Megregulázták volna Orbánt a NATO-főtitkár budapesti látogatásán?

Mint arról a magyar sajtó – közte a Népszava – a hétvégén beszámolt, a Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kezdeményezésére a svájci Obbürgenben összehívott kétnapos nemzetközi békekonferencia zárónyilatkozata leszögezi: az Oroszországgal kötendő jövőbeli békeszerződésnek az alapját Ukrajna területi integritása képezi. A dokumentum ezen túl kitér a jelenleg orosz irányítás alatt álló Zaporizzsja Atomerőmű biztonságára, a Fekete-tengeren zajló zavartalan gabonaexportra és a hadviselő felek által ejtett foglyok cseréjére is.

A dokumentumot a résztvevő 93 ország közül 81 írta alá, meglepetésre köztük volt Magyarország is. Annak ellenére, hogy Orbánék eddig mindig akadékoskodtak az Oroszország által Ukrajna ellen több mint két éve indított háború elítélésekor, nehezítették az Ukrajna támogatásával kapcsolatos közös nyugati fellépést, Moszkva szankcionálását. (Brazília, India, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Indonézia, Mexikó, Örményország, a Vatikán, Kolumbia és a Dél-afrikai Köztársaság nem csatlakozott az aláírókhoz). 

Azért a magyar részről a konferencián részt vett Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nem tagadta meg önmagát. Mint arról mi is hírt adtunk:  felajánlotta közvetítését a többi ország és Moszkva között, mondván, Magyarország gyakorlatilag az utolsó európai ország, amely nyitva tartja a kommunikációs csatornákat, s tárgyalhat Oroszországgal. Azt is állította, hogy éppen ezért a szerepünk ebben a tekintetben meghatározó lehet.

Magyarország tehát mindenféle akadékoskodás nélkül aláírta a zárónyilatkozatot, holott olyan kitételek szerepelnek benne, amelyeket eddig nem volt hajlandó kimondani. Közvetlenül a konferencia előtt Budapesten járt Jens  Stoltenberg NATO-főtitkár, s Orbán Viktor a vele tartott közös sajtótájékoztatón szintén olyat tett, ami, korábban elképzelhetetlen lett volna, például deklarálta, hogy a jövőben nem akadályozza a NATO-t a közös cselekvésben. Vajon mi történt? Összeesküvés-elmélet-szintű-e azt leszűrni ebből, hogy talán valamivel megfogták/megfenyegették/lekenyerezték Orbánt? 

„Nyilván konkrétan nem lehet tudni, de az biztos, hogy Stoltenberg nagyon keményen lépett fel Budapesten, aminek eredményeként Orbán felismerte – vagy inkább talán felismertették vele –, hogy teljesen elszigetelődött a transzatlanti közösségben, és az eddigi vétóival már nincs tovább mozgástere” – reagált Dérer Miklós. A NATO főtitkára ugyan nagyon udvarias volt a nyilvánosság előtt, nagyon jókat mondott a magyar NATO-tagságról, amiben részben valóban igaza is volt, hiszen egy sor kérdésben a jelenlegi magyar politika is igyekezett a alkalmazkodni a NATO-hoz, mondjuk sokkal jobban, mint az EU fősodrához. Ugyanakkor ez már a múlt, ugyanis az orosz-ukrán kérdésben, továbbá a kínai kapcsolatban, valamint a Biden-féle Egyesült Államokkal fenntartott eleve rossz viszony radikális megrontásával Orbán olyan helyzetbe manőverezte magát, a magyar külpolitikát, amivel már teljes egészében ellentmond a NATO érdekeinek. Ebben lépnie kellett a NATO-nak, s a szervezet – a jelek szerint – tudatosította Orbánban, hogy ez így nem mehet tovább, ezen a ponton már nem léphet túl – szögezte le a szakértő, aki szerint nem csak az amerikaiaknak címzett üzengetésen kellene változtatni, a NATO-val való egyre feszültebb viszonyt is enyhítenie kell a magyar külpolitikának. Bár Orbán elvben Ukrajnával szemben nem szándékozik változtatni, ugyanakkor azt ígérte, hogy össz-NATO fellépést nem fog opponálni, nem fogja azt megvétózni a jövőben. 

Vajon milyen szerepe van-e ebben a Bukaresti Kilencek kemény és nyilvános fellépésének, ami közvetlenül a Stoltenberg látogatás előtt történt? – kérdeztük, utalva arra, hogy a NATO és az EU keleti tagállamait tömörítő csoport tagjai sajtóértesülések szerint fontolóra vették Magyarország kizárását. Dérer szerint nem ez lehetett a döntő, ugyanakkor azt ildomos nem elfelejteni, hogy a B9 mára tényezővé vált. Ugyanis az Ukrajna ellen elkövetett orosz agresszió nyomán felértékelődött a csoportosulás, bár persze továbbra sem ők döntik el a NATO politikáját.

A külpolitikai szakértő szerint a Nyugat ’eddig-de-ne-tovább’ figyelmeztetésébe szintén beleillik az EU bíróságának szokatlanul kemény múlt heti ítélete, a rendkívül magas bírság kiszabása. Ezt önmagában nem igazán lehet magyarázni a per tárgyával, annál inkább a magyar politikai engedetlenséggel. A bírság ugyanis több, mint amit ez az ügy megérdemelt, ebben komoly figyelmeztetés van. Az üzenet az, hogy ’pénzügyileg fogunk meg titeket, ha így folytatjátok, egy vasat nem fogtok látni’.

Mindez pedig azt jelenti, hogy a nyugati szövetségeseink immár túljutottak egy ponton – állapította meg a szakértő. Emiatt a faltól csak a legvégső esetben visszatáncolni hajlandó magyar politika enyhíteni volt kénytelen a hozzáállásán. Az azonban kérdéses, hogy ez mennyire marad így, illetve, hogy nyilvánosan meddig hajlandók elmenni Orbánék, továbbá, hogy ezzel elfogadhatóvá teszi-e magát az Orbán-rendszer annak érdekében, hogy elkerülje a nyílt szakítást és a nyilvános bírálatokat.

Az mindenesetre érdekes, hogy Orbán Balázs, a kormányfő politikai igazgatója ma már elit klubnak nevezi a NATO-t, s úgy értékelte a főtitkári látogatás tényét, hogy Magyarország is a részese a rendszernek. Emellett Orbán is „a mi főtitkárunknak” nevezte Stoltenberget, akit korábban háborúpártinak állított be. Mindez arra utal, hogy valami nagyon kemény dolog történhetett a budapesti tárgyaláson – vonta le a következtetést Dérer.

Vajon mindenre vonatkozik a jövőben Orbán ígérete, hogy nem blokkolja a NATO közös határozatait, feltéve, hogy valamennyi ország egyetért azzal? – kérdeztük. Dérer szerint az nem világos, hogy a főtitkárra is érvényes-e, hiszen Magyarország egyike annak a három tagállamnak, amelyek ellenzik az új jelölt, a holland Mark Rutte elfogadását. Ezért szerinte fontos momentum lesz az, hogyan lép Orbán ebben a kérdésben, ha ugyanis mégis elfogadja a holland kormányfő jelölését, megmutathatja, hogy komolyan veszi az ígéretét. Nem valószínű ugyanis, hogy Orbán kikötötte volna, hogy az új főtitkár megválasztására nem vonatkozik az ígérete, miszerint nem akadályozza a közös döntéseket, nem vétózza meg azokat. (Ezt látszik igazolni, hogy a hétfői brüsszeli EU-munkavacsora előtt a miniszterelnök külön tárgyalt Ruttéval – a szerk.) 

A hétvégi békecsúcson nem csak az volt feltűnő, hogy Magyarország is aláírta a közleményt, hanem Szijjártó Péternek az az inkább nevetségesnek látszó felajánlkozása, hogy ha a résztvevők üzenni akarnak valamit a Kremlnek, akkor a magyar kormány majd közvetít a felek között. Ezt most hogyan lehet komolyan venni? – kérdeztük Dérert. A külpolitikai szakértő szerint ez beleillik abba a vonalba, ahogyan Orbánék teljesen félreértik a helyzetüket, Magyarország helyzetét. Ez ugyanaz, mint amikor arról vizionálnak, hogy Magyarország egy középhatalom, meg hogy a híd szerepét tölti be a Kelet és a Nyugat között. Mindehhez persze a külügyminiszternek kevés köze van, hiszen a politikát Orbán határozza meg, a minisztere csak az ő szavait közvetítheti – hívta fel rá a figyelmet.