Komjáthi Imre: esélyt akarunk adni az embereknek, akiktől Orbánék eddig elvették azt is

– Tíz éve, egy fogvacogtató februári reggelen, éhségmenet indult el Miskolcról Budapestre az ön vezetésével. Ki gondolta ki ezt a tiltakozási formát, és miért?

– Tóth Imre Miklós, volt olvasztár ötlete volt. Ő egy napon beállított a miskolci MSZP irodára azzal az ötlettel, hogy fel kellene menni gyalog Budapestre, és elvinni annak az üzenetét, hogy azzal a hazug kormányzati plakátkampánnyal szemben, miszerint „Magyarország jobban teljesít”, bizony itt sokan úgy látják, hogy a nyomor az, ami jobban teljesít. Szomorú apropója is volt ennek, Imre egyik barátja felkötötte magát, mert nem bírta már elviselni a szegénységgel együtt járó megaláztatást. Imre ötletét Nyakó István, az MSZP szikszói elnöke jónak tartotta, elfogadta. Megkeresett engem, hogy vezessem a menetet, én pedig azonnal igent mondtam. Akkor már túl voltunk a Munka törvénykönyve módosításán, a korengedményes, korkedvezményes nyugdíj eltörlésén, azon, hogy gyakorlatilag úgy lettek közmunkások az emberekből, hogy kirúgták őket a munkahelyükről, és közmunkásként visszafoglalkoztatták őket, vagyis egy csomó olyan intézkedésen, ami hátrányosan érintette a munkavállalókat. De már túl voltunk a „47 ezer forintból meg lehet élni” és az „akinek semmije nincs, az annyit is ér” fideszes szövegeken is. Akkor határoztuk el, felmegyünk gyalog Budapestre. Voltak a csapatban munkanélküliek, volt közmunkás, voltak családanyák. Azóta is kiemelem mindenhol, hogy minden tiszteletem a hölgyeknek, akik végigcsinálták velünk ezt az egészet. Azért az a mínusz 19 fok meg a hóvihar a férfiembereket is próbára tette. Vittük azt az üzenetet, hogy a kormány nem lehet büszke arra, hogy milyen teljesítményt nyújt, mert vidéken nagy a baj.

– Hány napig gyalogoltak akkor, és hányan?

– Hét nap volt, és az a kemény mag, amelyik minden egyes kilométert megtéve, végigment az úton, nagyjából 15 emberből állt. Menet közben volt, hogy több százra duzzadt a létszámunk, annyian csatlakoztak hozzánk. Átlagosan 30 kilométer tettünk meg naponta az iszonyatos hidegben, de a megérkezésünk előtti napon még hóviharba is kerültünk, akkorába, hogy alig láttunk ki belőle.

– Mit szóltak az emberek, amerre elhaladtak?

– Akkor még volt szolidaritás, nagyon támogatóak voltak, szurkoltak nekünk. Igen jó tapasztalatokat szereztünk. Egy Ford Tranzit kisteherautó is kísérte a menetet, annak a hátulja tele volt pogácsával meg gyümölccsel, amit az emberek adtak nekünk útközben. Annyi volt, hogy amikor átmentünk egy-egy szegény településen, adtunk belőle az ottani embereknek. A későbbi, a 2013-as éhségmenetünkön már nem volt ekkora nagy a szolidaritás, addigra beérett az orbáni gyűlöletkampány. Olyan molinóval fogadtak minket az Alkotmány utcában, amire az volt írva: „a szocialista hataloméhség menete”. Sőt, útközben egyik társunkat, Aradi Danit egy luxus BMW-ből meg is dobták egy zsemlével, miközben a sofőr azt kiabálta: „menjetek dolgozni, rohadt zsidók”. Ezen jót mulattak a cigány származású, velünk gyalogló közmunkások, és azt mondták: „na, azok még nem voltunk”.

– Volt-e foganatja annak az áldozatnak, amit tíz éve hoztak?

– Volt. A kormány ugyan magasról tett arra, hogy milyen üzenetet viszünk, és mit akarunk, de az embereket sikerült fölrázni akkor. Rá tudtuk irányítani a figyelmet arra, hogy a vidék rendkívül nehéz helyzetben van, nagyon magára hagyta a kormány. A legnagyobb eredménye pedig az lett, hogy a mostani Egységben Magyarországért programban minden akkori követelésünk benne van.

– Tud-e arról, hogy mi lett azokkal, akikkel együtt vonultak?

 – Hála istennek, vannak, akik a baloldali önkormányzatok segítségével azóta munkát találtak. Többen olyan helyen dolgoznak, amiknek MSZP-s képviselő járt utána. Egyébként máshogy nem jutottak volna munkához. Sokan szembesültek ugyanis azzal, hogy a kormány bosszúból „utánuk nyúlt”. Bárhová jelentkeztek, amikor kitudódott, hogy részt vettek az éhségmeneten, nem vették föl őket.

– A statisztikák szerint 2010 óta nem csökkentek a jövedelmi különbségek Magyarországon, több mint 2 millió magyar állampolgár él a létminimumot jelentő havi 101 ezer forint alatti jövedelemből, a legkiszolgáltatottabbak pedig tovább csúsznak lefelé a jövedelmi ranglétrán. Nekik mit ígér az Egységben Magyarországért győzelem esetén?

– Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy munkahelyteremtés szempontjából célzottan, pozitív diszkriminációt alkalmazva kell a vidéki kistelepüléseket kezelni. A vállalkozókat és az ott élőket is helyzetbe kell hozni. A vállalkozókat azért, hogy tudjanak munkát teremteni, munkát adni. Ehhez állami segítség kell. Meg kell szüntetni minden olyan intézkedést, amely bebetonozza az embereket a közmunkás létbe, és azt kell elérni, hogy a közmunka valóban átmeneti munka legyen. Olyan fontos és hasznos képzéseket kell nyújtani a közmunkásoknak, amik valóban visszasegítik őket a munka világába, és nem olyanokat, mint amiket „kompetenciafejlesztés” címen láttunk. Azoknak, akik az utóbbiakban vettek részt, le kellett írniuk, hogy mit mond a medve, vagy napocskát kellett rajzolniuk. Ez nevetséges és megalázó. Egyébként, ha elkezdjük a minimálbér adómentessé tételét, és még tovább is megyünk a mediánbérig egy adó-jóvíárással, akkor természetesen a legalacsonyabb keresetűektől nem veszünk el adóforintokat. Így a közmunkásoknak az egyéb béremelésen kívül is már 15 százalékkal tudjuk növelni a bérét.

– Nem kevés pénz kell ahhoz, hogy a társadalom legszegényebb rétegeit kiemeljék abból a helyzetből, amiben jelenleg vannak. Ha azonban már 2013-ban megkopott a szolidaritás – amit a kidobott zsemle csak illusztrált –, és a Fidesz azóta is tartó „áldásos tevékenysége” tovább koptatta azt, akkor mit fog szólni ehhez az elképzeléshez a társadalom többi része?

– Rengeteg múlik a kormányzati kommunikáción. Ha nem az az üzenet, hogy ezek a személyek ingyenélők, és csak a lapátot támasztják, ahogy a Fidesz sugallja, hanem az, hogy az államnak és az országnak, az adófizetőknek nagyon sokba kerül a szegénység, akkor meg fogják érteni. Ahogyan azt is, hogy a hamis kommunikációval mennyit ártott a Fidesz. Mert bizony, a szegénység magával hozza a borzalmasan rossz levegőminőséget – főleg Borsod megyében, ahol a „piszkos 12-ben” benne van jó pár olyan település, ahol még mindig szeméttel, autógumival kell, hogy fűtsenek az emberek, ha nem akarnak megfagyni –, meg az egészségügy túlterheltségét is. A szegénység ugyanis mindenféle szerzett nyavalyát is hoz magával, amit a rosszul fűtött házakban a falon lévő zöldpenész, a rossz és elégtelen táplálkozás okoz. Ezt meg kell, és szerintem meg is tudjuk értetni a társadalom szerencsésebb részével. Persze, nem megy máról holnapra, mert azt a fajta „gyűlöletmérget”, amit hosszú évek alatt megetetett velük az Orbán-kormány, nehezen lehet majd „kihajtani” az emberekből. De akkor is el kell kezdeni megértetni, hogy mindenki számára fontos a szegénység csökkentése. Bár teljes egészében nem lehet megszüntetni, de mindent el kell követnünk azért, hogy minél kevesebb szegény ember legyen. Azt is meg kell értetnünk az emberekkel, hogy a munkaerőhiány miatt nem kell külföldi munkaerőt behozni Magyarországra, ha felszabadítjuk azt a munkaerő tartalékot, ami van nálunk. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat januári jelentésében 75 ezer 55 év fölötti ember van álláskeresési járadékon. A 25 év alattiak között csaknem 20 ezer a szakképzetlen, akik emiatt nem tudnak munkába állni. Az Egységben Magyarországért másik ígérete az, hogy egy országos kompetenciamérési rendszert vezetünk be, ami megakadályozza, hogy funkcionális analfabéták kerüljenek az általános iskolából a szakképzésbe. Ha valaki nem tudja teljesíteni a szintet, akkor két éves áthidaló kompetenciafejlesztésen kell átesnie, és utána kerül a szakképzésbe. De Hevesben, Borsodban, Szabolcsban, és még sorolhatnám, van tartaléka a munkaerőnek. Azt a pénzt, amit eddig a Mészáros-birodalom növelésére és az Orbán-család jólétére költöttek, arra kell fordítani, hogy ezek az emberek megfelelő oktatást, képzést kapjanak. Akkor nem kell ukrán, koreai, pakisztáni vendégmunkásokat hozni az országba, hanem a magyar embereknek adhatunk és adunk esélyt. Nem alamizsnát, nem segélyt kell kapniuk az embereknek, mi nem a segélyalapú, hanem az esélyalapú társadalomban hiszünk. Esélyt akarunk adni az embereknek, azoknak, akiktől eddig Orbánék elvették azt is.