Rossz napja volt Orbánnak

Rossz napja volt kedden Orbán Viktornak, az európai mozgásterét szűkítő több fejlemény miatt is csalódnia kellett az előzetes várakozásában/reményében. Mindez arra is visszavezethető, hogy a június 9-i – önkormányzati és Európai Parlamenti – választáson a Fidesz-elitből tavasszal kiugrott, majd pártot gründolt Magyar Péter a hazai politikai színtéren szokatlan módon megszorongatta a Fideszt, majd pofonnal is felérő módon a Tisza Párt alelnökét a múlt héten körbeudvarolta Manfred Weber, az Európai Néppárt vezetője, aki csak azért utazott villámlátogatásra Budapestre, hogy tárgyaljon vele az EPP-hez való csatlakozásról. Nos, kedden ez már valósággá is vált: a Tisza hét, képviselői mandátummal rendelkező (leendő) politikusát csont nélkül (minimális ellenszavazattal) fel is vették a néppárti frakcióba. Az Orbánt ért pofon erejét fokozta, hogy ezzel a mozdulattal távozott a frakcióból a „koalíciós partner” KDNP EP-képviselője – ezzel pedig valójában az a minimális befolyása is eltűnt Orbánnak ott, ami eddig megvolt. (Ugyan van még két RMDSZ-es képviselő a frakcióban, akik tudnak súgni a Fidesznek, de a befolyásuk csekély – ők egyébként nem is támogatták Magyar Péterék felvételét.)

Ugyancsak a keddi nap híre volt, hogy Orbán Viktor megerősítette: mégiscsak beleegyezik, hogy Mark Rutte ügyvezető holland kormányfő legyen a NATO-főtitkára. Ebben minden bizonnyal nem kis szerepe lehetett Jans Stoltenberg jelenlegi főtitkár múlt heti budapesti tárgyalásának, amely után nem csak Orbán retorikája változott meg szembetűnően, hanem az is kiderült, hogy beadta a derekát Rutte ügyében is, holott eddig szinte „ősellenségként” tartotta számon a holland „fickót”, aki amúgy szintén nem szokott fukarkodni az éles szavakkal, ha Orbánról van szó. 

A kegyelemdöfést végül az olasz sajtóban, pontosabban a Corriere della Sera-ban megjelent értesülés vihette be Orbánnak, miszerint Georgia Meloni kikosarazta őt, s jelezte, hogy a Fidesz nem léphet be az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciójába, amit Orbán el szeretett volna érni. Az olasz kormányfő indoka az volt, hogy több finn, belga, svéd és cseh tagpárt is jelezte, számukra elfogadhatatlan lenne a Fidesz befogadása.

Felmerül a kérdés, milyen mozgástere maradt Orbánnak miután az EU-ban és a NATO-ban is kiderült, hogy nem ő diktál, s ahogy az eddigi politizálásával – némi képzavarral élve – tulajdonképpen maga rántotta ki a szőnyeget saját maga és a pártja alól (aminek a kárát persze elsősorban Magyarország, a magyarok szenvedik el)? Mire számíthat a jövőben? Balázs Pétert kérdeztük.

„Valóban kipukkadt Orbán lufija, hogy elfoglalja Brüsszelt” – összegezte a legfrissebb fejlemények mozgatórugóját a korábbi külügyminiszter és uniós biztos. A lufi magyar fordítása ezúttal úgy hangzott, hogy a szélsőjobb nagymértékben megerősödik, és magához vonzza a jobbközepet, a néppártiakat – magyarázta. Orbán abban reménykedett, hogy az eddig szokásos néppárti–szociáldemokrata-liberális-zöld koalíció helyett egy új politikai többség alakul ki az EU-ban. Ennek az a jelentősége – magyarázta a szakértő –, hogy még ha ezek a koalíciók nem is formálisak, hanem csak ügyek mentén, esetről-esetre állnak össze, de rányomja a bélyegét a csúcspozíciók elosztására. A lufi kipukkanását amúgy maga Orbán is elismerte, mégpedig azzal, hogy kimondta – és egyben tiltakozott is –: az Európai Néppárt, a szociáldemokraták és a liberálisok egymás között osztották el a pozíciókat – mutatott rá Balázs, megjegyezve, a zöldek nagyon meggyengültek, s így kikerültek ebből a szűk körből.

A lufi kipukkanását Giorgia Meloni manőverezése is visszatükrözi: ő kétfelé is tájékozódott, egyrészt a Néppárt felé tapogatózott Ursula von der Leyen útján, másrészt Marie le Pen felé. Végül is nem tudott dönteni, de úgy néz ki, hogy a Néppárt nem kíván szorosabb, formális kapcsolatot kialakítani az olasz kormányfővel, az Európai Konzervatívok és Reformerek vezetőjével. Ő meg a jelek szerint nem kíván kockáztatni az Identitás és Demokrácia csoport felé fordulással, holott a még inkább szélre álló szélsőjobboldali EP-csoport is elmozdult kicsit a közép felé, aminek látványos jele volt a német AfD kicsapása (ez azt mutatja, hogy még a szélsőjobb is elzárkózik a fasiszta megnyilvánulásoktól). 

„Ebben a három csoportban folyt némi mocorgás, Orbán pedig csak ült a kerítésen és várt” – mutatott rá Balázs Péter. Ami szerinte biztos, nincs számára visszaút az Európai Néppártba. Ezen túl, elvben választhatott volna a másik két pártcsalád – az Európai Konzervatívok és Reformerek, valamint az Identitás és Demokrácia – között, de ő a kettő egyesülésére tette fel a lapját, sőt, nem is csak európai, hanem világméretekben is (az amerikai, CPAC-s szélsőjobb figurákkal való összeboronálásán fáradozva) – mondta, megjegyezve, hogy mindezt nem is kevés közpénzből tette. 

„És akkor eljött a kedd, amikor – igaz, egyelőre csak sajtóhírek szerint – állítólag Meloni közölte: nem kockáztatja meg, hogy Orbán felvételével mások elhagyják a csoportot, tartva attól, hogy többet veszítene, mint amit Orbán 11 emberével nyerne” – összegezte a fejleményeket Balázs Péter. Ez Orbán számára zsákutcát jelent, mert ebben az esetben csak két választása marad: vagy beáll Le Penék mellé, ami Európában egyenlő a politikai karanténnal, s nehezíti a kormányközi kapcsolatokat, vagy marad számára a roppant hátrányos „árva”, pártcsalád nélküli pozíció. Ez utóbbi pedig annyit jelent, hogy a Fidesz nem kap EP-tisztségeket, pénzt, s képviselői csak utolsónak szólalhatnak meg a parlamentben. „Ez pedig semmiképpen nem azt jelenti, hogy jól kalkulált volna” – vonta le a tanulságot Balázs Péter.