Kerék-Bárczy Szabolcs: Amerika jelentette a szabadságot

A kérdésre, hogy mit tud Kerék András az Egyesült Államokról vagy az amerikai-magyar viszonyról, amit mi nem tudunk, Kerék-Bárczy Szabolcs elmondta, 1956-ban ment ki Amerikába a ma 86 éves nagybátyja, aki a gyerekeinek foglalta össze a saját történetét. Az „Otthonról haza” című könyvben a polgári életről, a családról, az akkori ’30-as, ’40-es évekbeli gondos, dolgos, iparos, földbirtokos és közszolgálatban dolgozó emberekről szól. Nagyon jó kórképet ad a háború előtti Magyarországról, a polgári létformáról, közéleti emberekről, birtokosokról, az iparban dolgozókról, és művészekről is. „Ezek voltak az én felmenőim. Nagyapám, Kerék Mihály az 1930-40-es évek egyik legkiválóbb agrár-közgazdásza és szociológusa volt, a földkérdés egyik kidolgozója, és Kisgazda színekben országgyűlési képviselő, a szövetkezeti mozgalom egyik élharcosa, aki rengeteget publikált. Amikor még polgári napilap volt, a Magyar Nemzet szerkesztőbizottsági tagja volt. Az elesettek, számkivetettek, falun élők, nincstelenek szószólója volt elsősorban, a közszolgálat, a közért végzett tevékenység adta a család egyik ágát.” 

Kerék András, a könyv írója 1936-ban született, Kerék-Bárczy Szabolcs nagyapja 1990-ben halt meg, így nagybátyja gyerekként már ismerhette azokat az embereket, akik hozzájuk eljártak. Kerék Mihály a politikában élt, rengeteg időt töltött faluszociológiai munkákkal, és amikor a terepre ment és azokról írt, hazavitte a történeteit. „Nagybátyám mindig nagyon figyelt arra, hogy mit mesélt” – magyarázta Kerék-Bárczy. 

1948-ban megfosztották Kerék Mihályt képviselői mandátumától és kényszernyugdíjazták. Az AVH azzal fenyegetőzött, hogy kitelepítik őket, de ezt valahogy megúszták. Kerék Mihály ezután különböző segéd- és fizikai munkákat vállalt, majd írnokként segített összeállítani az állampusztai rabgazdaság könyvelését és egyéb adminisztratív dolgait. Ezután a VÁTI-hoz került, majd onnan ment nyugdíjba. A közélettől visszahúzódott, de a politikai érdeklődése megmaradt. „Talán az én politikai érdeklődésem jelentős részben tőle származik” – mesélte Kerék-Bárczy Szabolcs. 

Szerinte érdekes, hogy egy középosztálynak hogyan lett vége 1948-ban, hogyan élte túl a rendszerváltozásig azt a viharos 40 évet a társadalomnak ez a rétege. A könyv arról is szól, hogy egy fiatalember, aki Sárospatakon, angol internátus után végül Budapesten érettségizik, egy politikailag terhelt családi háttérrel hogyan jut el odáig, hogy a barátaival együtt 1956-ban elhagyja Magyarországot. 

A könyvből részletesen megismerjük, hogy egy Magyarországon érettségizett fiatalember milyen viszontagságok után kúszik át a határon a barátaival, hogyan töltenek el időt Ausztriában táborban, majd viszi őket a hajó az Egyesült Államokba. Ott egy teljesen befogadó közeg várta őket. Komplett társadalmi mozgalom épült arra, hogy a forradalomban elmenekült magyar fiatalokat felkarolják, így neki is lett fogadó családja. Egyetemet végzett, nyelvész lett, ledoktorált, családot alapított, gyerekei születtek. Eközben rengeteg lelki vívódáson és buktatón ment keresztül. Ez nem egy önfényező könyv, sok olyan részt gyomlált ki belőle Kerék-Bárczy Szabolcs, amely önostorozó volt. Nem egy rózsaszín képet festő írásról van szó, kiderül belőle, hogy ott sem volt kolbászból a kerítés. Ha kellett mosogatott, házat festett, lépésről lépésre került föl az egyetemi ranglétrán. Amerisztikával is foglalkozó nyelvész professzor lett belőle, „miközben ugyanolyan szépen beszél magyarul, mint mi.” Az „Otthonról haza” egyik tanulsága, hogy egyáltalán nem kell elveszíteni az otthont, akkor, ha az ember kényszerűségből vagy szabad akaratából választás útján egy új hazára lel. 

Arról, hogy van-e köze a könyvben is szereplő családi szálnak Kerék-Bárczy Szabolcs Amerikához való vonzódásának, hiszen több iskolát, egyetemet végzett az USA-ban, Los Angelesben volt főkonzul, azt mondta, amint lehetett, a ’60-as évek végétől Kerék András és családja többször is látogatást tett Magyarországon, „nekünk pedig a szabadságot jelentette Amerika”. Kerék-Bárczy, aki 1987-ben öt hetet kint tölthetett nagybátyjáéknál, akik beíratták őt egy sporttáborba. Akkor jött rá, hogy a székesfehérvári angol speciális osztályba járó gimnazista semmit sem tud angolul és akkor magyarázta el nagybátyja az angol nyelvtant, és azt is hogyan tanulhatja meg a nyelvet. A kinti öt hét alatt elkísérte Kerék Andrást egy egyetemi partira, ahol professzorok voltak jelen, illetve nagybátyja munkatársai, s úgy fogadták őt és beszéltek vele, mintha egyenrangú lenne velük. Ahogy mondta, kinyílt neki a világ, és a szellemisége megragadta. Ez vezette sok mindenen keresztül el odáig, hogy az Antall-kabinetben dolgozzon, majd 1994-ben felvegyék a Harvard Egyetemre egy mesterképzésre. A tanultakat és a kapcsolatrendszert itthon akarta hasznosítani. 

„Pontosan tudtam, hogy haza akarok jönni azzal a tudással, amit ott megszerzek” – mondta Kerék-Bárczy, akit vonzott mindig a Nyugat és az Egyesült Államok, de nem úgy, hogy ott képzelje el az életét. A nagybátyja példája erősítette benne azt, bár Amerika a szabadság országa, nem tökéletes.

A KlikkTV Tíz című adását itt nézhetik meg.