedéseket a külföldi termékek dömpingáron való behozatala ellen, ezzel is elősegítve a hazai áruk belpiaci pozíciójának megtartását. A kamara javasolja, hogy amennyiben az áruházláncok nem változtatnak üzletpolitikájukon, és nem növelik a magyar termékek részarányát, akkor 15 óra után csak élelmiszert lehessen vásárolni az áruházakban.
1. A két gazdasági kamara (NAK, MKIK) a vállalkozások szolgálatára jött létre és nem azért, hogy állami beavatkozással fenyegessenek. Elégedjenek meg azzal, hogy az érdekkörükbe tartozó cégektől rengeteg pénzt kaszálnak, amiből aztán jól fizetett és terebélyes apparátusukat fenntarthatják. Az áruházi üzletpolitikába az agrárkamara ne szóljon bele, ahhoz a tapasztalt kereskedők jobban értenek, mint a köztestületi kotnyeleskedők.
2. A május 1-jétől belépő kiskereskedelmi különadó 100 milliárd feletti, 2,5 százalékos sávjába hat cég tartozik, a Tesco, a SPAR, a Lidl, az Auchan, a Penny Market, az Aldi. A multinacionális „hatok” fizetik az éves szinten 36 milliárd forintos ágazati különadó 55-60 százalékát, a „maradék”, hozzávetőleg 40-45 százalékot 1.900 kereskedelmi cég teljesíti. Nem okos dolog azoknak a vállalkozásoknak a kereskedelmi munkáját korlátozni (15 órától csak élelmiszert árusíthatnak), akiktől az extra adó befizetését várja a költségvetés. Kisebb lesz a nettó árbevétel, kevesebb lesz az adóalap, szegényebb a költségvetés. Kinek jó ez?
3. A Nemzeti Agrárkamarának azzal is számolnia kell, hogy a nagy multinacionális cégek műszaki cikkek, sportszerek és ruházati termékek terén egyaránt fogyasztói igényeket elégítenek ki. A vásárlói érdekekkel szemben pozícionálja magát a NAK, ha korlátozni akarja – mondjuk 15 órától – ezeknek a termékeknek a vásárlási lehetőségét. Nagyon bosszús lennék, ha a brit kereskedelmi óriás valamelyik áruházában azért nem tudnék strandpapucsot, hajszárítót vagy játékot vásárolni, mert az „okos tojás” agrárkamara kérésére, délután háromtól ez nem lehetséges.
Sokmilliónyi honfitársamnak pedig természetesen azt ajánlom, hogy továbbra is a magyar élelmiszeripari termékeket és zöldségeket favorizálják vásárlásaik során – ha azok ízletesebbek, jobbak és olcsóbbak, mint a külföldiek. A kamarával pedig ne foglalkozzanak, hiszen szerencsére még nem üzemeltetnek áruházi láncot. Persze, ki tudja, hogy mit hoz a jövő?
