Lelki gyakorlat, ahol nem döntenek semmiről, mert nincs is miről

Kocsis Máté, a Fidesz parlamenti frakciójának vezetője a Facebookon adott előzetes hírt arról, mik lesznek az esztergomi frakcióülés főbb témái. A közérthetőség kedvéért a kedves olvasók számára pontokba szedve jelezte ezeket a meglepetést egyáltalán nem okozó, már hónapok (ha nem évek) óta unos-untalan szajkózott szlogeneket:

„Háborúpárti brüsszeli vezetés helyett békepárti vezetést akarunk!

Meg kell akadályoznunk, hogy az elhibázott szankciókkal gyengítsék az európai gazdaságot!

Békét kell teremteni Európa határainál és a világ minden gazdasági régiójával együttműködő, sikeres európai gazdaságot kell építeni!

Szerintünk nem a genderpropaganda és a migráció erőltetése a brüsszeli vezetés feladata, hanem az európai emberek képviselete!

Meg kell védeni a közös határokat és támogatni kell a családokat!

A brüsszeli kettős mércét meg kell szüntetni!”

No meg persze az erős jobboldal összefogása Európában, valamint „a külföldről fizetett hazai baloldal” is terítékre kerül majd, s mindehhez – persze csakis a nagy békepártiság jegyében – még egy buzdítást is küldött a bátor képviselőknek (Orbán Viktor szellemében): „Mozgalmas időszak kezdődik, harcra fel!”.

De vajon miért van szükség ennyi eligazításra a Fidesz háza táján? Volt februárban Balatonfüreden kihelyezett frakcióülés, ott volt Tusványos, Kötcse, a Tranzit Fesztivál – hogy csak kiemeljünk egyet-kettőt, most meg ez. Mi végre? Valójában mi szükségük van eligazításra a Fidesz képviselőinek a parlamenti ciklus megkezdése előtt? És tényleg ilyenkor állítják irányba azokat a politikusokat, akik „Orbán tenyeréből esznek”, esetleg „Orbán korbácsa által hajtva” ténykednek? Ha nem ez, akkor mi a cél? Szentpéteri Nagy Richardot kérdeztük.

„Ez pontosan olyan, mint amikor egy cégnél az alkalmazottakat arra kötelezi a főnök, hogy akkor is menjenek be a munkahelyükre csütörtökön, ha aznap éppen semmi munkájuk nincs, s szerdán késő estig dolgoztak, majd pénteken is megjelennek” – magyarázta a politológus a Fidesz frakció esztergomi eligazításának a mibenlétét. „Merthogy az üzemnek szüksége van az egyénre, aki amúgy egy senki, de az üzem működéséhez kellenek az ilyen senki-fogaskerekek, no meg az összehangolásuk” – mutatott rá, hozzátéve, különösen akkor áll ez, amikor valójában nincs is konkrét cél.

A képviselő ebben az esetben szerinte nem több mint egy eszköz, egy fogaskerék a gépezetben, önálló célja nincs és nem is lehet. Továbbmenve: igazából nem is feltétlenül tudja, hogy mi a konkrét nagy cél, csak azzal van tisztában, hogy mi a feladata: az, hogy ott legyen és betartsa az utasításokat – fejtegette. Szentpéteri szerint egyébként nincs a frakción belül valódi összetartás, arról meg végképp nem szólva, hogy a nagy célról sem tudnak sokat. „Ha megkérdezzük a képviselőket, hogy fogalmazzák meg, mit is akarnak elérni, akkor csak olyan közhelyeket tudnak puffogtatni, mint hogy a békéért, a hazáért dolgozunk, valós mondanivalójuk ugyanis nincs” – mondta.

Úgy véli, hogy a frakciótagok számára van egy olyan ügy, amivel azonosulni tudnak – továbbá még a megélhetésük is függ a „munkától” –, így inkább hajlandók lemondani az individuumukról csak azért, hogy maradhassanak a Fidesz frakció tagjai. 

A politikai tevékenységre is az vonatkozik, mint a fenti példában említett üzemre: a főnökök közölnek az adott képviselővel valamit, talán még némi eszmét is állítanak mögé, ő pedig ezt elfogadja, miként azt is, hogy csupán egy massza része. Így azután nincs és nem lehet más gondolata, nem tehet más, mint amit neki mondanak. Ennek lelki vetülete van – a példában emlegetett cégnél és a frakcióban is – mutatott rá Szentpéteri.

Tudjuk, vannak a nyilvános, a nyilvánosságnak szóló fideszes „összetartások” – ilyen például Kötcse és a Tranzit fesztivál, amikor a Fidesz a közönségnek és a sajtónak is játszik, ugyanakkor egy ilyen frakció-eligazítás, mint amilyen a mostani esztergomi is, csak a brancsnak szól. Olyasmi, mint egy céges összetartás, azzal a nagy különbséggel, hogy ebben az esetben ez tulajdonképpen a munkát pótolja. S hogy ez alatt mit ért? Azt, hogy utóbb persze bejárnak majd a parlamentbe, s nyomogatják is a gombokat, de ehhez az ilyen összejövetelek csak másodlagos jelentőségűek, merthogy enélkül is pontosan tudják, hogy be kell járniuk, s hogyan kell nyomni a gombot. („Amúgy is csupán annyi a feladatuk, hogy nyomogassák a gombokat, meg persze, hogy a saját körzetükben szedjék meg magukat annyira, amennyire csak tudják.”) 

Végezetül Szentpéteri Nagy Richard megvonta az ilyesfajta frakcióülések esszenciáját: „Ez nem szellemi, hanem egy lelki gyakorlat, nem az a célja, hogy közösen eldöntsenek bármit is, nem ott határozzák meg közösen, hogy mi fog történni, mert az már eleve eldöntetett.”