Kevéssé válószínű, hogy Orbán galibát okozna a NATO-csúcson

„Várakozásaim szerint jelentős támogatási csomagot fogadnak el Ukrajna számára a csúcsértekezleten résztvevő állam- és kormányfők” – üzente  a minap Jens Stoltenberg, a NATO leköszönő főtitkára, egyben bejelentve, hogy a NATO átveszi a koordinációt a nemzetközi védelmi segítségnyújtás zömében. Ukrajna esetében nem csak pénzügyi támogatásban állapodnak majd meg, több kétoldalú védelmi egyezmény is születik, és mélyíteni fogják a kölcsönös katonai átjárhatóságot. Mindezek célja Ukrajna tagságának közelebb hozása. 

Stoltenberg a csúcs további fontos feladatának nevezte az elrettentés és a védelem fokozását. A várakozások szerint a tagok hitet tesznek a védelmi ipari együttműködés transzatlanti erősítése, a hadiipari termelés növelése mellett. 

A harmadik fő napirendi pont a globális partnerség kérdésköre lesz – tudatta. Ennek a jegyében meghívást kapott Washingtonba Ausztrália, Japán, Új-Zéland és Dél-Korea is.

A csúcs kezdete előtt, hétfőn több információ is napvilágot látott az állam- és kormányfők kétnapos üléséről. A Newsbreak számolt be például arról, hogy Joe Biden amerikai elnök külön találkozóra várja azoknak a tagállamoknak  vezetőit, amelyek kétoldalú katonai egyezményt kötöttek Ukrajnával. Orbán – értelemszerűen – nem lesz ott. Ugyanakkor a magyar miniszterelnök igencsak „érdekes” kitérővel érkezett az amerikai fővárosba: mint arról a Hírklikk is folyamatosan beszámolt (a többi között itt, itt és itt foglalkoztunk vele), először Kijevbe utazott, majd szinte egyenesen onnan Moszkvába, hogy azután  egy pekingi kitérő után Washingtonban kössön ki. Ez a kis „békegalambkodása” felvet jó pár kérdést. A többi között azt, hogy ugyan Stoltenberg budapesti látogatásán megígérte, nem fog vétózni Ukrajna támogatásában és egyéb módon is fenntartja a NATO egységét, kérdés azonban, ez mennyire vehető készpénznek azután, hogy előtte gyorsan elzarándokolt Moszkvába és Pekingbe? Dérer Miklóst kérdeztük.

A külpolitikai szakértő egy kis visszatekintéssel kezdte a válaszát. Mint összegezte: Orbán elég galibát okozott az elmúlt napokban az Európai Uniónak, és ugyan kisebbet, de azért a NATO-nak is. A szövetségesei ugyan egyhangúan üdvözölték a kijevi útját, de azt már nem, hogy közvetlenül utána Moszkvába, majd utóbb Pekingbe utazott – fejtegette Dérer, aki szerint ezzel olyan helyzetbe akarta magát pozícionálni, amire végül is nem alkalmas. Mert miközben Orbán alkalmasnak tartja magát a közvetítésre, mondván, hogy mind Putyin, mind Hszi szóba áll vele („naná, hogy, hiszen egy uniós tagország vezetője”), de abban téved, hogy „békeangyalként”, egyfajta közvetítőként tudna szerepelni. Részint a szövetségesei nem fogadják őt el annak, részint Kína magát érzi predesztinálva a béke elhozatalára. Arról már nem is szólva, hogy Ukrajnának sem tetszik az orbáni hozzáállás, az azonnali tűzszünet ugyanis gyakorlatilag egyet jelentene a front befagyasztásával, ahonnan szinte lehetetlen lenne az elmozdulás. „Amúgy is, ez nem más, mint az orosz narratíva képviselete, egy kis show-val fűszerezve” – vélte Dérer, megjegyezve: azzal a különbséggel, hogy uniós tagországként talán hitelesebbnek tűnhet. Mindenesetre Moszkvában az EU soros elnökeként fogadták, pedig semmi megbízást nem kapott a közvetítésre – mutatott rá. 

Dérer ezek miatt is kevésbé tartja valószínűnek, hogy a Washingtonban, a NATO-csúcson is galibát okozna, mint a 32 tagállam közül egyedüliként különvéleményt képviselő tagország. Egyrészt sok lúd disznót győz, másrészt kezdik nem igazán komolyan venni Orbánt, akire ugyan dühösek, de már képtelenek őt komolyan venni – állapította meg. A kormányfő útját minden bizonnyal – vélhetően csak a színfalak mögött – meg fogják tárgyalni, főleg azt, hogy mi volt ennek az értelme. 

Orbán újabb pofont kaphat azzal, hogy Biden elnökletével és Zelenszkij részvételével lesz egy külön rendezvény, amire azonban ő nem kapott meghívást. Van-e ennek jelentősége, és ha igen, mekkora? – kérdeztük. A külpolitikai szakértő szerint ez inkább Joe Biden magánakciója lehet, az újraválasztásáért küzdő amerikai elnök célja pedig az lehet, hogy erősítse a komolyan gyengülő hazai helyzetét. Az európaiaknak pedig a NATO jubileumi összejövetele megfelelő alkalmat biztosít arra, hogy továbbra is bebiztosítsák magukat egy esetleges újabb Trump-elnökség esetére – fejtegette Dérer, aki szerint az összejövetelen elsősorban inkább Ukrajna és a NATO lehetőségeit térképezik fel arra az esetre, ha Trump ismét elnöki pozícióba kerülne. Trump sok kárt tud okozni – ismerte el a szakértő, aki ugyanakkor nem hisz a katasztrófa szcenáriókban, abban, hogy Trump, hatalomra kerülve, teljesen beszüntetné Ukrajna támogatását, vagy hogy kiléptetné az országát a NATO-ból. Ha Trump valahol igazán kárt tud okozni, az az USA tekintélyének a lerombolása, s a hagyományos amerikai demokrácia megroppantása – mutatott rá. 

Ugyanakkor a NATO-n belül látszanak más, ha nem is ellentétek, de nézeteltérések: hírek szerint egyes tagországok szlogenje a csúcs kapcsán az, hogy „kezelni kell a várakozásokat”, nem véletlen, hogy Volodimir  Zelenszkij már hangot  is adott a nemtetszésének amiatt, hogy Ukrajna most sem kap menetrendet a csatlakozáshoz – vetettük közbe. Dérer szerint az ugyan nyilvánvaló, hogy Ukrajna most még nem kap tagsági meghívást, a NATO álláspontja ugyanis az, hogy amíg a háború tart, addig a tagság nem jöhet szóba. 

Jubileumi ülés lesz ugyan, de annyira felgyorsultak az események és olyan változások történtek – elsősorban a francia és az angol választások nyomán –, hogy alapvetően az európai kérdéseket kell megtárgyalni – összegezte az előttünk álló két napot Dérer Miklós. Aki szerint a szövetség elsődleges célja eleve Európa védelme, Európának ugyanis szüksége van a NATO-ra, annak nukleáris ernyőjére és azokra a katonai képességekre, amelyekkel az európai országok nem rendelkeznek. És hát a tekintély is hiányzik – tette hozzá, megjegyezve, ez a hátulütője annak, hogy Európa nem egységes, s fenyegetettség esetére nincs közös védelmi koncepciója.