Kell-e fizetni az uniónak a felszólítás után?
„Magyarország fizeti meg annak az árát, hogy az Európai Unión belül ne legyen szükség határvédelemre” – háborgott Varga Mihály pénzügyminiszter, miután megkapta az Európai Bizottság levelét. Ebben emlékeztették, hogy 45 napon belül ki kell fizetni azt a 200 millió eurós bírságot, amelyet az unió bírósága azért szabott ki, mert a szerb-magyar határon a tranzitzónákban a menekültek fogadásakor és kezelésekor az uniós joggal ellentétes gyakorlatot folytatunk. Lattmann Tamás nemzetközi jogász a Hírklikknek elmondta, hogy az az ügy rengeteg kérdést vet fel, hiszen hasonló problémával az unió még nem találkozott. Az alapkérdés: kell-e fizetni?
A nyilatkozatokból ítélve, a pénzügyminiszternek nem nagyon fűlik a foga előteremteni azt a mintegy 78 milliárd forintot. Megtehetjük, hogy nem fizetünk?
Meg lehet érteni a miniszter tanácstalanságát, ugyanis példa nélküli ez a helyzet. Ehhez hasonló büntetést valamelyik kötelezettségi eljárás végén még egyetlen másik országra sem szabtak ki, ezért aztán a fizetés-nem fizetés szankciójának sincs „bejáratott” gyakorlata. A korábbi eljárásoknál eddig nem volt példa arra, hogy valamelyik tagállam három éven át semmibe vegye az uniós bíróság döntését.
Mi volt a büntetés előzménye?
Az eredeti ítélet egy kötelezettségszegési eljárás végén született, 2020. december 17-én. Utána – az uniós jogszabályok szellemében – a magyar államnak meg kellett volna változtatnia a menekültek fogadásával kapcsolatos gyakorlatát. Három éven keresztül szabotáltuk a végrehajtást, ezért kaptuk az idén a büntetést.
Júniusban a bíróság hozott egy újabb ítéletet?
Az Európai Bizottság megunta, hogy a korábbi ítélet ellenére sem tett semmit a magyar kormány, ezért ismét a bírósághoz fordult, foglaljanak állást az ügyben. Ez az eljárás – ha jól emlékszem – 2016-17 óta van folyamatban volt, már akkoriban látszott, hogy a magyar kormánynak esze ágában sincs változtatni a menekültek kezelésének gyakorlatán. Amikor a bíróság is kimondta, hogy a magyar-szerb határon kialakult állapotok ellentétesek az uniós joggal, már sejteni lehetett, hogy valaminek történnie kell. És ami várható volt, az meg is történt június közepén. Már korábban is érzékelhető volt Brüsszelben, hogy a közösen elfogadott szabályok semmibe vételét nem fogja tovább tűrni az uniós adminisztráció. A magyarok olyasmit engedtek meg maguknak ebben a kötelezettségszegési eljárásban, amit korábban egyetlen másik ország sem kockáztatott meg.
Az államkassza üres, vagy legalábbis szegény.
Érthető a pénzügyminiszter fejfájása. Az alapbüntetés 220 millió euró, ami addig, amíg nem fizetjük ki, naponta további 1 millióval növekszik. Az adósságunk már közel jár a 250 millióhoz.
Mi van, ha nem fizetünk?
Nem tudom megmondani, hogy egy ilyen helyzetben milyen döntés születhet. Kötelezettségszegési eljárás eddig a pontig még soha nem jutott el. Nincs rá kialakult gyakorlat, nem készült fel senki Brüsszelben sem az ilyen ügyek kezelésére.
Az alapító szerződésekben sincs utalás az ilyesmire?
Részletes szabályok abban sem szerepelnek. Mindössze annyit írnak, hogy a bíróság által kiszabott bírságok bizonyos esetben az adott tagállamot megillető „nyitott forrásokból” letilthatók. Most majd alighanem vakarja mindenki a feje búbját a Bizottság háza táján, hogy Magyarország esetében mi tekinthető „nyitott forrásnak”. Mivel erre sem volt még példa, azon is lehet majd vitatkozni, hogy milyen módon kell majd kifizetnünk a tartozást. A miniszter bemegy az MNB-be és kér 200 millió eurót, amit átutalnak Brüsszelbe? Vagy azokból a kifizetésekből vonják le, amelyek amúgy csordogálnak Budapestre?
Nagyon sok olyan brüsszeli kintlévőségünk nincs, ami „nyitva állna”.
Ez egy másik megválaszolandó kérdés. Magyarországgal szemben más kondicionális, azaz jogállamisági eljárás is folyamatban van, az úgynevezett tavalyi feltételességi eljárásban mintegy 7,5 milliárd eurót zároltak. Nehéz volna megmondani, hogy a bírságot ebből vonják-e le, vagy kiterjeszthető a tartozás behajtása az amúgy más címeken jelenleg is érkező forrásokra. Rengeteg egyéb támogatási cím, fejlesztési alap továbbra is nyitva van, végső soron ezekhez is hozzányúlhatnak, ha végrehajtásra kerül sor – mondja a nemzetközi jogász.
