Legyen annyi misztikum, varázslat, mese és csoda a karácsonyban, amennyi belefér

Gyurkó Szilvia szerint a karácsony minden gyerek számára meghatározó élmény, ráadásul fontos a szülőknek, fontos a családnak, fontos a közösségeknek, a társadalomnak, a gazdaságnak, és fontos lesz a gyerekeknek is. A karácsony szelleme végül minden gyerekhez megérkezik Magyarországon – akkor is, ha más vallású, és még akkor is, ha nincs lehetősége megünnepelni.

Minden olyan dolog, ami ennyire fontos, tele van hagyományokkal, egyéni és családi szokásokkal, meg egy csomó elvárással. Ezek jó része még akkor keletkezett, amikor a gyerekjogok témája a kanyarban sem volt, azaz ritkán merült fel, hogy egy gyereknek valójában mi a szükséglete, igénye. Ami akkor is igaz, ha amúgy a karácsony klasszikusan a gyerekekről szól. 

A Hintalovon Alapítvány gyerekjogi szakértője úgy gondolja, most viszont, amikor itt vannak már a fejünkben a gyerekjogok – és ezzel együtt az a gondolkodás, hogy legyen a karácsony egy olyan ünnep, amely a gyerekek szükségleteihez is alkalmazkodik, érdemes végiggondolni néhány dolgot.

Ennek érdekében öt pontot ajánl egy gyerekbarátabb karácsonyért.

Az első, és nagyon fontos kérdés, hogy ki hozza az ajándékot? 

Gyurkó Szilvia leszögezi, hogy minden gyereknek joga van a saját életkorának megfelelő információhoz, ami karácsonykor nyilván nem úgy jelenik meg, hogy pontos leírást adunk arról, hogyan szereztük be az ajándékot. „Bármi is a családi hagyomány (ki hozza a fát, ki hozza az ajándékokat), azok a mesék, az a mágikus gondolkodás, amiben a gyerek azt érezheti, hogy ő annyira különleges és fontos, hogy egy csodálatos lény hoz neki ajándékot, a gyerekkor fontos része.

Nem kell a gyereket „felvilágosítani”, nem szükséges kioktatni, mert furcsa mód, pont a mesék készítik fel legjobban a gyereket az élet racionalitására, és nem az, ha elvesszük tőle azokat.”

Vagyis azt ajánlja, követni kell a gyerek szükségleteit, figyelni rá, és ebből pontosan tudni lehet, hogy mikortól csengenek hamisan a „varázslataink”, és mikor érdemes elengedni azokat. Addig viszont legyen annyi misztikum, varázslat, mese és csoda a karácsonyban, amennyi csak belefér! Ha a nagyobb gyerekek trollkodnak is, a szülőknek kisgyerekkorban komoly hatalmuk van, és ha mesélnek, azok a mesék működni fognak. (Ráadásul, ki nem látott még nagykamaszt egy pillanat alatt kiskölyökké változni, amikor csengetnek az angyalok?)

A vásárlás és az idő összevetése a második pont.

Azt mindannyian tudjuk, hogy a karácsony nagyon sokba kerül. Sok pénzbe, sok időbe és sok figyelembe. Ez az egyik legkomolyabb befektetésünk az évben, és az egyik legfájdalmasabb veszteség, ha nem tudjuk megadni a gyereknek és a családnak mindazt, amit szeretnénk. Gyurkó szerint ezért érdemes gyerekjogi szempontból ránéznünk az ajándékozásra, hogy némi segítséget kapjunk. Nincs olyan gyerekjog, amely azt írná elő, hogy a gyereknek „dolgokat” kellene kapnia. Nincs olyan, hogy „tárgyakhoz” való jog. Szerinte a Gyerekjogi Egyezmény játékhoz, szabadidőhöz, pihenéshez való jogról beszél, és a szövegből pontosan kiolvasható, hogy ha mérlegre kell tenni a negyedik Barbi babát és a szülőkkel közös kirándulást, akkor utóbbi felé fog elbillenni a nyelve. „Egy átlagos magyar gyereknek rengeteg játéka van. Rengeteg dolog veszi körül, amelyek nagy részéhez nem kapcsolódik valódi élmény, emlék, szükséglet. 

A modern korban sok dolgot akarunk, és sok dologról gondoljuk, hogy kell – a valóságban viszont kevesebb mindenre van szükségünk. A felnőttnek és a gyereknek is. A gyerekeknek pedig kifejezetten jót tesz, ha nem lepik el a tárgyak, és ha több időt tölt a szüleivel. Szóval, ha tudtok, adjatok olyan ajándékot, ami közös élményt jelent, közösen eltöltött időt. Annak lehetőségét, hogy egymáshoz kapcsolódjatok. A gyerekeknek minőségi együtt töltött időre van szüksége, nem dolgokra.” 

A harmadik pontban az ajándék mennyiségéről ejt szót a gyermekjogi szakértő. Ez szorosan kapcsolódik az előző ponthoz: „a gyerekeknek joguk van ahhoz, hogy az értük felelős felnőttek úgy szervezzék a karácsonyt (is), hogy az a gyerekeknek jó legyen. Ehhez nyilván kell némi együttműködés meg kommunikáció, és persze annak elfogadása, hogy vannak helyzetek, amikor az, hogy én felnőttként mit szeretnék, nem feltétlenül esik egybe azzal, ami a gyereknek jó lenne. Szóval érdemes félretenni a felnőtt elképzeléseket. Ha például a nagymama leszereli a toronyórát, láncra rakja, és becipeli a gyerekekhez, az sajnos jó eséllyel a nagymamáról szól, és nem az unokákról. Tehát felejtős.

Az lenne a jó, ha a ritkán látott rokonok (meg mindenki más is), egyeztetnének a szülőkkel, hogy mi és hogyan lenne jó.”

„Ha már a ritkán látott rokonoknál tartunk, érdemes felidézni azt a gyerekjogot, ami arról szól, hogy a gyereknek joga van a testi integritáshoz. Joga van ahhoz, hogy ne érjenek hozzá mások úgy, ahogy ő nem szeretné. Ez általában a távoli ismerősöknél és a furcsa szagú, kinézetű és állagú felnőtteknél szokott leginkább előfordulni (tehát a szülein kívül jó eséllyel elég sok mindenkinél)” – írja a 4. pontban Gyurkó Szilvia.

Úgy véli, a gyereknek joga van ahhoz, hogy ne kelljen puszit adni olyanoknak, akiknek ő nem akar. Joga van ahhoz, hogy ne kelljen az ölébe ülnie senkinek, akinek ő nem szeretne. Joga van ahhoz, hogy nemet mondjon. Meg is jegyzi: „a gyerekek szexuális erőszaktól és visszaélésektől való védelme valahol itt kezdődik. Ha ezt sikerül tartani, az hatalmas megerősítés a gyereknek.”

Az ötödik pontban tárgyalt neuralgikus pontja a magyar karácsonyoknak az, hogy „ki, mennyit, hogyan eszik” A hagyományok szerint mindenkinek sokat és kétpofára kell. Gyurkó Szilvia felhívja rá a figyelmet, hogy „az étkezési szokások (is) olyanok, amik gyerekkorban alakulnak ki. Az, hogy mi ízlik, mit eszünk, mi a finom, tanulás és mintakövetés kérdése. Szóval az, aki egészségesen étkező, a saját testi szükségleteire odafigyelő felnőttként látja maga előtt a gyerekét, annak érdemes úgy készülnie a karácsonyi étkezésekkel, hogy ezt tiszteletben tartsa.”

Úgy véli, a gyerekeknek joguk van ahhoz, hogy az egészséges életmód alapvető szabályaival már kis korukban megismerkedjenek. Ennek része az is, hogy mondhassanak nemet ételre, dönthessenek úgy, hogy nem esznek meg mindent, amit a tányérjukra szedtek (egyáltalán, hogy megtanulják: szedhetnek kevesebbet). 

A Hintalovon Alapítvány gyerekjogi szakértője abban is eligazít, hogyan posztoljunk karácsonykor a gyerekünkről. Az szerinte természetes, hogy büszkék vagyunk a gyerekeinkre, és szeretnénk megosztani a róluk készült képeket. Tudnunk kell azonban, hol húzódik az a határ, amikor a posztolás már nem a gyerek érdekeit szolgálja?

Ennek érdekében érdemes végiggondolni, ha nagyobb lenne a gyerekünk, vajon beleegyezne-e, hogy megosszuk ezt a képet. De azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a poszt kínos lehet-e később a gyerek számára, vagy épp tartalmaz-e olyan részleteket a kép (helyszín, háttér), amelyek veszélybe sodorhatják a gyerek privát szféráját?

Gyurkó szerint „a közösségi média tudatos használatával megőrizhetjük a családi pillanatok értékét és gyerekeink biztonságát. Posztolj inkább zárt csoportokban, vagy válaszd a személyes megosztás hagyományos formáit, például nyomtass fényképeket, vagy készíts családi albumot!”