Kedves Klárika! Szoktad olvasni a heti Bakondit?
Magyar idő szerint szombat hajnalban a 41 éves új-zélandi-magyar kettős állampolgárságú Claire Szabót választotta elnökének a kormányzó szociáldemokrata (Labour) párt Új-Zélandon. Szabó Klára édesapja 1956-ban, 17 évesen menekült el Magyarországról, és Új-Zélandon kezdett új életet. Mérnöki diplomát szerzett, családot alapított. Claire Szabó már kint született, de 19 éves korában néhány évre Magyarországra jött, megtanult magyarul, és megszerezte a magyar állampolgárságot is. Összesen öt évet élt Magyarországon.
Szeretünk Klárika! Honunk messzi idegenbe elszármazott gyermeke vagy, büszkék vagyunk reád, hazánk leánya, aki magad indíttatásából visszatértél Magyarországra, hogy megismerd felmenőid szülőhazáját, megtanuld nyelvét, elmélyülj kulturális értékeiben, tájainak csodáiban, találkozz honfitársaiddal.
Aggódunk miattad Claire! Midőn politikai értékválasztás lehetőségével kerültél szembe – amint egy interjúban elmondtad – az új-zélandi politikusok hívó szavában nem találtál lényegi különbséget, mert bal- és jobboldali demokraták (másfélék ott nincsenek?) egyképpen azzal invitáltak soraikba, hogy ilyen értékes, komoly fiatalokra van szüksége Új-Zéland népének. S végül – botor módon – a ballibsi szocikat választottad, holott magad is megtapasztalhattad magyarországi éveid során, hogy az egyedül üdvözítő, hiteles irányzat az illiberális nemzeti konzervatív keresztény politikai hitvallás.
Csodálva tekintünk rád Klárika! Lord Balogh és Lord Káldor óta – emlékeink szerint – magyar (származású) közéleti személyiség ily magas posztra nem jutott a Brit Nemzetközösség egyik országában sem, mint te. A kormányzó párt elnöke vagy, s lám milyen nagyszerű dolog a demokrácia, Új-Zéland népét a jelek szerint nemigen zavarja idegen származásod, sőt, az sem, hogy kettős állampolgár vagy. Nagy dicsősége ez a magyar nemzetnek, hogy ily messze, a világ másik sarkában így megbecsülnek bennünket.
Figyelmeztetnünk kell téged, Claire! Tanulmányaid helyszínét talán nem a legjobban választottad meg. A budapesti közszolgálati egyetem lett volna számodra a leginkább előnyös tanintézet, ám te a CEU-val megejtett némi kacérkodás után, a Harvardra mentél tanulni egy évre, majd hazatértél apád választott – s magad már készen kapott – hazájába, hogy valami karitatív szervezet vezetésében amolyan migránssimogatóvá válj. S tetted ezt azért, merthogy apádnak – miután elmenekült Magyarországról – nehézségekkel kellett megküzdenie. Részben éppen ezért foglalkoztál olyanokkal, akiknek segítségre, oktatásra vagy lakásra volt szüksége, hogy mindenki kapjon esélyt a beilleszkedéshez – amint édesapád is kapott az új-zélandi társadalomtól. Kedves Claire! Ez egy keresztény magyar esetében rendben is van! De a migránssimogatás általában nem vezet jóra! Mert vannak ugyan jó migránsok, de vannak nagyon rossz migránsok is. Ezt mi tudjuk igazán, mostanában annyi itt a határon a migráns. Szoktad olvasni a heti Bakondit?
Kedves Elnök Asszony! Küldött Neked Magyarországról bárki is üdvözlő táviratot? Én gratulálok és sok sikert kívánok a munkádhoz!
