Központosítják a tudományos kutatást is
Nemrég hozták nyilvánosságra, hogy a kormány totálisan átalakítja a hazai tudomány-finanszírozás rendszerét. Felszámolták az eddigi legfontosabb pályázati forrásnak számító Otkát, és helyébe a Nemzeti kutatási kiválósági program – és a Nobel-díjas fizikus, Krausz Ferenc – lépett. A változások megemésztésére alig egy hónapot hagytak a kutatóknak, akiknek megélhetése sokszor kizárólag attól függ, hogy sikeresen tudnak-e pályázni. Sokuk azonban biztosan állás nélkül marad, hiszen a támogatható projektek számát drasztikusan lecsökkentették. Sok kutató szerint a döntést érdemi konzultáció nem előzte meg.
Az Országos tudományos kutatási alapprogramok (Otka) a tudományfinanszírozási rendszer sarokkövei voltak majdnem négy évtizeden keresztül, azok mostanáig biztosították a hazai alapkutatás fennmaradásához szükséges minimális pénzügyi forrásokat. A programot 2014 óta irányító Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (Nkfih) a közelmúltban bejelentette, hogy gyakorlatilag felszámolja az Otkát és teljesen új rendszert vezet be helyette – mindezt úgy, hogy az idei pályázatok beadási határideje június közepe.
Létrejött tehát a Nemzeti kutatási kiválósági program (Nkkp). Az új rendszer az Nkfih szerint számos szempontból hatékonyabb és korszerűbb lesz a réginél. A teljes keretösszeget jelentősen, negyven százalékkal megemelték a tavalyihoz képest, így idén összesen 19 milliárd forintra pályázhatnak a kutatók 2–4 éves kutatási projektjeikre. Az egy projektre kapható pénz is többszörösére emelkedett: míg korábban az Otkában maximum 48 millió forintot lehetett kérni, most akár 100-200 millió forint sem elképzelhetetlen.
Az új rendszer hangsúlyosan a nemzetközi porondon is életképes kiváló kutatásokat priorizálja: a korábbinál sokkal erőteljesebben támaszkodik a külföldi kutatók véleményére, és a végső támogatási javaslatot az ország néhány vezető tudósából álló héttagú Kutatási Kiválósági Tanács (KKT) állítja össze, amit Krausz Ferenc Nobel-díjas fizikus vezet.
Számos kutatót keresett meg a Magyar Hang a napokban, és a véleményüket kérdezte az új rendszerről. Többen közülük sok éve részt vesznek a beadott pályázatok minősítésében. Az ország közhangulata ismeretében korántsem meglepő, hogy senki sem kívánt névvel nyilatkozni, sőt, voltak olyanok is, akik név nélkül sem mertek véleményt nyilvánítani, hiszen mindenki tudja, hogy az odaítélt támogatásoktól akár teljes kutatócsoportok állása, sok kutató családjának megélhetése függ. Az egyik kutató szerint „tudományos öngyilkosság most szót emelni bármi ellen”. A kiszolgáltatottságot pedig csak erősíti, hogy az új rendszer döntéshozatala a válaszoló kutatók nagy többsége szerint sokkal központosítottabbá, átláthatatlanabbá (vagyis potenciálisan önkényesebbé) vált. Végső soron sokkal kevesebb kutató juthat az új rendszerben támogatáshoz.
(A kiemelt képen a Nobel-díjas Krausz Ferenc, amikor Orbán Viktor fogadta a Karmelita kolostorban.)
