Kincses Gyula: csak az orvosok megbecsülésével nem oldható meg az egészségügyi ellátás helyzete
1990 előtt egy olyan rendszerben éltünk, amelyben technológiai elmaradás volt, nem voltak korszerű gyógyszerek, készülékek, ugyanakkor Nyugat-Európánál jobb hozzáféréssel rendelkeztünk – foglalta össze a korábbi egészségügyi rendszer lényegét a Magyar Orvosi Kamra volt elnöke a KlikkTV Tíz című műsorában. Kincses Gyula emlékeztetett rá, tulajdonképpen a háziorvosnál még ma sincs várólista, mint máshol. Az OECD tanulmányából pedig az derül ki, hogy Magyarországon a nagy műtéti váróslisták, mint a csípőprotézis, Európában a középmezőnyben vannak.
A régi világban arra voltunk szocializálva – állampolgárok/betegek –, hogy ott az egészségügy, az majd mindent megold. Semmilyen öngondoskodási képességünk nem alakult ki, mert ha baj volt, mentünk az orvoshoz és fogadtak minket, ezeknek jó lenne visszarendeződniük, de nem így, hogy nincsenek meg a kompenzációs készségfejlesztések, nincs elég információ – mondta Kincses Gyula. Ma azt látjuk – tette hozzá –, hogy az állam folyamatosan kivonul az egészségügyből és nem tudni, hogy tudatos, rossz döntés, szakmaiatlanság vagy szemléleti hibából fakadó rossz döntés, ami a köz- és a magánellátás merev szétválasztásán alapul.
A köz- és a magán szétválasztása a kevés pénzzel párosulva azt jelenti, hogy egyre több orvos megy át a magánellátásba, ezért egyre nagyobbak az ellátási hiányok a közellátásban, és a beteg is kénytelen a magán felé elmozdulni – mondta a szakértő a jelenlegi helyzetről. Hozzátette, ez társadalmi igazságtalanságot szül, mert akinek van pénze az gyógyul, akinek nincs pénze az nem, másrészt a magánegészségügy nem működik rendszerként. „Bizonyos problémákra, ami üzletileg megéri, kiváló megoldást ad, de nincsenek betegutak a folyamatok végigvitelére, adott betegséget gyógyít, de a beteg egyéb problémáihoz nincs köze.”
Kincses Gyula szerint, ha nincs tisztességesen megfinanszírozott és tisztességes kapacitású közellátás, akkor nem lehet a két szférát közelíteni. Úgy vélte, ehhez kell venni egy nagy levegőt, hogy bizonyos feltételekkel a TB-pénz is mehessen jobban a magánellátásba. „Azt csak úgy lehet számszakilag és etikailag is korrektül megoldani, hogy engedünk plusz hozzájárulást, hiszen a magánellátás nagyobb minőségben, kisebb esetszámban nem tudja ugyanazt nyújtani, amit az állami egészségügy tud nyújtani ugyanannyi pénzből. Ez egy abszolút irreális elvárás, de ha azt mondanánk, hogy ez a műtét a NEAK-nak belekerül 800 ezer forintba, és azt mondjuk, hogy ennek a 80 százalékát viheted magaddal magánellátásba, 20 százalék pedig marad szolidaritásként a többieknek, abban a pillanatban már 700 ezerrel kevesebbe kerül a térdműtét, de lehet, hogy akár egymillióval, mert pörög az esetszám, kisebb a rárakódó költség, tehát tudja olcsóbban adni.”
Ma nincs benne a szabad orvosválasztás a TB- ellátási csomagban
Legalább 600 milliárd forintot költ a lakosság egészségügyre, ebből 20 millió jut az állami egészségügybe, mert ott semmi mást nem lehet megvenni, mint az egyágyas szobát és a színes tv-t, ez nem nagy dolog, de kérdés, miért hagyjuk, hogy a 600 ezer milliárd elfolyjon – fogalmazott Kincses Gyula. „Ez a politikának a gyávasága. A 2010 utáni Orbán-rendszer politikai legitimációját szociális népszavazással szerezte, nincs vizitdíj, nincs napidíj, nincs tandíj. Azt ígérték, hogy a közoktatás és a közösségi egészségügy ingyenes, és most nem mernek megindulni ebben az ügyben. Pintér Sándor pedig egyfajta technológiát ismer – állomány van, utasítás van, „parancs-értettem” van –, mindenki tudja a dolgát és teszi.”
A hatalmas béremelést ketten értük el, én és a Covid
Látták, hogy nem elég lélegeztetőgépet venni és kötésig benne állni, hanem ha van orvos, akkor van minden, de azt nem fogták fel, hogy ma már csapat gyógyít, ha nincs diplomás ápoló, ápoló, segédnővér, aki kimossa a felfekvéses beteg sebeit, akkor hiába van a legmagasabb szintű tudás, önmagában az orvosok megbecsülésével nem oldható meg az egészségügyi ellátás helyzete, mondta a MOK korábbi elnöke. „A béremelés a kollégák pénzügyi előrelépése volt, a nagyobbik része hálapénzzel együtt sem keresett annyit, mint most, csakhogy ettől nem változott meg a rendszer. Az egészségügy szervezése régóta komoly hiányokat szenvedett, már a Kádár-rendszerben is, de nemcsak a hálapénz miatt, hanem a velünk született szakmai ambíció, tisztesség, betegek iránt érzett felelősségből informális kapcsolatok és szokások szerint működött. Az egészségügy sok esetben redundanciát és sok esetben nem a legadekvátabb ellátást hozta, de működött a rendszer.”
Magyarországon most nem tudjuk megmondani mi van, társadalombiztosításnak hívjuk, de közben egy állami egészségügyi szolgálat felé megyünk, hiszen amit lehet államosítanak ebben a mostani salátatörvényben, holott az angol rendszer, amely az államosításnak a mintapéldája, egyre inkább nyit a magánszolgáltatások felé, egyre inkább befogad a magánellátásból szolgáltatásokat, az osztrák rendszerből pedig a köz- és magánrendszer viszonyát lehetne átvenni, és azt a kultúrát, hogy ez egy közösen fejlesztett rendszer, amibe beleszólásunk van, és nem a fejünk felet történnek dolgok – foglalta össze Kincses Gyula.
A KlikkTV műsorát itt nézheti meg.
