Magyar valóság: nagyvárosok kontra kistelepülések?
A G7 elemzése szerint az ország öt legszegényebb településén elsöprő fölényben volt a Fidesz–KDNP, minden ellenzéki összefogásra leadott szavazatra több mint 320 kormánypárti jutott. A borsodi Bódvalenkén és Gadnán kivétel nélkül mindenki a kormánypártok listájára szavazott. Hasonló tendenciákat láthatunk a húsz legalacsonyabb jövedelmű településen: átlagosan a listás szavazatok 87,6 százalékát szerezte meg a Fidesz–KDNP ezeken a helyeken. A tíz legszegényebb településen még magasabb, 96 százalék volt ez az arány. Az utóbbiak, a leszakadók dönthetnek a jövőnkről? – kérdeztük dr. Varga Lászlót, aki az előző ciklusban az MSZP frakciójának tagja volt.
– Engedjen meg egy személyes tapasztalatot: tiszakarádi szavazatszámlálóként azt láttam, hogy a településen senki nem ismerte az összefogás jelöltjét. Soha nem látták, semmit nem tudtak róla. Nem azzal hibázott az ellenzék, hogy nem épített fel időben helyben ismert jelölteket?
– A tapasztalatok elemzéséhez több idő kell. Úgy gondolom, ha lett volna a körzetben olyan személy, akit már nem kell felépíteni, akiben van elég ambíció és elszántság, van mögötte szervezeti infrastruktúra is, akkor bizonyára az indult volna az összefogás „színeiben”.
– Ennek hiányában, be kellett érni az előválasztás eredményével?
– Az előválasztáson szavazók, a kormányváltást kívánó ellenzékiek azt a jelöltet választották, akiben a legtöbb esélyt látták arra, hogy le tudja győzni a kormánypárt emberét. Nem akarok senkit sem okolni a helyi kudarcért, a borsodi 5. választókerület jelöltje is rengeteget dolgozott az elmúlt hónapokban, és a körzet adottságaihoz, az országos helyzethez képest nem is ért el tragikusan gyenge eredményt. Sajnos érvényesült a papírforma és az az anyagi- és propaganda-túlerő, amivel a kormány megtámogatta a saját jelöltjeit.
– Jól fogalmazták meg az összefogás választási hívószavait?
– Kiderült, sajnos nem voltak megfelelőek a hívószavaink. A kormány szövegeit mindenki ismerte. Egyszerűbb, közérthetőbbek voltak a kormánypártok „üzenetei”: ha marad a Fidesz, marad az energiatámogatás. Ezt még azok is fontosnak tartották, akik jó esetben fával, vagy a tiszai uszadékkal tudnak fűteni. Maradjon a közmunka és a családtámogatás, pedig ez az utóbbi a legtöbbjüket nem is érinti, hiszen senki nem kapott még CSOK-ot a faluban. A fideszesek által kínált adó-visszatérítés sem a legszegényebbeket érinti. Az persze nem jutott el hozzájuk, amit az ellenzék ajánlott: magasabb családi pótlékot, a munkabérek és az inflációhoz növekedéséhez kötött nyugdíjemelést.
– Nem bíztak abban, hogy az életüket a másik tábor képes lenne jobbra fordítani?
– Jobban bíztak a Fideszben, Orbánban, hogy meg tudja őket védeni a munkanélküliségtől és a háborútól. Az az üzenet, hogy hová tartozzunk, a Kelethez vagy a Nyugathoz, nem érintette meg a vidék legszegényebbjeit. Ezt tudomásul kell vennünk.
– Attól szinte mindenki megijedt, hogy ha az ellenzék kerül kormányra, elviszik a háborúba a férjeiket és a fiaikat.
– A kormány ezt a választást hazug módon háború vagy béke kérdésre egyszerűsítette, holott az ellenzék egyértelműen a béke pártján áll. Egyrészről a kiszolgáltatott embert a legkönnyebb megijeszteni azzal, hogy még azt a kicsit is elveszítheti, amije van, és ez esetben az sem érdekli, ha az állítja be magát megmentőnek, aki a kiszolgáltatott helyzetét okozta. Különösen, ha a választó ezt nem tudja felmérni, mert csak a kormánymédia hazug üzenetei jutnak el hozzá. Egészen biztos vagyok abban, hogy a következő hetekben mélyebben meg kell vizsgálni az okokat, és azt, hogy miként lehet mindezen változtatni, mit kell máshogyan csinálnia az ellenzéknek.
– Ön hogyan látja, ismerik az ellenzéki pártok budapesti vezetői a magyar embereket? A magyar vidék világát, gondolkodását, értékrendjét?
– Vannak, akik ismerik és vannak, akik kevésbé. Ami viszont biztos, változtatni kell a megismerés módszerén, hogy helyesen lássuk az igényeket és az emberek vágyait. Csak így tudunk a jövőben versenyképes ajánlatot tenni a számukra.
– Az idén nemcsak a romák megvásárolt szavazataival nyert a Fidesz (bár biztosan volt ilyen is), hanem a vidéki középrétegek sem álltak ki egyöntetűen a változás szükségessége mellett. Ön a miskolci térségben miben látja ennek az okát?
– Egyrészt át kell gondolnunk, hogy jó kérdéseket tettünk-e fel és eléggé vonzóak voltak-e a válaszaink, másrészt a háború és a biztonság kérdése még a városi emberek többségének gondolkodásában is mindent felülírt. Mint már említettem, a kormánypárt ráadásul erre egy aljas és hazug kampányt is épített, amikor háborúpártinak állította be az ellenzéket.
– Akik sarkosan fogalmaznak, azt mondják, a rendszer elnyomottai döntöttek az ország sorsáról. Ön mit gondol erről?
– Ha a baloldal jobban igyekszik majd megérteni a kizsákmányoltak, a kiszolgáltatottak helyzetét és el is tud jutni hozzájuk – talán lesz esélyünk vonzóbb válaszokat adni a kérdéseikre.
